A hívő közösségeknek óriási szerepük van a gyermekek megóvásában

Bagdy Emőke szerint fontos a törvényi védelem, de kultúraváltásra is szükség van a gyermekek érdekében.

– Sajnos azonban még mindig sokat kell változtatni azon, ahogy a bántalmazott gyerekekhez fordulunk – jelezte a szakember, majd egy megdöbbentő adatot közölve elmondta:

a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélések 97 százalékát ismerős személy követi el.

A sértettnek segítséget kérni nincs bátorsága, nem meri elmondani a vele történteket, az ősbizalom, amely embertől emberig, lélektől lélekig terjed, teljesen eltörik.

– A napvilágra került gyermekbántalmazások pedig rávilágítottak arra, hogy kultúraváltásra van szükség, amelyben a hívő közösségeknek rendkívüli felelőssége van – emelte ki.

A professzor arra is kitért, hogy a bizalom, a szeretet, a biztonság, a gondoskodó jelenlét alapszükséglet, melyre minden gyermek igényt tart, és ennek biztosítása egyéni, társadalmi és családi feladatunk. – Ha ezek rendben volnának, nem történne ennyi tragédia sem. Ettől eltérő viselkedésmód, amely nem tudja a gyermeket megfelelően biztonságban tartani, veszélyeket hordoz magában. Minden olyan cselekedetet nagyon nehezen lehet eltüntetni, amely két embert egymással szembefordít.

A szeretetmegvonással járó büntetés az egyik legsúlyosabb formája a bántalmazásnak. Ez nagy traumát idéz elő, hiszen a gyermek elhiszi, hogy nem szeretik. Szeparációs szorongás alakul ki benne, ez pedig egyenlő a halálfélelemmel

– mutatott rá. Bagdy Emőke szerint az sem mindegy, hogy milyen közösségből és családból jövünk. Mint fogalmazott, a gyermeknek az első számú példaképe a szülő, ezért nagy jelentőségű, hogy az általános és alapértékeket megtanulja a fejlődése során.

– A szülőkkel töltött értékes idő az egyik legfontosabb, hiszen a gyermek átveszi a viselkedési mintákat, a személyisége fejlődik, és kialakul a kognitív, szociális képessége is. Az iskolát és az iskolai nevelést is alaposan meg kell tervezni és ki kell választani. Ez befolyásolja a teljesítményt, az alkalmazkodóképességet, az önbizalmat és a motivációt, hiszen

a korszellem, melyben élünk, egyre kártékonyabb a személyiségfejlődés szempontjából. Előtérbe kerül az önző, individualista, egoista szemlélet, amelyet a gyermek természetesnek vesz. Ezáltal kialakulhat benne a hedonista attitűd

– magyarázta.

– Számít, hogy mi lesz az, amit átadunk a gyermeknek. Tudatosan kell döntenünk arról is, hogy milyen közösségekbe visszük őt. A legnagyobb segítséget akkor tudjuk adni neki, ha látjuk, hogy milyen társaságba jár. Hiszen ott alakul a világnézete, az életküldetéséhez való viszonyulása. A cselekvő etika pedig az, amit csak utánzással, mintakövetéssel lehet elsajátítani. Ez befolyásolja leginkább az énképe kialakulását – összegzett a klinikai szakpszichológus.

Borítókép: Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus (Fotó: MTI/Cseke Csilla)