Ráadásul az új rendszer sokba kerülne az államnak. Létre kellene hozni felügyeleti hatóságot, tájékoztatási központot és állami garanciaalapot – utóbbit éppen arra az esetre, ha egy esetleges piaci összeomlás miatt a magánbiztosítók mégsem tudnák kifizetni, amit éppen kellene nekik. S persze azokról is az állam gondoskodna, akiknek alacsony a keresete vagy nagyon hosszú ideig nem dolgoztak. Ráadásul – írja a tiszás terv – garantálni kellene, hogy a nyugdíjak megtartják értéküket, nem inflálódnak el. Ezek szerint ez sem alapvetés. Nem is beszélve egy esetleges gazdasági válságról – a szakértők szerint ilyenkor a portfólió értéke jelentősen csökkenhet, vagyis adott esetben akár a nyugdíjak is megcsappanhatnának.
Biztosítókánaán
Miközben a költségek és a kockázatok leginkább az államot és a munkavállalókat terhelnék, a biztosítókhoz ömlene a pénz. A dokumentum szerint 2030-ra kétezermilliárd, 2050-re nyolcezermilliárd forint lenne a magánnyugdíjalapok vagyona. Olyan nagyra nőhetnének, hogy – már a terv elkészítői szerint is – garantálni kellene, hogy ne torzítsák a piacot. Mindezért pedig csupán nyereségadót kérnének tőlük. A Tiszánál azt remélik, hogy a nagy alapok majd finanszírozzák a befektetéseket, vagyis a gazdaság növekedésének motorjai lesznek.
A legbizarrabb pontja a tervnek, hogy a népességfogyás megállításáért – egyebek mellett – a munkaerő utánpótlását támogató migrációs politikát sürget. Már ez a pont is indokolttá teszi, hogy a Tisza gazdasági programját baloldali megszorítócsomagnak nevezzük.
Volt már hasonló rendszer
Magyarországon működtek már magánnyugdíjpénztárak kötelező jelleggel, az akkori emlékek azonban nem arról szólnak, hogy a kasszák miatt felpörgött volna a gazdaság. A kötelező magánnyugdíjpénztári rendszert 1998-ban vezették be, a pályakezdők kötelezően beléptek, mások csatlakozhattak, de a biztosító mellett az állam is fizetett az érintetteknek csökkentett nyugdíjat. A szisztémát 2010-ben számolták fel, akkor 3100 milliárd forint volt a magánkasszáknál. A pénz nagyjából fele magyar állampapírban állt. Nagyon leegyszerűsítve az állam előbb elvonta az összeget járulékként a munkavállalóktól, majd átengedte azt a magánpénztáraknak, hogy aztán – a saját pénzét – kölcsönvegye tőlük, és kamatot fizessen nekik.
A magyarhoz hasonló rendszert a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank ajánlására vezették be, túlnyomórészt a térségünkben. Az érintett államok nagyjából fele azóta kivezette vagy jelentősen átalakította a rendszert.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!