A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont vezetésével készült összegzés elsődleges célja az volt, hogy ismereteket szerezzenek arról, hogy mennyi idő alatt jut el a Duna vize a nagy vízhozamot biztosító csáposkútig, valamint mennyi a háttérvíz – azaz a felszín alatti víz – a Duna vizéhez képest az ivóvíz, ipari vagy mezőgazdasági vízellátást biztosító termelő kútban.
A kutatók leszögezik, a folyóparti természetes szűrésnek nagyon fontos szerepe van a globális ivóvízellátásban. A parti szűrésnek nevezett természetes folyamat során a Duna vize a folyóparti rétegeken átszivárogva megtisztul, mielőtt elérné az ivóvízellátásra használt kutakat. A Journal of Hydrology folyóiratban megjelent kutatás szerint ez a természetes tisztulás a part menti kavicsos-sóderes rétegeken keresztül történik – egy olyan folyamat, amely azonban rendkívül sérülékeny a szennyezésekkel szemben.
A rendszer hatékonyságát befolyásolhatják az árvizek, vagy a folyó szennyeződései, ezért a kutatók a Szentendrei- és a Csepel-szigeten egy éven át rendszeresen mérték a kutak és a Duna vizének fizikai és kémiai jellemzőit.
A kutatók a vizsgálat során egyebek mellett megállapították, hogy a Duna vize 2-7 hét alatt ér el a kutakhoz, attól függően, milyen messze vannak a folyótól, és milyen a talaj felépítése. Viszont előfordul, hogy a folyamatok felgyorsulnak: az árvizek idején a folyóvíz ugyanis akár néhány nap alatt eljuthat a kutakig. Az is kiderült, hogy a vizsgált kutakban a víz több mint 80 százaléka közvetlenül a Dunából származik, és csupán kisebb részben helyi csapadékból.
