Következő mérkőzések
Szlovénia
15:002024. június 20.
Szerbia
Dánia
18:002024. június 20.
Anglia

Ukrajna: Egy évvel ezelőtt véres háború robbant ki Kelet-Európában

Egy évvel ezelőtt véres, elhúzódó, az egész világot megrázó háború robbant ki Kelet-Európában. 2022. február 24-én az orosz csapatok három irányból indultak meg Ukrajna ellen. A harcoknak több tízezren estek áldozatul, legalább 15 ezren eltűntek és milliók kényszerültek lakóhelyük elhagyására. Noha a szakértők eleinte villámháborúban bíztak, egy évvel később sem maradtak abba a harcok és egyelőre semmi jele annak, hogy bármelyik fél is feladná.

Magyar Nemzet
2023. 02. 24. 22:08
ZELENSZKIJ, Volodimir
Kijev, 2023. február 24. Az ukrán elnöki sajtószolgálat által közreadott kép Volodimir Zelenszkij ukrán államfõrõl (b) és egy osztag zászlaja elõtt térdelõ katonáról az Ukrajna elleni háború megindításának elsõ évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen Kijevben 2023. február 24-én. MTI/AP/Ukrán elnöki sajtószolgálat Fotó: -
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az ukrajnai háború kitörésének egyéves évfordulóján, látva a frontok megmerevedését, a fokozódó orosz mozgósítást és a nyugati államok támogatásának felpörgését már lehet elemezni, hogy mi vezetett a háborúhoz, illetve, hogy a vezetők megszólalásait hogyan befolyásolják a hadműveletek változásai. Az ukrajnai háború egy évét, a technológia szerepét, a Nyugat és Vlagyimir Putyin orosz elnök stratégiai hibáit, a háború meglepetésszerű kirobbanását Szenes Zoltán nyugalmazott vezérezredessel, a Magyar Honvédség volt vezérkari főnökével és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanárával tekintettük át. Oroszország 2022. február 24-én hajnalban inváziót indított Ukrajna ellen, miután február 21-én elismerte a két kelet-ukrajnai szakadár terület, a Donyecki, illetve Luhanszki Népköztársaság függetlenségét, és a hivatalos megfogalmazás szerint békefenntartó csapatokat küldött a térségbe.

A 3. ukrán vasdandár katonái gyakorlatoznak a kelet-ukrajnai Harkiv közelében 2023. február 23-án, egy nappal az Ukrajna elleni háború megindításának elsõ évfordulója elõtt. Fotó: Vadim Ghirda / MTI/AP

Annak ellenére, hogy az ukrajnai háború kezdete előtti hónapokban a nyugati hírszerző szolgálatok – köztük is leghangosabban az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) – folyamatosan figyelmeztettek a veszélyre, a háború kirobbanása váratlanul érte a nemzetközi közvéleményt. Pedig az ukrán–orosz szembenállás legalább 2014-ig, a Krím félsziget Ukrajnától történő elcsatolásáig, de még jóval régebbre is visszanyúlik, a két ország történelmét teljes mértékben átszövi Szenes Zoltán szerint.

Az ukrajnai háború gyökerei: stratégiai hibák, erélytelenség, fenyegető orosz felkészülés

Ezzel együtt – mutat rá a szakértő – három történést lehet kiemelni, ha a háború előzményeit vizsgáljuk: a Krím annexióját, a kelet-ukrajnai harcokat lezárni hivatott minszki egyezmények be nem tartását, illetve a háborút megelőző év jelentős csapatösszevonásokkal járó orosz–belarusz hadgyakorlatait.

A minszki megállapodásoknak a mintegy tizennégyezer áldozattal járó, elhúzódó katonai konfliktust kellett volna megelőzniük, azonban Ukrajna hibázott a volt vezérkari főnök szerint azzal, hogy nem adott a szakadároknak kielégítő, de saját magának még vállalható engedményeket. Az egyezményekkel kapcsolatban a nyugati államok, Németország és Franciaország ott mulasztottak, hogy nem gyakoroltak nyomást Ukrajnára. És az Európai Unió Oroszország ellen életbe léptetett, félévenként meghosszabbított gazdasági szankcióin túl nem volt más eszköz Vlagyimir Putyin ellenében sem, aki 2014 áprilisától támogatta a szakadárokat – ugyan egyelőre el nem ismerve a megyerészek függetlenségét. Ennek következtében, Szenes Zoltán megfogalmazásában, „befagyott területté” váltak Donyeck és Luhanszk megyék bizonyos részei.

A Krím elcsatolásának problémája Szenes szerint nem volt megoldható, hiszen csak „nagy háborúval” lehetett volna visszafoglalni, mivel Oroszország jelentős katonai jelenlétet épített ki a félszigeten. 

A háború kitörését megelőző évben végrehajtott, esetenként kilencvenezer főt mozgató hadgyakorlatok Szenes Zoltán szerint egyfajta főpróbák voltak, azonban az akkori feszült helyzetet Angela Merkel német kancellár megoldotta, akinek jó kapcsolata volt Vlagyimir Putyinnal, ekkor tehát még nem indult meg az invázió.

A meglepetésinvázió

Bár a hadgyakorlatokkal Oroszország nemzetközi megállapodásokat sértett, illetve a CIA 2021 októbere óta nyilvánosságra hozta a vészjelzéseit, a háború kitörése mégis meglepte a nemzetközi közösséget. Szenes Zoltán is úgy látta, hogy az Oroszország által február 21-én elismert két népköztársaságba bevonuló orosz békefenntartó csapatok – amelyeket a helyiek nagyon pozitívan fogadtak – a georgiai (grúziai) ötnapos háború lezárásához hasonló modell megvalósítását teszik lehetővé.  

Rengeteg előjele volt a háborúnak, de senki nem hitte el, hogy ki fog törni

 – összegez Szenes Zoltán.

Szerepcsere: Oroszország mint az elhúzódó háború kínlódó fele?

Napóleon és a náci Németország Oroszország elleni hadjáratai széles körben ismert végeredménnyel zárultak: bár időben egymástól távol zajlottak, mindkét esetben Oroszország óriási távolságai, az időjárás és az oroszok hősies helytállása garantálták a győzelmet. Az ukrajnai háború kapcsán úgy tűnik, felcserélődtek a szerepek, és Oroszország mérte fel rosszul Ukrajna képességeit és kiterjedését. 

Szenes Zoltán szerint kétségtelen, hogy már csak a földrajzi kiterjedtség miatt is kimondottan nagy katonai konfliktusnak számít az ukrajnai háború – a világban kirobbanó, átlagban évi 20-25 fegyveres konfliktus tükrében vizsgálva azt –, azonban amit egyértelműen rosszul mért fel az orosz vezetés, hogy Ukrajna nyolcévnyi alacsony intenzitású harcok alatt jelentősen megerősítette hadseregét. 

Ehhez jött még hozzá Volodimir Zelenszkij döntése a hadiállapot bevezetéséről és a tartalékosok mozgósításáról. A területvédelmi erők hősies küzdelme egyébként nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Oroszország nem tudott úgy előrehaladni, mint ahogyan tervezte. A háború elején Oroszország az ukrán haderő összlétszámánál alacsonyabb élőerővel, de technológiai fölény birtokában kezdte meg az inváziót, és rövid idő alatt elfoglalta Ukrajna területének egynegyedét. 

Azonban ez az előny a nyugati fegyverszállítmányok belépésével egyre csökkent, a folyamatosan érkező nyugati fegyverek lassan megfordították a háború menetét.

Az oroszok áprilisban kivonultak Észak-Ukrajnából, szeptemberben az ukránok sikeres támadó hadművelettel felszabadították Harkiv megyét, novemberben az orosz erők feladták a déli Herszon védelmét, és visszavonultak a Dnyeper déli partjára. Bár Oroszország 2022. szeptember 30-án hivatalosan az országhoz csatolta a két szakadár népköztársaságot és a déli megyéket, az elmúlt év októberétől hadászati védelembe ment át, és megkezdte Ukrajna kritikus infrastruktúrájának stratégiai bombázását.

Állóháború alakult ki, amelyet január közepétől kisebb részcélokért indított orosz támadások jellemeznek a keleti fronton.  

A háború során az oroszok számos stratégiai hibát követtek el, de az ukrán erők sokszor hősies küzdelme is kellett ahhoz, hogy az orosz erők végül nem tudták bevenni Kijevet, nem tudták elfoglalni Harkivot, és nem maradt erejük támadást intézni Ogyessza ellen. Szenes Zoltán emlékeztet arra, hogy 2022. február elején még Mark Milley, az Egyesült Államok Egyesített Vezérkari Főnökségének elnöke is úgy fogalmazott: az orosz erőknek mindössze három nap szükséges ahhoz, hogy kapitulációra bírják Ukrajnát. Nem sokkal a háború kitörése előtt Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter Washingtonban tárgyalt kollégájával egy esetleges partizánháború megszervezéséről.

A nyugati államok akkor azt hitték, hogy az oroszoknak nem lesz képes ellenállni Ukrajna. Ennek ellenére sikeres honvédő háború bontakozott ki.  

– Igazából tehát sem a nemzetközi közvélemény, sem a hírszerző szervek nem gondolták, hogy ilyen hősies ellenállás bontakozik ki – húzza alá a szakértő.

Volodimir Zelenszkij: a színész elnök a morál letéteményese?

A háborút több véletlennek nevezhető mozzanat tette elhúzódó háborúvá. Az egyik ilyen az volt, hogy Volodimir Zelenszkij elnököt az oroszoktól megszerzett hírszerzési információknak köszönhetően időben kimenekítették a fővárosi kormányzati negyedből, és a városba beszivárgó orosz katonai hírszerzők egyszerűen nem akadtak a nyomára. Az államfő ráadásul nem akart engedni a nyugati sugalmazásnak, és emigráns kormányt alakítani Londonban, Varsóban vagy más egyéb helyen.  

Zelenszkij Ukrajnában maradt, és napi videóüzeneteivel jelentős tartást és morális pluszt adott az ukrán honvédő erőknek, illetve folyamatosan tematizálja a nemzetközi politikát, és kér nyugati fegyvereket, gazdasági-pénzügyi segítséget.

Amennyiben Zelenszkij nyugatra távozik, nem kezdi el lelkesíteni a népet, akkor gyakorlatilag nem lett volna ellenállás a szakértő szerint, és könnyen megalakulhatott volna az orosz bábkormány. Azonban Volodimir Zelenszkij színészként és előadóművészként megérezte, hogy a honvédelemhez nemcsak erőforrások, hanem hazafias érzelmek, ukrán büszkeség is kell. Még az orosz nyelvű területeken sem fogadták szívesen az orosz betolakodókat (március elején már tüntetések voltak Herszonban), és az elfoglalt területek számos pontján partizánakciók indultak a helyi orosz erők ellen.

Az enyhülés lehetőségét hordozó változó retorika

A háború alatt fontos szerep jut a kommunikációnak, nemcsak Volodimir Zelenszkij, hanem Vlagyimir Putyin orosz elnök részéről is. Putyin a hadműveletek második szakaszától, április közepétől ugyanis fokozatosan a Donbaszra, illetve Herszonra, valamint a déli területek megőrzésére határozott meg politikai-katonai célokat.  

– Hol van már itt a nácítlanítás, a demilitarizáció vagy a NATO-tagságtól való eltérítés? – összegez Szenes Zoltán, utalva az eredeti három célra. Tavaly ősztől az orosz kommunikáció áttevődött a Nyugattal való szembenállásra és arra, hogy valójában a NATO és a Nyugat a támadó fél, amellyel szemben meg kell védeni Oroszország egységét és cselekvőképességét. Ezt Putyin most február 21-én az orosz törvényhozás előtt tartott beszédében is kiemelte.  

Szenes Zoltán szerint ez akár még jót is jelenthet, mivel a politikai célok folyamatos változtatása rugalmasságot feltételez, ami jól jöhet akkor, amikor a jövőbeli békekötés feltételeit tárgyalják majd a felek. Azonban ott még nem tartunk. A szakértő szerint most mindkét fél abban reménykedik, hogy tavasszal-nyáron tud a másikat megroppantó nagyobb offenzívát indítani. 

Az oroszok azért érzik a lehetőséget, mert mozgósítanak – felemelték a teljes haderő létszámát másfél millióra, a szárazföldi erők létszámát nyolcszázezerre. Az ukrán fél meg azért, mert bízik abban, hogy kap még modernebb technikát, harckocsikat, vadászrepülőgépeket, helikoptereket.  

– Márpedig amíg úgy gondolják, hogy katonailag tudnak eredményeket elérni, addig a harcot folytatni fogják. Messze még a háború vége! – összegez Szenes Zoltán.
 

Macron különvéleménye Emmanuel Macron francia elnök a nemzetközi közösség fajsúlyosabb vezetői közül egyedüliként gyakorta említette, hogy Vlagyimir Putyin Oroszországa számára az ukrajnai háborúból olyan egérutat kellene biztosítania a nyugati államoknak, ami nem jelenti Oroszország teljes megalázását. A nemzetközi kapcsolatok történetét kutatók közül sokan vannak azon az állásponton, hogy az első világháborút követően Németország teljes diplomáciai és politikai izolációja, kihagyása a nemzetközi kapcsolatokból legalább részben okozója lehetett a második világháborút elindító lengyelországi inváziónak. Szenes Zoltán szerint azonban elsősorban a két ország történelmi viszonya mozgathatta Macron ilyen jellegű megszólalásait: a francia–orosz kapcsolatok évszázados távlatokra nyúlnak vissza – a két ország elitjeinek viszonyrendszere szerteágazó, legyen szó a francia forradalom elől Oroszországba menekülő francia, illetve az 1917-es bolsevik forradalom elől Franciaországba menekülő orosz burzsoáziáról. És Franciaország mindig is aktív volt, amikor oroszországi kérdésekről volt szó. Macron egyébként a müncheni biztonságpolitikai konferencián tartott beszédében is hangsúlyozta, hogy Oroszországot meg kell gyengíteni, hogy ne tudjon ilyen mértékű támadást indítani a jövőben.

 

Hogyan reagáltak az európai politikusok az orosz–ukrán háború kitörésére?

Egy éve kezdődött az orosz–ukrán háború: az orosz csapatok a kora reggeli órákban három irányból indultak meg a szomszédos ország ellen. Vezető európai politikusok és az Európai Unió tisztségviselői megrázó emlékeket idéztek fel annak kapcsán, hogyan értesültek a háború híréről. Charles Michelt, az Európai Tanács elnökét maga Volodimir Zelenszkij ukrán elnök telefonhívása ébresztette a hajnali órákban.

Zelenszkij ébresztett fel hajnali három óra körül. Azt mondta, az agresszió megkezdődött, a teljes körű invázió megindult

– idézte fel a 2022. február 24-ei, Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel folytatott telefonbeszélgetését a Politico brüsszeli hírportálnak Charles Michel, az Európai Tanács elnöke. Kaja Kallas észt miniszterelnök szintén telefoncsörgésre ébredt hajnali öt óra környékén, litván kollégája ébresztette. „Uramisten, ez most tényleg megtörténik” – idézte fel Kallas első reakcióját a háború kitörésének hírére. Hozzátette, még előző nap arra utasította a kormány tagjait, éjszakára ne kapcsolják ki telefonjaikat, arra az esetre, ha az orosz csapatok megindulnának Ukrajna ellen. „Utána lefeküdtem aludni, azt remélve, hogy nem lesz igazam” – fogalmazott a kormányfő.

Josep Borrell, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője hajnali öt órakor már az irodájában volt, három órával később Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke csatlakozott hozzá. Nem sokkal később együtt álltak ki az újságírók elé és közös nyilatkozatban ítélték el a háborút, valamint teljes szolidaritásukról és támogatásukról biztosították Ukrajnát. Mindeközben Jens Stoltenberg NATO-főtitkár telefonon egyeztetett Antony Blinken amerikai külügyminiszterrel és Lloyd Austin amerikai védelmi miniszterrel. Stoltenberg ezt követően összehívta a szervezet döntéshozó testületét.

Zelenszkij pedig hivatalosan is bejelentette közösségi oldalain, hogy a háború megkezdődött, és nyugalomra intette Ukrajna lakosságát. Ez volt az egyik utolsó alkalom, amikor az ukrán elnök öltönyben és fehér ingben jelent meg – emlékeztetett a Politico.

Mindössze néhány nappal a háború kitörése előtt ért véget a müncheni biztonságpolitikai konferencia, melyen Zelenszkij fegyvereket és oroszellenes szankciók kivetését kérte, továbbá bírálta a NATO-országokat, mondván nem tettek eleget a háború megakadályozása érdekében. A következő napokban egyre több ország szólította fel állampolgárait Ukrajna elhagyására, és a légitársaságok is törölték Ukrajnába induló vagy onnan érkező járataikat. Zelenszkij első, már a háború kitörése után, videókapcsolaton keresztül mondott beszédei is részesei lettek a történelemnek.

Mindenki hallgatott, a légkör határozottan feszült volt

– idézte fel egy névtelenséget kérő tisztviselő, amikor először meglátták az ukrán elnököt a képernyőn zöld színű ruhájában.

Az elmúlt egy évben sokszor merült fel az a kérdés is, hogy a nyugati politikusok számára mikor vált egyértelművé Vlagyimir Putyin orosz elnök inváziójának terve.

Bogdan Aurescu román külügyminiszter úgy látja, nem volt váratlan a háború kitörése, ugyanis álláspontja szerint Moszkva már 2021 áprilisában az Ukrajna elleni agresszió tervét készítette elő. Az aggodalmak egészen az Egyesült Államokig eljutottak, 2021 novemberében Ursula von der Leyen már Joe Biden amerikai elnökkel tárgyalt a Fehér Házban. Azt azonban egyik fél sem tudta, pontosan milyen katonai műveletet tervez Moszkva.

Tudtuk, hogy az invázió meg fog történni. De amíg repülőgépek nem repülnek, harckocsik nem gurulnak és katonák nem menetelnek, bármikor megváltozhatnak a tervek. De minél inkább közeledtünk a február 24-hez, annál nyilvánvalóbbá vált

– fogalmazott Jens Stoltenberg.

 

Szakértők a Magyar Nemzetnek: Csak a kifáradás hozhat tűzszünetet

A legjobb esetben a kifáradás okozta tűzszünetet, de leginkább a konfliktus folytatását várja Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense, Demkó Attila, a Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyének vezetője és Földi László titkosszolgálati szakértő, akiket lapunk a háború második évébe lépve kérdezett a jövőről.

Kaiser Ferenc: A hirtelen békekötés valószínűtlen

– Ez a borzalom vélhetően végigkíséri az egész évet. Mivel azonban az első világháborút idéző állásharc, illetve a mindkét fél által használt korszerű fegyverek megnehezítik a sikeres támadóműveleteket, ezért a tavaszi orosz offenzíva, majd az ukrán ellentámadás sikere sem valószínű. Abban bízom, hogy nyáron megkezdődhetnek a tűzszüneti tárgyalások, ám ezek sikere esetén is a konfliktus alacsony intenzitáson maradhat. Egy optimális, nem a legvalószínűbb forgatókönyv szerint a harcok intenzitása azért csökkenhet, mert a felek belefáradtak a küzdelembe és felélték az erőforrásaikat. Noha ezen Moszkva általános mozgósítása változtathat, erre jelenleg nincsen hajlandóság az orosz elnök részéről.
 

Ukrajna mögött a Nyugat anyagi, politikai és fegyvertámogatási rendszere megmarad, Kijev számára a nagyobb kihívást a harcba fogható állomány adja.

Egy másik forgatókönyv szerint az eddigi intenzitással zajlik majd a konfliktus, az orosz erők több embert mozgósíthatnak, de az eddigi tapasztalatok alapján áttörést ekkor sem tudnak elérni. A felek hirtelen békekötése vagy az „elcsatolt”, meghódított területek maradéktalan ukrán visszaszerzése valószínűtlen.

Demkó Attila: Hiába a nagy nyugati támogatás

A felőrlő típusú konfliktus folytatására számítok. A kezdeményezés továbbra is az oroszok kezében van, még akkor is, ha az ukránok meg tudják majd indítani a régóta tervezett offenzívájukat akár a Krím irányába, akár valahol Luhanszk megyében. Sem ukrán, sem orosz részről nem számítok olyan nagy győzelemre, amely katonai úton vetne véget a háborúnak. Ha 2023-ban tűzszünet lesz – és diplomáciai úton folytatódik a konfliktus –, az a két fél kifáradása és nem egy átütő katonai győzelem miatt megy végbe. Arra ugyanis egyik fél sem képes, ám így nagymértékű vereségre sem, ami a küzdelem feladására kényszerítené őket. Ugyanakkor most az látszik, hogy az ukránok fáradhatnak el előbb, illetve a Nyugat nem tudja fenntartani azt a támogatást, amely egy éveken át tartó ukrán ellenálláshoz kellene – bár az ukránok Kijev védelménél, vagy a herszoni és harkivi győzelemnél okoztak meglepetést. Mégis,

a nyugati támogatás akár vadászgépekkel és harckocsikkal együtt sem tud akkora lenni, hogy megfordítsa a háború menetét. Oroszország erőforrásai nagyok, és nincs is egyedül.

Bármilyen tartós lezárásra jelenleg kevés az esély, ha mégis lesz, akkor az politikai alapon fagyasztja be a konfliktust.

Földi László: Sikeresen kettéválasztják Európát

Idén a konfliktus nem a fegyverek, hanem az eddigi következmények mentén terjed tovább, amely az európai életminőség romlásában mutatkozik majd meg.

Véleményem szerint az igazi összecsapás Oroszország és az Egyesült Államok között zajlik, célja pedig Európa kettéválasztása és a civilizáció átrendezése.

Noha ez a folyamat már korábban elkezdődött, 2023-ban lényegében lezárulhat, hiszen Oroszország gazdasági meggyengítése, negatív megítélése és elfordulása Európától sikeresnek mutatkozik. Mindezek mellett Európa elveszítette az olcsó energiához való hozzáférését, amely árdrágító hatással lesz az öreg kontinensen. Mindez a társadalom megszokott rendjében – főleg Nyugat-Európában – drasztikus változásokat hozhat, felemésztve a megtakarításokat és csökkentve az életszínvonalat. A 2023-as év súlyos, a konfliktus tekintetében kiterjedt időszakot hozhat el.

 

Keleten a helyzet változatlan – megrekedtek a frontvonalak

Elég egy pillantást vetni a térképre ahhoz, hogy lássuk, a tavaly februári orosz villámháborús terv kudarca óta a harcok ismét a keleti területekre összpontosulnak, de a frontvonalak csak nagyon lassan mozdulnak. Az oroszok minimumstratégiai célkitűzéseiknek csak egy részét teljesítették: a 2014-ben annektált Krím félsziget szárazföldi összeköttetése és ezáltal vízellátása megvalósult, az ukránokat elvágták az Azovi-tengertől, ellenben a hivatalosan is Oroszország részének tekintett területeket, köztük a Donbaszt nem sikerült elfoglalni, sőt megtartani. Viszont az őszi ukrán ellentámadás győzelmei – az északi Harkiv és a déli Herszon visszafoglalása – után a kezdeményezés most ismét az oroszoknál van. Kérdés, hogy meddig és mire mennek vele.

Az enyhe télnek és az erőforrások feltöltésének köszönhetően a sokat emlegetett „tél tábornok” végül nem hozott különösebb fejleményt a háborúban.

Év elején az oroszok újabb offenzívát indítottak, amelynek jelképes győzelme volt a szoledári áttörés. Habár egyes várakozások szerint ez megágyazott volna Bahmut meghódításának, egy hónap távlatából már látszik, hogy ez nem történt meg, az ukránok még tartják magukat. A város várhatóan előbb-utóbb elesik – Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport vezetője szerint legkorábban március-áprilisban –, ezután fordulhatnak rá a jóval nagyobb és jelentősebb Kramatorszkra és Szlovjanszkra. Közben harapófogó-szerűen támadnak délről Vuhledar, illetve északról Liman irányából.

 

Összességében elmondható, hogy a tüzérségre alapozó, gyakran „klopfolóként” vagy „darálóként” jellemzett orosz előrenyomulás rendkívül lassú: bizonyos szakaszokon alig 30-50 kilométert haladt egy év alatt. Jelentések szerint munícióhiány miatt a tüzérség intenzitása csökkent, a korábbi napi hatvanezer lövedéknek már csak harmadát lövik el. Nagyobb szerepet kap a gyalogság – amelyből oroszlánrészt vállalt a Wagner zsoldoscsapat –, emiatt viszont (mindkét oldalon) irtózatosak a veszteségek, nyugati források orosz oldalról 60 ezer halottról és 200 ezer sebesültről számolnak be.

A hátországi rakétatámadások is sokkal ritkábbak, az ukrán kritikus infrastruktúrát nem sikerült megsemmisíteni.

Várakozások szerint az ukránok tavasszal akár ellentámadásba is lendülhetnek. Ennek valószínű iránya lehet Zaporizzsja, amivel kettévághatnák a megszálló erőket – bár ennek természetesen az oroszok is tudatában vannak. Jelentős hatása lehet a harcok alakulására, hogy a beígért nyugati fegyverek, köztük a harckocsik, a nagy hatótávolságú tüzérség és a légvédelem mikor lesznek bevethetők a fronton.

 

Nyugati fegyverlaboratórium lett Ukrajnából

Az ukrajnai háború egy éve alatt a Washington által vezetett szövetség példátlan katonai támogatást nyújtott Kijevnek, az elmúlt 12 hónapban ömlöttek a nyugati fegyverek Ukrajnába. A számtalan hadi eszköz közt jócskán akadnak olyan rendszerek, amelyeket élesben most használnak először.

A háború dinamikájának alakulásával az ukrán haderő rendelkezésére bocsátott fegyverek jellege is megváltozott.

Joe Biden amerikai elnök hét eleji kijevi látogatásakor újabb 500 millió dolláros katonai támogatást jelentett be Ukrajnának. Ezzel az Egyesült Államok már több mint 45 milliárd dollár értékű hadi eszközt ajánlott fel háborúban álló szövetségesének, toronymagasan vezetve a sort a nyugati országok előtt. A második helyen jócskán lemaradva Nagy-Britannia áll, mintegy ötmilliárd dollárral, a harmadik helyet pedig – miután januárban a nemzetközi nyomásnak engedve felajánlotta Leopard 2 típusú harckocsijait Kijevnek – Berlin foglalja el. Az Ukrajnának nyújtott katonai támogatás összege így már 60 milliárd dollár fölött van, ilyen mértékű hozzájárulást ilyen rövid idő alatt háborúban álló ország harmadik államoktól még soha nem kapott.

S hogy mire is futja ennyi pénzből? A választ – egyes hadi eszközök esetében még csak elviekben, másoknál már gyakorlatban is – az ukrán frontvonalakon kell keresni. A nyugati katonai támogatásnak köszönhetően az ukrán hadsereg szinte mindegyik haderőneme jelentősen meg tudott erősödni,

az érkező fegyverek típusaikat tekintve pedig általában lekövetik a háború dinamikáját – tehát olyan hadi eszközökre tesznek szert, amelyekre bizonyos időszakokban szükségük van vagy szükségük lesz.

A háború első szakaszában a lassabban mozgó, nagyobb létszámú orosz hadoszlopok ellen könnyen mobilizálható, gyors reagálást elősegítő eszközök kellettek, és jól láthatóan a nyugati szövetségesek ki is elégítették ezeket az igényeket. Ekkor kaptak jelentős mennyiségű páncéltörő rakétákat, mint az amerikai fejlesztésű Javelin – amely olyannyira az ukrán ellenállás jelképévé vált, hogy akadtak olyanok, akik gyermeküknek is ezt a nevet adták –, vállról indítható légvédelmi rakétákat vagy éppen drónokat. Ezt követően, ahogy a háborús felek „beásták” magukat, egyre inkább a tüzérségé lett a főszerep. Ez jól látszott a fegyverszállítmányokon is: százával érkeztek a különböző önjáró lövegek, rakétatüzérségi rendszerek, mint például a szintén amerikai fejlesztésű ­HIMARS.

Jelenleg a tavaszi orosz offenzívára készülve harckocsikra van igény, ennek a nyugati országok az elmúlt hetekben eleget is tettek, ugyanakkor kétséges, hogy ezek időben és megfelelő mennyiségben el is jutnak a frontvonalakra.

Az ukrán kormány pedig már be is nyújtotta a következő kívánságlistát, amelynek első helyén a modern vadászgépek szerepelnek. Habár eleinte mindegyik nyugati vezető élből elutasította az erre irányuló kérést, a mostani nyilatkozatokból már az látszik, hogy kezdenek puhulni ez ügyben is.

 

A rengeteg kiadás ugyanakkor nem marad megtérítetlenül a nyugati országoknak: Ukrajna egyfajta laboratóriumként működik legmodernebb technológiáik és eszközeik tesztelésére. – Ezeket a hadi eszközöket még sosem használták két iparilag fejlett ország közötti háborúban, az ukrajnai konfliktus minden értelemben egy fegyverlabor – fogalmazott a CNN-nek egy amerikai tisztviselő. A HIMARS rendszer például kitűnően vizsgázott, hiszen kiemelkedő szerepe volt az ukránok sikereiben, az orosz parancsnoki állások, utánpótlásraktárak megsemmisítésekor, ellentétben pél­dául az amerikai Switchblade drónokkal, amelyek a vártnál alul teljesítettek. Ezek mellett számos, az ukránok által eszközölt taktikai újítást is feljegyezhettek a nyugati katonai elemzők és tanácsadók, amelyek segítségével felkészültebbek lehetnek, ha újból két fejlett állam közötti háborúra kerül sor.

 

Romániában ellenzik a legtöbben Ukrajna támogatását

A romániaiak ellenzik leginkább az Ukrajnának nyújtott európai uniós támogatást – derült ki az Eurobarométer friss kutatásából. A Maszol erdélyi portál által is idézett felmérés szerint a Romániában élő megkérdezettek helytelenítették a legnagyobb arányban – huszonöt százaléknyian – az ukránok humanitárius segélyezését. Az Ukrajnának nyújtott pénzügyi támogatást is a románok helytelenítik leginkább, a válaszadók harmincöt százaléka nem ért egyet az Oroszország által megtámadott ország pénzügyi megsegítésével.

A romániaiak többsége ugyanakkor támogatja az Oroszországgal szembeni uniós szankciókat és az Ukrajnának szánt fegyvervásárlások EU-s finanszírozását. 

Romániában az utóbbi időben két Ukrajnával kapcsolatos téma is borzolta a kedélyeket. Bukarest bírálta, Magyarországgal közösen a Velencei Bizottság vizsgálatát kérte és román–ukrán tárgyalásokat sürgetett a nemzeti kisebbségekről szóló diszkriminatív kijevi törvénnyel kapcsolatban. Az utóbbi napokban a Bisztroje-csatorna mélyítése miatt vált feszültté Románia és Ukrajna viszonya. Az ukrán hajóút építése ugyanis veszélyezteti a Duna-delta vízellátását, az Európában egyedülálló természetvédelmi terület.

Közben Bogdan Aurescu külügyminiszter az ENSZ Közgyűlés rendkívüli ülésszakán azt mondta, hogy Románia békét akar Ukrajnának, de jelenleg riasztó mértékű az ellenségeskedés.

Amit mi akarunk, egyszerű: békét az ukrán népnek, győzelmet az elveknek és értékeknek, és kevesebb véres konfliktust a világban. De ami történik, az egyelőre nagyon távol áll ettől. Továbbra is riasztó mértékű ellenségeskedést látunk, amely az enyhülés jeleit sem mutatja, és elképzelhetetlen szenvedést, drasztikus és hosszú távú következményeket jelent a polgári lakosság számára

– idézte a bukaresti diplomácia vezetőjét az Agerpres román hírügynökség.

Ukrán katonák az Egyesült Államokból küldött ágyúval készülnek lõni az orosz állásokat a dél-ukrajnai Herszon térségében 2023. január 9-én. Fotó: LIBKOS / MTI/AP

Aurescu egyebek mellett azt is elmondta, különösen aggasztó az emberi jogi helyzet és Oroszország Ukrajna elleni agressziójának humanitárius következményei, amelyeket többek közt az Ukrajna kritikus infrastruktúrája elleni folyamatos támadások okoznak.

Százezer alá csökkenhet a kárpátaljai magyarok száma

A kárpátaljai magyarok aránya valószínűleg negatív irányba fog változni, de nem azért, mert történik egy lakosságcsere – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Kovály Katalin, a CSFK Földrajztudományi Intézet tudományos munkatársa, akivel arról beszélgettünk, hogyan hatott a magyarlakta térség lakosságára az egy éve tartó orosz–ukrán háború.

Az ENSZ adatai szerint mintegy nyolcmillióan hagyták el Ukrajnát az orosz–ukrán háború egy éve alatt, ami súlyos népességveszteséget jelent a 2021-ben még közel 44 milliósra becsült kelet-európai ország történetében. A háború borzalmai elől menekülő emberek leginkább a szomszédos országokban kerestek menedéket, köztük hazánkban is. A menekültek jelentős részét Lengyelország fogadta be, a nemzetközi szervezet becslései szerint több mint másfél millióan regisztráltak ideiglenes védelemért az országban.

Az ENSZ adatai arra is rávilágítanak, hogy a külföldre költözött lakosokon túl közel hatmillióan váltak belső menekültekké azok közül, akiket az ország keleti részében dúló heves harcok és bombázások a leginkább érintenek.

 A háború elején az ország nyugati megyéjébe, Kárpátaljára is több százezer ukrán menekült érkezett. A magyarlakta térségben a 2001-es népszámláskor több mint 1,2 millióan éltek, ebből az ukránok megközelítőleg egymillió főt tettek ki, míg a kárpátaljai magyarság száma 151 ezer volt.

Kovály Katalin, a CSFK Földrajztudományi Intézet tudományos munkatársa arról beszélt lapunknak, hogy csak megbecsülni lehet, hány belső-ukrajnai menekült tartózkodik ténylegesen Kárpátalján, de annyi bizonyos, hogy közülük 156 ezren regisztrálták magukat hivatalosan. 

 

Azt mondtuk a háború elején, hogy a magyarlakta településeken valószínűleg változni fognak a nemzetiségi arányok, a távozó magyarok helyére betelepülnek az ukránok, azonban ez most nem látszik beigazolódni

 

– magyarázta Kovály Katalin. Elmondta, a menekültek inkább a városokban keresnek maguknak új lakóhelyet, mint például Munkácson, Beregszászon vagy Ungváron. A magyar lakosság viszont főként falvakban él Kárpátalján. Kifejtette, nem látni azt, hogy jelenleg tömegesen érkeznének a belső-ukrajnaiak, sem azt, hogy a magyarlakta térségekben ott is maradnának. Hozzátette: a legtöbben távoztak Kárpátaljáról, azok, akik maradtak, azoknak már nincs hová visszamenniük.

A magyarok aránya valószínűleg negatív irányba fog változni, de nem feltétlenül azért, mert történik egy lakosságcsere, sokkal inkább az elvándorlás felerősödése miatt

 – jelentette ki a kutató. Rámutatott, hogy a kárpátaljai magyarság elöregedése várható, mert akik külföldre távoztak, azok között felülreprezentáltak a fiatalok, és ők azok, akik nagy valószínűséggel már nem fognak hazatérni. – Mindez torzuló demográfiai folyamatokat idéz majd elő, negatívan befolyásolva a reprodukciós rátát is – hangsúlyozta Kovály Katalin. Hozzáfűzte, hogy a háború kitörése óta sok család iskoláskorú gyerekei, főként a fiúk magyarországi oktatási intézményben tanulnak tovább, hiszen a háború elhúzódásával, a katonaköteles kort elérve, ők is kaphatnak katonai behívót.

Arra a kérdésünkre, jelenleg mennyire becsülhető a kárpátaljai magyarság száma, Kovály Katalin azt válaszolta, nem tudni, hányan mentek el külföldre, több tízezrek lehetnek.

Azt sem tudni, hogy a távozók közül hányan tértek vagy térnek majd vissza. A kutató úgy látja, a háború kitörését követő időszak mellett a családok körében a szeptember elseje volt még vízválasztó abban a kérdésben, hogy elhagyják-e az országot, vagy a már külföldön tartózkodók visszatérjenek-e, hiszen muszáj volt eldönteniük, hol kezdje meg a gyerek a tanévet. Elmondta, hogy tavaly ősszel a beregszászi kistérségben, ahol a magyarok jelentős száma él, nem volt drasztikus csökkenés a beiskolázási adatokban: az iskolás korúak aránya nyolc százalékkal, az óvodások aránya pedig 11 százalékkal volt kevesebb 2021 szeptemberéhez képest.

Kitért arra is, hogy öt évvel ezelőtt 131 ezer főre becsülték a magyar közösség létszámát a SUMMA 2017 demográfiai felméréssel. – A háborúval valószínűleg százezer alá csökken a kárpátaljai magyarság száma – világított rá. Majd megjegyezte, az sem tesz jót a magyarság megmaradásának, hogy folyamatos atrocitások és jogszűkítő intézkedések érik őket Ukrajnában.

Biztonságos megye, bizonytalan jövő

Exodus Ukrajnából, menekülthullám Kárpátaljára, iskolabezárások és -nyitások, áramkimaradások, a mozgósítás miatti állandó félelem, magyarellenes intézkedések – a háború évfordulója kapcsán azt vizsgáltuk meg, hogy miként változtak meg a hétköznapok Kárpátalján, s a háború miként alakította az ott élő magyarság sorsát.

2022. február 24-én hajnalban kezdődött minden. Voltak, akik azonnal pakoltak, és elindultak a határátkelők felé.

Mások az üzemanyagtöltő állomásokat, a patikákat, a bankautomatákat és az üzleteket rohamozták meg, hogy nagyobb készletet tartalékoljanak a legszükségesebbekből. Az iskolák már a háború első napjától felfüggesztették a jelenléti oktatást, az csak hónapokkal később, az új tanévtől indult be ismét. A legtöbb kárpátaljai oktatási intézményt ideiglenes menekültszállásoknak rendezték be. Az első napoktól kezdve valóságos exodus kezdődött el azokon a területeken, ahol az orosz haderő teljes körű lerohanásba kezdett. Milliószám menekültek az ott élők az orosz veszély elől, de nem mindenki Európát vette célba.

Nagyon sokan a biztonságosnak tűnő nyugat-ukrajnai megyéket választották.

Kárpátalja az ország legnyugatibb csücske, négy EU-s tagállam határolja, ebből hárommal közúti és vasúti átkelői is vannak – mindez különösen vonzóvá tette a régiót a menekülteknek. Több kelet-ukrajnai menekült azt is megjegyezte, hogy előzőleg sok jót hallott Kárpátalja soknemzetiségű történetéről, az itt élők toleráns és segítő viselkedéséről, így nem kellett attól tartania, hogy a számára otthonos és megszokott orosz nyelv használata miatt hátrány érné őt.

És ez valóban így volt, hatalmas civil összefogással sikerült úrrá lenni a háború első hónapjait jellemző menekültválságon, aki csak tudott, segített a bajbajutottakon. A békeidőben valamivel több, mint egymillió lakosú Kárpátaljára mintegy félmillióan érkeztek, hirtelen másfélszeresére duzzadt a megye lakossága. A helyi magyar közösségek is példamutatóan kivették részüket a segítségnyújtásból. Szinte minden magyar településen menekültszállásokat hoztak létre az ottani közintézményekben, a helyiek gondoskodtak az oda érkezők ellátásáról, amihez különösen jól jött a Magyarországról áramló kormányzati és társadalmi felajánlásokból származó rengeteg humanitárius segítség is. Mára a megye túljutott a menekültválság csúcspontján, azóta az ide érkezők fele visszatért otthonába, de

becslések szerint 250-300 ezernyien itt maradtak, akik közül sokan végleg Kárpátalján tervezik további életüket.

A legtöbben már a privát szférában szereztek maguknak szállást, a hatalmas kereslet hatására igencsak megélénkült az ingatlanpiac, nagyon megugrottak az albérletárak. Ott tartunk, hogy ma már ugyanannyiba kerül egy kétszobás albérlet Ungváron és Kijevben. Az önkormányzatok már csak a legrászorultabbakról gondoskodnak, idővel felszabadultak az iskolák is, így azok többségében tavaly szeptemberben rendesen megkezdődhetett a tanítás.

A menekültekkel együtt több ezer vállalkozás is áttelepült Kárpátaljára, így az ide érkezők könnyebben találnak maguknak munkát. A háborús elvándorlási folyamatok nyilvánvalóan átalakítják a Magyarországgal szomszédos megye lakossági és nemzetiségi arányait is. Mielőtt kitört a háború, bő tíz százalékra lehetett becsülni az itt élő magyarság részarányát. A pontos számok nem ismertek, hiszen Ukrajnában legutóbb 22 éve, 2001-ben volt népszámlálás. Akkor 150 ezer magyar élt Kárpátalján. Az elmúlt bő két évtized folyamatait is figyelembe véve, s azt, hogy

háborús félelmében a helyi magyar közösség legalább ötöde ideiglenesen elhagyta Kárpátalját, jelenleg nem sokkal haladhatja meg a százezret az itt maradottak száma, bár fontos hangsúlyozni, hogy ezek becslések, pontos szám nem ismerhető.

A viszonylagos nyári csend után ősszel sok minden megváltozott. Felerősödtek a harci cselekmények, az ukrán sikerekkel záruló harkivi és herszoni offenzívák után a megkérdezettek döntő többsége egyértelműen az ukrán katonai győzelemben hisz. Csakhogy ennek megvan az ára is. Az orosz megszálló csapatok kiűzése azzal is jár, hogy folyamatos utánpótlásra van szüksége az ukrán hadseregnek, ezért minden korábbinál szigorúbban viszonyulnak a hatóságok a katonaköteles korú férfiak mozgósításához. Ám a kezdeti időszakhoz mérten egyre kevesebben vannak olyanok, akik önszántukból jelentkeznek szolgálatra. Ennek egyik oka a Kárpátalján is mindennapossá váló katonatemetések. Ahhoz hozzá lehetett szokni, hogy folyamatosan megszólalnak a légiriadót jelző szirénák ijesztő hangjai, hogy hónapokon át naphosszat nem volt áram az otthonokban – az energiaválság egyébiránt most kezd enyhülni –, ám

a szörnyű katonatemetések látványa megszokhatatlan és sokak számára feldolgozhatatlan.

A kárpátaljai magyarok is életüket áldozzák a háborúban, legalább tucatnyi magyar származású áldozatról van tudomásunk, sok magyar is szolgál az ukrán hadsereg kötelékében. Éppen ezért méltánytalan, hogy egyes provokátorok részéről súlyos pofonok érték a kárpátaljai magyar közösséget, gondoljunk csak a munkácsi vár fokáról eltávolított turulmadárra vagy az új kisebbségi jogszabályra, ami a remélt könnyítések helyett inkább csak bebetonozza az eddigi jogszűkítő törvényeket.

Az orosz-ukrán háború első évének kronológiája

2021. november 28. Több mint kilencvenezer orosz katona érkezik az ukrán határra.
• 2021. december 7. Joe Biden amerikai elnök egy esetleges agresszió következményeire figyelmezteti Vlagyimir Putyin orosz államfőt.
• 2021. december 17. Putyin üzen a NATO-országoknak: vegyék le ke­zü­ket a volt Szovjetunió terü­leteiről.
• 2022. január 17. Hadgyakorlat céljából orosz erők érkeznek Belaruszba.
• 2022. január 24. A NATO készenlétbe helyezi csapatait.
• 2022. január 25. Ukrajna szomszédságában mintegy hatezer katona és hatvan repülőgép részvételével tartanak hadgyakorlatot az oroszok.
• 2022. február 10. Oroszország és Belarusz közös hadgyakorlatot kezd.
• 2022. február 21. Vlagyimir Putyin elrendeli az orosz csapatok bevonulását Ukrajnába, és hivatalosan is elismeri a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságok függetlenségét.
• 2022. február 23. Az EU bejelenteti első szankcióit Moszkva ellen.
• 2022. február 24. Három irányból megindulnak az orosz erők Ukrajna ellen, Kijev hadiállapotot rendel el.
• 2022. február 28. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök aláírja az uniós csatlakozási kérelmet.
• 2022. március 1. Az orosz katonák megkezdik Mariupol ostromát.
• 2022. március 4. Oroszország elfoglalja Európa legnagyobb atomerőművét Zaporizzsjában.
• 2022. április 4. Kivonulnak az orosz csapatok Bucsából, a vád szerint több száz, tömegsírba temetett civil áldozatot hagynak maguk után.
• 2022. április 14. Elsüllyed az orosz Fekete-tengeri Flotta zászlóshajója, a Moszkva.
• 2022. május 18. Finnország és Svédország benyújtja NATO-csatlakozási kérelmét.
• 2022. június 13. Uniós tagjelölti státuszt kap Ukrajna.
• 2022. június 29. A madridi NATO-csúcson felkérik Finnországot és Svédországot a csatlakozásra.
• 2022. augusztus 30. Ukrán ellentámadás kezdődik Herszonban.
• 2022. szeptember 21. Pu­tyin részleges katonai mozgósítást rendel el, a besorozás elől orosz férfiak tízezrei menekülnek el az országból.
• 2022. szeptember 23. Népszavazást tartanak Oroszországban az addigra elfoglalt négy kelet-ukrajnai régió annektálásáról.
• 2022. szeptember 27. Két víz alatti robbanás során megsérül az Északi Áramlat gázvezeték. Moszkva később Washingtont vádolja meg a vezeték felrobbantásával.
• 2022. szeptember 30. NATO-tagságért folyamodik Ukrajna.
• 2022. november 15. Ukrán elfogórakéta csapódik be Lengyelország területére, ketten meghalnak.
• 2022. december 22. Volodimir Zelenszkij először elhagyva háborúban álló országát, Washingtonba utazik.
• 2023. február 20. Joe Biden Kijevbe látogat.

Borítókép: Az ukrán elnöki sajtószolgálat által közreadott kép Volodimir Zelenszkij ukrán államfõrõl (b) és egy osztag zászlaja elõtt térdelõ katonáról az Ukrajna elleni háború megindításának elsõ évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen Kijevben 2023. február 24-én. (Fotó: MTI/AP/Ukrán elnöki sajtószolgálat)

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.