Az első Orbán-kabinet a NATO csatlakozást követően, 2000 októberében tizennégy NATO-országtól kért hivatalosan ajánlatot használt harci repülőgépek vásárlására. A kormány végül válaszút elé került: amerikai F–16-os vagy svéd–brit Saab Gripen. Érvek és ellenérvek mindkét fél mellett egyaránt szóltak: az F–16-os akkor is már a világ legelterjedtebb harci repülőgépe volt, sok harctéren bevetették már. A Gripen bár modernebb gép, de akkor éles bevetésen még sohasem használták. Szakmai körökben köztudott volt az is, hogy az F–16-osok alapvetően drágábbak, a Gripeneknek pedig a felfegyverzése, pontosabban az újabb és újabb eszköz integráció a nagy költség.
A Nemzetbiztonsági Kabinet végül katonai, gazdasági és politikai szempontokat mérlegelve a JAS 39 A/B Gripen beszerzését jelentette be 2002-ben. A szerződést később módosították, a megrendelt A/B gépeket végül C/D konfigurációra építetették át, amely már levegőben is utántölthető volt üzemanyaggal, és fejlettebb fedelzéti eszközöket tartalmazott.
A kormánynak jók voltak a megérzései
A Gripenek képességit jól jellemzi, hogy a svédek szintén C változatú gépei 2006-ban, a világ egyik legkomolyabb szimulációs környezetében, az Alaszkában megszervezett Red Flag hadgyakorlaton is bizonyítottak. A többi nyugati harci géphez kisebb teljesítményűnek tartott séd vadászgépek kijátszottak minden földi védelmet, és csak az első napon tíz ellenséges gépet „semmisítettek meg”.

























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!