S hogy mire is futja ennyi pénzből? A választ – egyes hadi eszközök esetében még csak elviekben, másoknál már gyakorlatban is – az ukrán frontvonalakon kell keresni. A nyugati katonai támogatásnak köszönhetően az ukrán hadsereg szinte mindegyik haderőneme jelentősen meg tudott erősödni,
az érkező fegyverek típusaikat tekintve pedig általában lekövetik a háború dinamikáját – tehát olyan hadi eszközökre tesznek szert, amelyekre bizonyos időszakokban szükségük van vagy szükségük lesz.
A háború első szakaszában a lassabban mozgó, nagyobb létszámú orosz hadoszlopok ellen könnyen mobilizálható, gyors reagálást elősegítő eszközök kellettek, és jól láthatóan a nyugati szövetségesek ki is elégítették ezeket az igényeket. Ekkor kaptak jelentős mennyiségű páncéltörő rakétákat, mint az amerikai fejlesztésű Javelin – amely olyannyira az ukrán ellenállás jelképévé vált, hogy akadtak olyanok, akik gyermeküknek is ezt a nevet adták –, vállról indítható légvédelmi rakétákat vagy éppen drónokat. Ezt követően, ahogy a háborús felek „beásták” magukat, egyre inkább a tüzérségé lett a főszerep. Ez jól látszott a fegyverszállítmányokon is: százával érkeztek a különböző önjáró lövegek, rakétatüzérségi rendszerek, mint például a szintén amerikai fejlesztésű HIMARS.
Jelenleg a tavaszi orosz offenzívára készülve harckocsikra van igény, ennek a nyugati országok az elmúlt hetekben eleget is tettek, ugyanakkor kétséges, hogy ezek időben és megfelelő mennyiségben el is jutnak a frontvonalakra.
Az ukrán kormány pedig már be is nyújtotta a következő kívánságlistát, amelynek első helyén a modern vadászgépek szerepelnek. Habár eleinte mindegyik nyugati vezető élből elutasította az erre irányuló kérést, a mostani nyilatkozatokból már az látszik, hogy kezdenek puhulni ez ügyben is.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!