– A törvényi védelem fontos, szükséges, de a gyermekek megóvását a szülők tanításával, valamint a családok és az iskola szorosabb együttműködésének elősegítésével kellene kiegészíteni – fogalmazott Bagdy Emőke a Pax Televízióban. Szerinte enélkül nehezen változtatható meg az a fájdalmas tény, hogy
Magyarországon a 2016 óta készülő Gyermekjogi jelentések tanúsága szerint évről évre nő a veszélyeztetett és bántalmazott gyermekek száma.
A professzor kifejtette: bár pontos statisztikai adatok nincsenek, a rendelkezésre álló ismeretek alapján hazánkban a gyermekbántalmazások, köztük a szexuális abúzus döntő többsége családon belül történik. Ezek egy részét pedig a gyermekvállalásra készülő fiatalok felkészítésével, a közösségek megerősítésével és a normalitás melletti határozott kiállással meg lehetne előzni.
– Egy nyolcfős közösséggel, teljesen öntevékeny módon már két évvel ezelőtt keresztény szellemiségű európai gyermekvédelmi programot állítottunk össze. Ennek a projektnek a kiinduló tézise, hogy minden szülőnek és nevelőnek tudnia kell, mitől szükséges megóvni a gyermekeket a normál, egészséges fejlődéshez. Már egy durva szó is mély nyomot hagy bennük – fejtette ki a klinikai szakpszichológus.
Bagdy Emőke kiemelte: ugyanakkor a szülői gyengédség is átalakulhat abúzussá, hiszen főleg édesanyaként mindenki megtapasztalhatja azt az összefonódó, meghitt, intim állapotot, melyet a gyermeke iránt érez.
A szülő igenis meg tudja a gyereket rémíteni például a nemi szerv puszilgatásával vagy a túlzott simogatással. Ő semmi rosszat nem csinál, csupán a szeretetét fejezi ki. Ezt a hibát leginkább a lányukba szerelmes apukák követik el
– figyelmeztetett Bagdy Emőke, hozzáfűzve, hogy nagy szükség lenne szülői nevelésre, melyet akár a gyülekezetek is kezdeményezhetnének.
A műsorban felidézték, hogy az elmúlt években már indultak átfogó gyermek- és ifjúságvédelmi programok a magyar katolikus egyház közösségeiben és intézményeiben, amelyek magukban foglalják a gyermekbántalmazás megelőzését célzó intézkedéseket, a szükséges jelzőrendszerek felállítását, a kríziskezelést és -feldolgozást, valamint a szemléletformálást is.
– Sajnos azonban még mindig sokat kell változtatni azon, ahogy a bántalmazott gyerekekhez fordulunk – jelezte a szakember, majd egy megdöbbentő adatot közölve elmondta:
a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélések 97 százalékát ismerős személy követi el.
A sértettnek segítséget kérni nincs bátorsága, nem meri elmondani a vele történteket, az ősbizalom, amely embertől emberig, lélektől lélekig terjed, teljesen eltörik.
– A napvilágra került gyermekbántalmazások pedig rávilágítottak arra, hogy kultúraváltásra van szükség, amelyben a hívő közösségeknek rendkívüli felelőssége van – emelte ki.
A professzor arra is kitért, hogy a bizalom, a szeretet, a biztonság, a gondoskodó jelenlét alapszükséglet, melyre minden gyermek igényt tart, és ennek biztosítása egyéni, társadalmi és családi feladatunk. – Ha ezek rendben volnának, nem történne ennyi tragédia sem. Ettől eltérő viselkedésmód, amely nem tudja a gyermeket megfelelően biztonságban tartani, veszélyeket hordoz magában. Minden olyan cselekedetet nagyon nehezen lehet eltüntetni, amely két embert egymással szembefordít.
A szeretetmegvonással járó büntetés az egyik legsúlyosabb formája a bántalmazásnak. Ez nagy traumát idéz elő, hiszen a gyermek elhiszi, hogy nem szeretik. Szeparációs szorongás alakul ki benne, ez pedig egyenlő a halálfélelemmel
– mutatott rá. Bagdy Emőke szerint az sem mindegy, hogy milyen közösségből és családból jövünk. Mint fogalmazott, a gyermeknek az első számú példaképe a szülő, ezért nagy jelentőségű, hogy az általános és alapértékeket megtanulja a fejlődése során.
– A szülőkkel töltött értékes idő az egyik legfontosabb, hiszen a gyermek átveszi a viselkedési mintákat, a személyisége fejlődik, és kialakul a kognitív, szociális képessége is. Az iskolát és az iskolai nevelést is alaposan meg kell tervezni és ki kell választani. Ez befolyásolja a teljesítményt, az alkalmazkodóképességet, az önbizalmat és a motivációt, hiszen
a korszellem, melyben élünk, egyre kártékonyabb a személyiségfejlődés szempontjából. Előtérbe kerül az önző, individualista, egoista szemlélet, amelyet a gyermek természetesnek vesz. Ezáltal kialakulhat benne a hedonista attitűd
– magyarázta.
– Számít, hogy mi lesz az, amit átadunk a gyermeknek. Tudatosan kell döntenünk arról is, hogy milyen közösségekbe visszük őt. A legnagyobb segítséget akkor tudjuk adni neki, ha látjuk, hogy milyen társaságba jár. Hiszen ott alakul a világnézete, az életküldetéséhez való viszonyulása. A cselekvő etika pedig az, amit csak utánzással, mintakövetéssel lehet elsajátítani. Ez befolyásolja leginkább az énképe kialakulását – összegzett a klinikai szakpszichológus.
