„Magyar Péter eszközként tekintett rátok, így óriási csalódást okozott, de higgyétek el, nincs ez így jól senkinek sem, mert mindannyian ugyanolyan magyarok vagyunk” – vélekedik Nagy Ervin filozófus a Mandineren megjelent írásában.
„Hogy milyen az átlag Tisza-szavazó? Szinte ugyanolyan, mint a fideszes. Sem okosabb, sem butább, sem szebb, sem csúnyább – magyar mind a kettő.
Az összes erényével és hibájával, minden egyediségével és közösségi élményével együtt. Csak éppen mást gondol a közösség jövőjéről” – fogalmaz Nagy Ervin, aki úgy folytatja: „Ugye, hogy nem is olyan nehéz ezt kimondani, ha őszintén hisztek benne?”
Nagy Ervin szerint azonban Magyar Péter nem „csak” a fideszeseket veti meg és nézi le, hanem a saját követőit is – ami unikális ugyan, de mérhetetlenül cinikus. „A tiszásnak, akár a fideszesnek van elképzelése a világ dolgairól; van hite, reménye és elvárása a holnapról. Él, gondolkodik, érez és próbálja jobbá tenni a saját és a szeretteinek sorsát. Csak másképpen. Így van ez jól” – fogalmaz Nagy Ervin, hozzátéve, éppen ezért fontos, hogy egyetlen pillanatra se vessük meg a másikat, csak mert másba veti hitét a politikában.
Mint írja, „mindannyian magyarok vagyunk: pontosan ezért érzünk veletek együtt”.
Borzalmas lehet csalódni egy olyan emberben, aki reményt adott a politikában. Kegyetlen érzés lehet azt hallani, hogy »büdösnek« nevez titeket és gúnyosan beszél rólatok Magyar Péter. Hogy nyugdíjaskommandóként viccelődik az idősebb tiszásokkal. És hogy gyereket vagy éppen unokát »vásárolna« nektek, csakhogy megmaradjon a reményetek
– sorolja az elemző a minap nyilvánosságra került hangfelvételen elhangzottakat, majd úgy folytatja, fel nem foghatja, hogy merészkedhetett idáig egy politikus.
„Drága Tisza-szavazók, veletek vagyunk: szívből sajnáljuk, hogy olyan emberben hitettek, aki lenéz és megvet titeket. Aki számára csak eszközök vagytok arra, hogy zsíros fizetése és mentelmi joga legyen Brüsszelben” – fogalmaz az elemző, aki szerint mindez lélekfacsaró érzés lehet.
Nagy Ervin úgy látja, a Tisza vezetője a változás reményét árulta, miközben magát a reményt árulta el, csak ezt nem láthatta senki sem. „Nem tudtuk, hogy milyen ember Magyar Péter… habár az, hogy a saját feleségét lehallgatta, már kisebb-nagyobb gyanút keltett mindenki szívében. Most viszont már azt is tudjuk, hogy sosem tudott rendet tartani az életében és a környezetében. Hogy erőszakosan viselkedett a szeretett nőkkel, a kollégákkal, a bajtársakkal. És valójában lenézett mindenkit, aki követte, vagy aki rajongott érte.
Magyar Péter ikonként jelent meg az ellenzéki oldalon, és most ikonként is bukott el. Aki hitt benne, az most »szegényebb« lett reményében.
Sajnáljuk, tényleg nincs ez így jól” – olvasható a filozófus elemzésében, amelyben úgy fogalmaz: Magyar Péter elbukott. „Nem politikusként, hanem emberként. Nem rétorként, hanem morális lényként. És ez a súlyosabb kárhozat mindenki számára, hisz aki emberként okoz csalódást, attól a politika felszínesebb világában mit várhatunk? A reménynek része a magabiztos elvárás is. Aki elveszti a reményt, az elveszti a jövőbe vetett magabiztos hitét is. De muszáj továbblépni” – írja Nagy Ervin, hangsúlyozva, a politikának és a demokráciának nincs vége. „Levonjuk a tanulságot és megyünk tovább – egy jobb ország reményében, vitázva – és nem gyűlölködve, vagy megvetve a másikat – a jövőben is foglalkozunk a közös dolgainkkal. Versengve, de egymást tisztelve: ki-ki a hite és a reménye szerint.”
