Mezítláb, hófehér ruhában áll egy fiatal fiú a fűben, derekán kék öv. Miközben előre és hátra mozog, feszes, gyors ütéseket mér maga elé. A levegő kettéhasad, halk pattanással hajlik meg a tér a mozdulata előtt. Száraz Zsombor egy katát gyakorol, vagyis egy olyan formagyakorlatot, amely védések, rúgások és ütések sorozatát jelenti.
Aranyérem és inzulinpumpa
Zsombor tízéves, de már számos sikert tudhat magáénak: több verseny dobogósa volt, néhány hete pedig a kiokusin karate diákolimpia országos döntőjének korcsoportos aranyérmese lett a Derecske Budo Egyesület színeiben.
– Fehér, narancssárga, kék, citromsárga, fekete – sorolja az övek és a fokozatok színét a Hajdú-Bihar vármegyei fiatal. A kék öv már haladónak számít, s attól, mert valaki tehetséges, még nem lesz rögtön fekete öves mester, minden színnek megvan a maga ideje.
– Azt a figyelmet, fegyelmet és koncentrációt, ami a karate alapjait jelenti, a tanulásban is hasznosítani tudom, tavaly évfolyamelső lettem – teszi hozzá, majd váratlanul felpattan, felhúzza a karateruháját, és a derekán lévő műszerre pillant.
Ez a kütyü az inzulinpumpa, és egy másik, a szenzor, amely a feneke felső részébe van behelyezve, folyamatosan figyeli és szabályozza Zsombor vércukorszintjét. A szenzor jelzéseket küld a pumpának, amely pontosan annyi inzulint juttat a szervezetébe, amennyire szüksége van. A derekán lévő pumpából vékonyka cső vezet az egyik karjához, amely a folyamatos kanülözéstől már lila, ő mégsem panaszkodik, sőt örül, hogy ez a bonyolult kis eszköz folyamatosan vigyáz rá. Zsombornál néhány éve alakult ki az egyes típusú diabétesz, mondhatni egyik napról a másikra.
– Épp egy karatés filmet néztünk, amikor anya odarohant hozzám valamiféle teszttel – idézi fel a negyedik osztályos fiú, majd az édesanyjára néz, hogy inkább ő folytassa.
– Mindez 2021 őszén volt, akkor kapta a diagnózist – veszi át a szót Brigitta, aki elmondja, semmilyen klasszikus tünete nem volt a fiának, sem állandó vizelési ingere, sem túlzott étvágya. A szülők gyanúja azért terelődött erre a betegségre, mert Zsombor többször bevizelt álmában.
– Egy rövid, délutáni alvás alkalmával ismét bepisilve ébredt, ekkor állt bennem össze a kép, ezért rögtön bementem a munkahelyemre, és egy vizeletvizsgáló tesztcsíkkal tértem haza – folytatja az édesanya, aki ápolóként dolgozik. A teszt egyértelműen kimutatta, hogy a vizeletben cukor van. – A patikában kapható vércukormérő kiakadt, ezért azonnal autóba ültünk, és elindultunk vele a kórházba. Onnan Debrecenbe kerültünk, mert a vércukorszintet mérő műszer 40 mmol/litert mutatott, miközben az egészséges vércukorszint 3,6–6 mmol/liter között van – idézi fel.
Nincs két egyforma nap
– Az eredményen az orvosok is megdöbbentek, hogyhogy nem esett kómába a fiam. A legtöbben már harmincas értékkel is az intenzívre kerülnek, ilyen magas értékek mentén csoda, hogy szövődmények nélkül megúszta – teszi hozzá.
A szakorvosok rögtön azt kérdezték, átesett-e a fiú Covid-fertőzésen. A szülők nem tudtak róla, de a tesztből kiderült, Zsombor néhány héttel korábban covidos volt. Az orvosok szerint ez a fertőzés gyorsíthatta fel az autoimmun folyamatot, s lett Zsombor néhány hét lefolyása alatt diabéteszes.
A diagnózist követő első hetekben ki sem mozdultak, Zsombor cukra igencsak ingadozott.
– Cipő kellett a gyereknek, így nem volt mit tenni, vettünk egy nagy levegőt, de tíz kilométer után bezuhant a fiam cukra. Ez persze normális, tudtuk, hogy a hasnyálmirigye még minimálisan működik, így ha a kívülről kapott inzulin mellett a szervezete is termel még, az bizony tud váratlan meglepetést okozni – idézi fel Csaba, Zsombor édesapja, majd elharapja a mondatot, és tekintete a fűben gyakorlatozó Zsombort keresi.
Csaba végül belekezd a mondatba, és miközben még mindig a fiát nézi, elmondja, sokszor megkapják, hogy az egyes típusú diabétesz „nem nagy ügy”, hiszen csak az étrendre kell odafigyelni.
– Nem hibáztatok senkit és nem haragszom senkire, aki legyint erre a betegségre, mert aki nem érintett, az nem feltétlenül tudja, mivel jár. Hogy mondjuk az elmúlt években egyetlen éjszakát sem aludtunk át, hétből hatszor kell kelnünk éjszaka Zsomborhoz, mert álmában rendszerint bejelez a műszer, hogy alacsony vagy épp magas a cukra.
Nincs két egyforma nap, éjszaka meg aztán pláne, mert hiába eszi ugyanazt a bevált étrendet, az egyik nap teljesen rendben van, aztán máskor felviszi az értékeket vagy épp bezuhan a cukra. A vércukorszintet minden befolyásolhatja, így a napi mozgás mellett a stressz, a hormonok, de a fáradtság is teljesen át tudja írni az értékeket és így a szükséges inzulinmennyiséget
– magyarázza.
A szülők megemlítik, rettegtek, hogy Zsombort hátrány éri majd a diagnózisa miatt. – A különböző szülői fórumokon sok olyan történetet olvastunk, ahol a gyermeknek amiatt kellett abbahagynia a sportolást vagy iskolát váltania, mert nagyobb figyelmet igényel a betegsége. Mi viszont szerencsések vagyunk, mert az iskola és a karateegyesület is támogatja – mondják.
A kék táska
Zsombor mellett feltűnik egy kék táska is, amelyről kiderül, a mindennapok elengedhetetlen része, amolyan túlélőkészlet ez neki. – Az edzések előtt mindig ránézek a vércukorszintemre, ha alacsony, akkor előkerül a táska, amiben mindenféle finomság, gyümölcspürék, müzliszeletek vannak – mutatja, majd elővesz egy narancssárga dobozkát, amelyben egy fecskendő pihen. – Ennek is mindig nálam kell lennie, ha hirtelen annyira leesne a cukrom, hogy elájulnék, a mentők kiérkezéséig ezt a szurit kell beadni a combomba, amiben glükagon van – mutatja. – Ha túl alacsony, akkor remegek, ég a gyomrom, szédülök és izzadok – teszi hozzá.
A fiú most napi 200 gramm szénhidrátot fogyaszt, négy részre osztva. – A kedvenc vacsorám a tortilla, ez 27 gramm szénhidrát, de a szüleim igyekeznek mindent cukormentesen készíteni. Szerencsére a nagymamám is gyorsan alkalmazkodott a helyzethez, és megtanult cukormentes süteményeket készíteni – mondja amolyan nagyfiús komolysággal, majd bevallja, néha azért csalni is szokott, a szülei engedélyével. – Azt már el tudom fogadni, hogy ez a betegség velem marad, és tudom, hogy az én érdekem, hogy jól legyek, de néha, tényleg csak néha ennem kell egy rendes fagyit – mondja mosolyogva Zsombor.
