Az ukrajnai háború kitörésének egyéves évfordulóján, látva a frontok megmerevedését, a fokozódó orosz mozgósítást és a nyugati államok támogatásának felpörgését már lehet elemezni, hogy mi vezetett a háborúhoz, illetve, hogy a vezetők megszólalásait hogyan befolyásolják a hadműveletek változásai. Az ukrajnai háború egy évét, a technológia szerepét, a Nyugat és Vlagyimir Putyin orosz elnök stratégiai hibáit, a háború meglepetésszerű kirobbanását Szenes Zoltán nyugalmazott vezérezredessel, a Magyar Honvédség volt vezérkari főnökével és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanárával tekintettük át. Oroszország 2022. február 24-én hajnalban inváziót indított Ukrajna ellen, miután február 21-én elismerte a két kelet-ukrajnai szakadár terület, a Donyecki, illetve Luhanszki Népköztársaság függetlenségét, és a hivatalos megfogalmazás szerint békefenntartó csapatokat küldött a térségbe.

Annak ellenére, hogy az ukrajnai háború kezdete előtti hónapokban a nyugati hírszerző szolgálatok – köztük is leghangosabban az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) – folyamatosan figyelmeztettek a veszélyre, a háború kirobbanása váratlanul érte a nemzetközi közvéleményt. Pedig az ukrán–orosz szembenállás legalább 2014-ig, a Krím félsziget Ukrajnától történő elcsatolásáig, de még jóval régebbre is visszanyúlik, a két ország történelmét teljes mértékben átszövi Szenes Zoltán szerint.
Az ukrajnai háború gyökerei: stratégiai hibák, erélytelenség, fenyegető orosz felkészülés
Ezzel együtt – mutat rá a szakértő – három történést lehet kiemelni, ha a háború előzményeit vizsgáljuk: a Krím annexióját, a kelet-ukrajnai harcokat lezárni hivatott minszki egyezmények be nem tartását, illetve a háborút megelőző év jelentős csapatösszevonásokkal járó orosz–belarusz hadgyakorlatait.
A minszki megállapodásoknak a mintegy tizennégyezer áldozattal járó, elhúzódó katonai konfliktust kellett volna megelőzniük, azonban Ukrajna hibázott a volt vezérkari főnök szerint azzal, hogy nem adott a szakadároknak kielégítő, de saját magának még vállalható engedményeket. Az egyezményekkel kapcsolatban a nyugati államok, Németország és Franciaország ott mulasztottak, hogy nem gyakoroltak nyomást Ukrajnára. És az Európai Unió Oroszország ellen életbe léptetett, félévenként meghosszabbított gazdasági szankcióin túl nem volt más eszköz Vlagyimir Putyin ellenében sem, aki 2014 áprilisától támogatta a szakadárokat – ugyan egyelőre el nem ismerve a megyerészek függetlenségét. Ennek következtében, Szenes Zoltán megfogalmazásában, „befagyott területté” váltak Donyeck és Luhanszk megyék bizonyos részei.
A Krím elcsatolásának problémája Szenes szerint nem volt megoldható, hiszen csak „nagy háborúval” lehetett volna visszafoglalni, mivel Oroszország jelentős katonai jelenlétet épített ki a félszigeten.
A háború kitörését megelőző évben végrehajtott, esetenként kilencvenezer főt mozgató hadgyakorlatok Szenes Zoltán szerint egyfajta főpróbák voltak, azonban az akkori feszült helyzetet Angela Merkel német kancellár megoldotta, akinek jó kapcsolata volt Vlagyimir Putyinnal, ekkor tehát még nem indult meg az invázió.