Tartós kapcsolat
A svéd–magyar Gripen-kapcsolat közel három évtizedes múltra tekint vissza. A rendszerváltást követően 1995 szeptemberében a Horn-kormány szándéknyilatkozatot írt alá a svéd Wallenberg ipari csoporttal (amelyhez a Saab is tartozott) a Gripen esetleges rendszeresítéséről. Szerződés akkor még nem született, hiszen csak néhány évvel korábban érkeztek, majd álltak rendszerbe az orosz államadósság fejében kapott MiG–29-es vadászgépek. A svéd fél azonban bizakodott, így nem sokkal később Kecskeméten egy rögtönzött bemutatón megjelent egy JAS–39-es vadászgép. Néhány évvel később, a Jugoszlávia elleni légiháború és az 1999-es magyar NATO-csatlakozás újra előtérbe hozta a nyugati harci gépek rendszeresítésének kérdését.
Az első Orbán-kormány gyorsan cselekedett, 2000 októberében a honvédelmi tárca 14 NATO-országtól kért hivatalosan ajánlatot használt harci repülőgépek eladására. 2002-ben a Nemzetbiztonsági Kabinet katonai, gazdasági és politikai szempontokat mérlegelve a JAS–39 A/B Gripen beszerzését jelentette be.
A következő, MSZP–SZDSZ-kormány olyan gépeket akart, amelyek missziós feladatokban is részt vehetnek, amihez elengedhetetlen a légi utántöltési képesség. A szerződés módosításával született meg a JAS–39 EBS HU (Export Basic Standard for HUngary) verzió, amely már a légi utántöltésre alkalmas C/D verzió törzsével, valamint a svédektől eltérő, NATO kompatibilis IFF – ellenség-barát felismerő rendszerrel, kommunikációs eszközökkel és fegyverfelfüggesztőkkel rendelkezik.
























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!