Nem fogok mindent elmondani, mert akkor megbukunk – Szétverné az állami nyugdíjrendszert és őrült vagyont terelne a biztosítókhoz a tiszás csomag

Az állam ráfizetne, a munkavállalók nem lennének biztonságban, az özvegyi nyugdíjat megadóztatnák, a magánbiztosítók ugyanakkor mesés vagyonhoz jutnának – ezt kínálja a Tiszának készült megszorítócsomag, amely lényegében privatizálná az állami nyugdíjrendszert. Brutális állomásához ért a tiszás tervek leleplezéséről szóló cikksorozatunk: bemutatjuk, hogyan adná magánkézbe a nyugdíjasok ellátását a pártnak írt javaslatgyűjtemény.

Fotó: Arpad Kurucz

Megszüntetnék a Nők40-et, megemelnék a nyugdíjkorhatárt, faragnának az időskori juttatásból, s elvennék a 13. és 14. havi nyugdíjat a Tisza Párt köré gyűlt szakértők. Az időseken való spórolásra megannyi ötletet felvonultatott az elmúlt időszakban a már jól ismert közgazdászkör, amely Bokros Lajostól, Bod Péter Ákostól indul, majd Petschnig Mária Zitánál, Simonovits Andrásnál és Surányi Györgynél ér véget. A Tisza Pártnak készült, tavaly novemberben kiszivárgott hatszáz oldalas megszorítócsomag azonban rajtuk is túltesz, a javaslatgyűjtemény ugyanis az állami nyugdíjrendszer kiszervezését tartalmazza. A Világgazdaság tavaly decemberben ízekre szedte, miként magánosítanák a Tiszának készült dokumentum készítői a nyugellátást, a fontosabb megállapításokat cikksorozatunkban most mi is bemutatjuk. Jöjjenek a hátborzongató részetek!

Surányi György

Horribilis befizetések

A megszorítócsomag ugyan stabilnak tartja a mostani szisztémát, mégis a teljes felforgatását javasolja azzal, hogy az állam szerepét magánnyugdíjpénztárak vegyék át. A pályakezdőknek így valamely magánnyugdíjpénztárba kellene belépniük, a költségek pedig jelentősek lennének. Íme:

1. Be kellene fizetni a havi bruttó bér minimum 10, maximum 15 százalékát a magánkasszának.
2. Ezen felül úgynevezett szolidaritási nyugdíjjárulékot kellene lerónia mindenkinek az állam felé jövedelme 2,5 százaléka erejéig. Kamat, lakásbérbeadásból vagy osztalékból származó összegek esetén a járulék 3, 5 vagy 8 százalék lenne.
3. Adót szednének az özvegyi nyugdíj, illetve annak új formája után: a magánpénztári nyugdíjas dönthetne arról, hogy a számláján gyűlő pénzt halála esetén kire hagyja, ám az örökösnek 20 százalék jövedelemadót le kellene rónia.

A nyugdíjat tehát főszabályként nem az állam, hanem a magánkassza folyósítaná. Ám a várható legalacsonyabb nyugdíj esetén is többet kellene befizetni, mint a mostani rendszerben.

Elborzasztó hatások

A javaslat hosszasan sorolja a rendszer kedvező hatásait – társadalmi igazságosság, hosszabb távon csökkenő állami terhek, fellendülő gazdaság –, de nagy kérdés, hogy ezek bármikor is jelentkeznének-e. Ellenben maguk a tervezet megszövegezői számolnak be több komoly kockázatról, amelyek az előnyökkel ellentétben garantáltan bekövetkeznek. Ezek pedig súlyosak. 

A Tiszának készült tervezet szerint rövid távon az új nyugdíjrendszer miatt visszaeshetne a lakossági fogyasztás, miközben megugrana a költségvetési hiány. Nem tűnnének el a társadalmi-kereseti különbségek, ahogy az időskori szegénység sem. Ráadásul az új rendszer több ok miatt is sokba kerülne az államnak. A legfontosabb azonban az, hogy egy esetleges gazdasági válság idején a magánkasszákban „a portfólió értéke jelentősen csökkenhet”, vagyis adott esetben akár a nyugdíjak is megcsappanhatnának.

Degeszre keresnék magukat a biztosítók

Miközben a költségek és a kockázatok leginkább az államot és a munkavállalókat terhelnék, a biztosítókhoz ömlene a pénz. 

A dokumentum szerint 2030-ra 2000 milliárd, 2050-re 8000 milliárd forint lenne a magánnyugdíjalapok vagyona. Olyan nagyra nőhetnének, hogy – már a terv elkészítői szerint is – garantálni kellene, hogy ne torzítsák a piacot. 

A hatalmas összegek láttán az Ellenpont arra jutott: az új nyugdíjrendszer alkalmas lenne arra, hogy Tisza körüli milliárdosok nagyot kaszálhassanak.

Volt már ilyen, szinte nem kell senkinek

Magyarországon működtek már magánnyugdíjpénztárak kötelező jelleggel: a rendszert 1998-ban vezették be, a pályakezdők kötelezően beléptek, mások csatlakozhattak, de a biztosító mellett az állam is fizetett az érintetteknek csökkentett nyugdíjat. A szisztémát 2010-től kezdődően számolták fel, akkor 3100 milliárd forint volt a magánkasszáknál. A pénz nagyjából fele magyar állampapírban állt. Nagyon leegyszerűsítve az állam előbb elvonta az összeget járulékként a munkavállalóktól, majd azt átengedte a magánpénztáraknak, hogy aztán – lényegében a saját pénzét – kölcsönvegye tőlük és kamatot fizessen nekik – mutatott rá a Világgazdaság. A magyarhoz hasonló akkori rendszert a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank ajánlására vezették be, túlnyomórészt térségünkben. Az érintett államok nagyjából fele azóta kivezette vagy jelentősen átalakította a rendszert.

A Tiszának készült program a nyugdíjrendszer mellett az egészségbiztosítást is magánkézbe adná: nem csak a magyarok öregkori megélhetésével, de az egészségével is veszélyes játékot játszana. Hogy mennyire, azt cikksorozatunk következő részében elevenítjük fel részleteiben.

(Folytatjuk)

               

       

       
       

            További játékainkhoz kattintson ide!