Nagy Ervin úgy látja, a Tisza vezetője a változás reményét árulta, miközben magát a reményt árulta el, csak ezt nem láthatta senki sem. „Nem tudtuk, hogy milyen ember Magyar Péter… habár az, hogy a saját feleségét lehallgatta, már kisebb-nagyobb gyanút keltett mindenki szívében. Most viszont már azt is tudjuk, hogy sosem tudott rendet tartani az életében és a környezetében. Hogy erőszakosan viselkedett a szeretett nőkkel, a kollégákkal, a bajtársakkal. És valójában lenézett mindenkit, aki követte, vagy aki rajongott érte.
Magyar Péter ikonként jelent meg az ellenzéki oldalon, és most ikonként is bukott el. Aki hitt benne, az most »szegényebb« lett reményében.
Sajnáljuk, tényleg nincs ez így jól” – olvasható a filozófus elemzésében, amelyben úgy fogalmaz: Magyar Péter elbukott. „Nem politikusként, hanem emberként. Nem rétorként, hanem morális lényként. És ez a súlyosabb kárhozat mindenki számára, hisz aki emberként okoz csalódást, attól a politika felszínesebb világában mit várhatunk? A reménynek része a magabiztos elvárás is. Aki elveszti a reményt, az elveszti a jövőbe vetett magabiztos hitét is. De muszáj továbblépni” – írja Nagy Ervin, hangsúlyozva, a politikának és a demokráciának nincs vége. „Levonjuk a tanulságot és megyünk tovább – egy jobb ország reményében, vitázva – és nem gyűlölködve, vagy megvetve a másikat – a jövőben is foglalkozunk a közös dolgainkkal. Versengve, de egymást tisztelve: ki-ki a hite és a reménye szerint.”




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!