Kötcse: ahol Orbán Viktor évről évre stratégiát hirdet

Egy somogyi falu, egy kúria, néhány száz meghívott és több mint húszévnyi politikai stratégia. A kötcsei Polgári piknik története szinte végigkíséri a Fidesz köré szerveződő jobboldali közösség útját a 2002-es vereséget követő néppárti újjászervezés után az ellenzéki években a keresztény-konzervatív tábor kohézióját erősítő fórumként, majd 2010 után a 16 éves kormányzás politikai stratégiáját értelmező, iránymutató eseményként. Orbán Viktor miniszterelnökként Kötcsén adott átfogó helyzetelemzést olyan nemzetközi szinten is meghatározó jelentőségű kérdésekről, mint a migrációs válság, a háború vagy a világrend átalakulása, a liberalizmus identitásválsága. Itt hangzott el a „centrális politikai erőtér” gondolata, a hosszú Fidesz-kormányzás, a gazdasági semlegesség és bő egy évtizeden keresztül az éppen aktuális választási győzelem terve. Kötcse ezért több egy politikai pikniknél: az elmúlt két évtizedben időről időre előre jelezte, merre készül továbbindulni Orbán Viktor és a Fidesz. Szombaton a 25. találkozót rendezik a Dobozy-kúriában.

Kötcse, 2007-ben: Orbán Viktor fideszes polgármesterek mellett: Bencsik János (Tatabánya), Kósa Lajos (Debrecen), Szita Károly (Kaposvár)

A 2010-es pikniken például Orbán Viktor mellett erős miniszteri csapat vonult fel, Navracsics Tibor akkori közigazgatási és igazságügyi miniszter, Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési, Fazekas Sándor, a földművelésügyi tárca vezetője és Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszter is előadást tartott. Aztán 2011-ben Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter és Navracsics Tibor értékelte a kormányzás első évét a miniszterelnökkel együtt. 

Később rendszeres vendégnek számított a Fidesz politikai elitjének jelentős része, és a meghívottak között rendre feltűntek a jobboldali kulturális és értelmiségi élet ismert alakjai is. Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője 2017-ben úgy jellemezte a kötcsei közösséget, mint csaknem ötszáz, a gazdaság, a tudomány, a kultúra, az oktatás és az egyházi élet világából érkező embert. Ez magyarázza azt is, miért figyelte évről évre a sajtó nemcsak azt, hogy 

mit mond Orbán Viktor, hanem azt is, hogy ki érkezik meg Kötcsére – és ki marad távol. 

A 2006-os találkozót 1956 jövője címmel rendezték, a forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára készülve. Orbán Viktor akkori érvelése a korabeli beszámolók szerint összekapcsolta 1956 örökségét a Gyurcsány-kormány legitimitásáról folyó politikai vitával. A Fidesz elnöke arról beszélt, hogy 1956-hoz hasonlóan válság van Magyarországon a felhatalmazás nélküli kormányzás miatt, de nem harcolni kell, hanem meg kell oldani a politikai helyzetet. 

A centrális erőtér 

De az igazán történelmi jelentőségű beszéd három évvel később hangzott el. Ha a kötcsei beszédek közül egyet kellene kiválasztani, amely a legnagyobb hatással volt a magyar politikáról kialakult gondolkodásra, alighanem a 2009. szeptember 5-i lenne az. Orbán Viktor ekkor még ellenzéki vezető volt, de már a kormányfői tisztség várományosaként tekintettek rá itthon és külföldön, hiszen az MSZP támogatottsága összeomlott, Gyurcsány Ferenc néhány hónappal korábban távozott a miniszterelnöki posztról, 

a Fidesz pedig már egyértelmű favoritként készült a 2010-es választásra. 

Orbán Viktor Kötcsén nem egyszerűen választási győzelemről beszélt, hanem politikai korszakváltást vázolt fel. Akkor fogalmazta meg a később híressé vált „centrális politikai erőtér” koncepcióját. Az elképzelés lényege az volt, hogy a rendszerváltás utáni magyar politikát meghatározó kétpólusú – baloldali és jobboldali – erőtér helyére egy olyan rendszer léphet, amelyben egy nagy politikai erő tartósan képes a központi pozíció elfoglalására és ez a Fidesz lesz. Orbán akkor már 15-20 éves időtávban beszélt egy nagy kormányzó pártról. Ez utólag a kötcsei beszédek egyik legfontosabb sajátosságát is megmutatta, ugyanis a volt miniszterelnök itt gyakran nem hónapokban gondolkodott, sőt, nem is feltétlenül egy választási ciklusban, hanem politikai korszakokban. 

A 2010-es választáson a Fidesz–KDNP kétharmados parlamenti többséget szerzett, a centrális politikai erőtér pedig elemzői fogalomból rövid idő alatt a magyar politikai rendszer egyik leggyakrabban használt leírásává vált. 

A kormányzás veszélyei 

A 2010-es Kötcse egészen más helyzetben találta Orbán Viktort, már nem arra kellett választ adnia, hogyan lehet megszerezni a hatalmat, a hanem arra, hogyan lehet megtartani és használni. A miniszterelnök a résztvevői beszámolók szerint figyelmeztetett arra, hogy a kétharmados „kegyelmi állapot” nem tart örökké, ezért a nagy átalakításokat gyorsan végre kell hajtani. Ennek megfelelően a következő években új alkotmányos rendszer, új választási szabályok, átalakuló közigazgatás, média- és gazdaságpolitikai változások sora következett. Kötcsén pedig már 2010 őszén megjelent az a gondolat, hogy a választási felhatalmazást egy nagyobb rendszer-átalakításra kell felhasználni. 

A következő évben a kormányzás gyakorlati problémái is előtérbe kerültek Kötcsén. A 2011-es találkozó hivatalos címe 

A nemzeti kormányzás első éve

volt. Orbán mellett Matolcsy György és Navracsics Tibor is értékelte az előző esztendőt. A kiszivárgott beszámolók ugyanakkor egy érdekesebb problémát is megmutattak. A miniszterelnök állítólag arról panaszkodott, hogy túl sok energiáját viszik el az apró ügyek: kormányfőként nem „mikromenedzsmenttel”, hanem stratégiai, nagy léptékű kérdésekkel kellene foglalkoznia. A találkozón ráadásul kritika is érte a kormány kulturális politikáját, az elszámoltatást és az egészségügyi átalakítás terveit. Ez Kötcse másik, kevésbé látványos funkcióját mutatta. A találkozó nem csupán iránymutatásként szolgált, időnként belső visszajelző fórumként is működött. 

A rezsiharc 

A 2010-es évek elején Kötcse fokozatosan összefonódott az Orbán-kormány aktuális nagy politikai kampányaival. 2013-ban a miniszterelnök már a következő választásra készült, és arról beszélt, hogy 2014 a rezsiharc éve lesz. A cél az volt, hogy a lakossági közműszolgáltatásokat olyan szabályozás alá helyezzék, amely a kormány politikai logikája szerint megakadályozza, hogy a szolgáltatók a lakossági ellátásból extraprofitot termeljenek. 

Orbán Viktor a 2014-es kötcsei pikniken. Fotó: Andor Schober

A rezsicsökkentés a 2014-es választási kampányban a Fidesz egyik legfontosabb ígéreteként, vagy inkább vállalásaként jelent meg. Ismét ugyanaz a minta jelent meg: ami Kötcsén stratégiai gondolatként vagy politikai irányként elhangzott, abból rövidesen országos kampányüzenet lett. 

Vége a liberális 'blabla' korszakának 

A 2014-es találkozóra Orbán Viktor már az újabb kétharmados választási győzelem után érkezett. A rendezvény központi témái között szerepelt a rezsicsökkentés folytatása, a bürokrácia elleni fellépés, az önkormányzati választás és az akkor kibontakozó ukrajnai válság. A magyar belpolitika mellett tehát egyre erősebben jelent meg a külpolitika. Ez a hangsúlyeltolódás a következő évben vált igazán látványossá. 

2015 Európa egyik meghatározó éve volt. A kontinensre érkező migráció tömeges méretet öltött, Magyarország pedig kerítést épített a déli határán. 

Orbán Viktor Kötcsén már nem egyszerűen migrációs válságról beszélt, ideológiai krízisként értelmezte a történteket. 

Azt állította, hogy a migráció a liberalizmus identitásválságának megnyilvánulása, majd kijelentette: vége a „liberális blabla” korszakának. A gondolat lényege ennél is fontosabb volt. Orbán szerint történelmi lehetőség nyílt arra, hogy a nemzeti-keresztény gondolkodás ismét domináns politikai és kulturális erővé váljon – nemcsak Magyarországon, hanem Európában is. Ebben a beszédben jelent meg hangsúlyosan a „mindennapi patriotizmus” gondolata is. 

Orbán Viktor nem csupán elvont nemzettudatról beszélt, a patriotizmust a mindennapi döntések szintjére akarta levinni: magyar termék vásárlására, magyar munkaerő foglalkoztatására, nemzeti szempontok megjelenítésére a hétköznapi életben. 

Az idei országgyűlési választásokra visszagondolva különösen érdekes, hogy 

a volt miniszterelnök bő tíz évvel ezelőtti beszédében már kitért a fiatalokra is. 

Azt mondta, a nemzeti gondolatot friss, fiatalos nyelven kell vonzóvá tenni. Ez tehát túlmutatott a migráció kérdésén, kulturális programot is vázolt Orbán Viktor. 

Egy évvel később egy különösen szemléletes metaforával írta le a Fidesz helyzetét a pártelnök. A politikai küzdelmekben megszokott „kardot” szerinte békeidőben sem lehet egyszerűen letenni: „meg kell tanulni kenyeret szeletelni a kardunkkal”. A kép a tartós kormányzás problémájáról szólt. 

Egy politikai mozgalom képes lehet harcolni, ellenzékben mozgósítani, választást nyerni – de egészen más képességekre van szükség ahhoz, hogy hosszú időn keresztül kormányozzon.

Orbán Viktor közben ostorozta az európai liberalizmust, és arra figyelmeztetett, hogy a világban zajló átrendeződésnek súlyos következményei lesznek Európára és Magyarországra nézve. A beszéd hangsúlyaiból világossá vált, hogy a miniszterelnök figyelme ekkor már a nemzetközi térre fordult. 

A kerítés a szuverenitás jelképe 

Orbán Viktor a következő évi parlamenti voksolás tétjéről, a változó világrendről és Emmanuel Macron francia elnök Európa-politikai elképzeléseiről is beszélt 2017-ben Kötcsén. A belpolitikai üzenet ennél egyszerűbb volt: meg kell védeni a határkerítést és az előző hét év eredményeit. A kerítés ekkorra már túlmutatott a fizikai és jogi határzárnál. A Fidesz politikai kommunikációjában a szuverenitás, a migrációellenesség és az önálló magyar döntéshozatal jelképévé vált.

Értékek és kultúrák küzdelme 

2018-ban a Fidesz ismét kétharmados győzelmet aratott. A júniusi kötcsei találkozó már a következő nagy politikai csatáról szólt, a 2019-es európai parlamenti választásról. Orbán Viktor akkori értelmezése szerint az EP-választás „értékek és kultúrák küzdelme” lesz. Ez a megközelítés azért volt fontos fordulat, mert a miniszterelnök itt már egyre inkább kulturális narratívába helyezte a politikai konfliktusokat. A nyers materiális szempontok – az adók, a bérek alakulása, a gazdaságpolitika – helyett arról beszélt kormányfő, hogy milyen legyen Európa jövője, kulturális identitása, miért fontos a család és a nemzet szerepe. 

A következő kötcsei találkozó már az euró­pai parlamenti választás után és az önkormányzati választás előtt zajlott. A kiszivárgott információk szerint Orbán Viktor beszédének fő pillérei között szerepelt a nemzetépítés, a családpolitika és a külpolitikai környezet változása. Szóba került a német gazdaság lassulásának veszélye is. Ugyan 2019-ben még prosperitás jellemezte Európát és hazánkat is, de már láthatók voltak a veszélyek úgy is, hogy természetesen a következő évben kitört világjárvánnyal akkor még senki nem számolhatott. Kötcsén és általában is Orbán Viktor nagyobb horderejű beszédeiben egyre nagyobb hangsúlyt kapott a gazdaság és a geopolitika kapcsolatának bemutatása és a világpolitika értelmezése. 

A koronavírus-járvány 2020-ban megszakította a hagyományt, elmaradt a kötcsei találkozó, ezért és az újabb ország­gyűlési választás közeledte miatt egy év múlva a szokásosnál is nagyobb várakozás előzte meg a rendezvényt. A 2021-es piknik már egyértelműen a 2022-es választási küzdelem felvezetése volt. Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója később úgy foglalta össze az ott ismertetett stratégiát: 

Mi győzünk, ők veszítenek.

Orbán Viktor beszédének középpontjában a járványkezelés, a migráció, a családpolitika és a választás állt. A résztvevői beszámolók szerint hangsúlyozta a politikai stabilitást és azt, amit „magyar hivatásnak” nevezett. 

A miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy a kormányoldal mindenben jobb, mint az ellenzék. Szerinte az a baj, hogy az ellenzék nem is érti, hogy mi az a „magyar hivatás”, mert „ahol nálunk küldetés van, náluk nincs semmi” – idézte fel az egyik résztvevő Orbán Viktor szavait. Ismert, hogy néhány hónappal később a Fidesz–KDNP újabb kétharmados győzelmet aratott, tehát ismét érvényesült Orbán Viktor előrejelzése. 

A következő találkozó 2022 szeptemberében már az orosz–ukrán háború árnyékában zajlott, Európában energiaválság bontakozott ki, miután az unió szankciókat vezetett be Oroszország ellen. A Fidesz elnöke a sajtóban kiszivárgott információk szerint azzal számolt, hogy az ukrajnai háború akár 2030-ig is elhúzódhat. 

Az is kiderült, hogy Orbán Viktor a nemzeti együttműködés rendszerének nemzetközi kiterjesztését is szóba hozta, ami azt jelentette, hogy a magyar konzervatív politikai modell mintaként szolgálhat más országoknak is, akikkel nemzetközi szövetségi hálót lehet létrehozni. 

Nagy és erős Magyarország 

A következő évben Kötcsén a miniszterelnök újabb hosszú távú stratégiát vázolt a hallgatóságnak. A résztvevőkre hivatkozó sajtóbeszámolók szerint azt mondta, hogy saját politikai tervét 2034-ig tolja ki. A korábbi 2030-as céldátum módosítását azzal magyarázta, hogy 

a koronavírus-járvány és a háború négy évet elvett a tervekből. 

De ennél fontosabb volt a 15 pontos nagy terv, amelynek célja, hogy Magyarország legyen nagy, erős és gazdag, és „tiszteljen minket a világ”. A tervben szerepelt demográfiai fordulat, munkaalapú gazdaság, modern ipari Magyarország, illetve az, hogy hitelfelvevő helyett hitelező országgá váljunk. 

Szó esett a külföldön is terjeszkedő magyar vállalatokról, a hazahozott profitról, hadseregfejlesztésről, digitális állampolgárságról és energetikai önellátásról is. Orbán Viktor történelmi párhuzammal is szemléltette a célkitűzést: olyan erős Magyarországot, mint amilyen a kiegyezés korában volt.

A kötcsei gondolkodás itt ismét visszatért ahhoz, ami már 2009-ben is jellemezte: nem egy költségvetési évben, nem egy választási ciklusban, hanem történelmi korszakban mérte a politikát a miniszterelnök. 

Gazdasági semlegesség 

2024-ben újabb olyan fogalom hangzott el Kötcsén, amely később a kormányzati kommunikáció részévé vált: a gazdasági semlegesség. Orbán Viktor gondolatmenetének kiindulópontja az volt, hogy a világgazdaság ismét blokkokra szakadhat. Az Egyesült Államok és Kína közötti verseny, az orosz–ukrán háború, az euró­pai gazdaság problémái és a globális ellátási láncok átalakulása egy olyan világot hozhat létre, amelyben 

Magyarországra egyre nagyobb nyomás nehezedik: válasszon Kelet és Nyugat között. 

Az orbáni válasza erre az volt: nem kell választani. Magyarországnak egyszerre kell képesnek lennie nyugati és keleti gazdasági kapcsolatok fenntartására. A gazdasági semlegesség öt területét jelölte meg: finanszírozás, beruházás, piac, technológia és energia.
A mögöttes, átfogó politikai gondolat pedig ismét a szuverenitás volt. Magyarország – Orbán Viktor értelmezésében – akkor lehet sikeres, ha a lehető legtöbb irányban megőrzi saját mozgásterét. 

Az első nyilvános beszéd 

A 2025-ös kötcsei találkozó rendhagyónak ígérkezett, hiszen első alkalommal kinyitották a rendezvényt, Orbán Viktor beszédét élőben közvetítették. Maga a kormányfő is érzékeltette, hogy ez megváltoztatja a találkozó természetét. Azzal kezdte: mindenkit a „győzelmi terv 2026” érdekel, de mivel immár mindenki látja és hallja a rendezvényt, a korábbi kötcsei stílus egy része elmarad.

Kötcse 2025. Fotó: PMA

Kötcse addigi varázsát és erejét éppen az adta, hogy Orbán Viktor nem a nyilvánosság előtt beszélt. Tavaly azonban már egyszerre szólt a saját politikai közösségnek és az egész országnak.
A 2025-ös beszéd központi gondolata ismét a világrend átalakulása volt. Orbán Viktor sorra vette azokat a kérdéseket, amelyeket saját állítása szerint egy évvel korábban Kötcsén tettek fel: az amerikai politika változását, Németország helyzetét, Franciaország kormányzati válságát, a V4-ek jövőjét, Ukrajnát és a BRICS erősödését. Az állítás egyértelmű volt: a régi világrend felbomlóban van. A globalizáció korábbi modellje helyett ismét nagyhatalmi verseny, gazdasági blokkok és geopolitikai érdekek határozzák meg a világot. 

Természetesen a geopolitika mellett a beszéd másik hangsúlyos része a következő országgyűlési választás volt. Orbán Viktor szokatlanul kemény üzenetet intézett saját politikai közösségéhez, kijelentette: „Mindent alá kell rendelni a közös győzelemnek.”  

Kötcse jelentősége az időtáv 

A hagyományos kötcsei piknik nem kizárólag Orbán Viktor monológjainak története. A rendezvény mindig is a Fidesz körüli politikai, kulturális és értelmiségi hálózat találkozóhelye volt. 

Kötcse így egyszerre töltött be több funkciót: politikai évadnyitó, stratégiai műhely, elittalálkozó, belső visszacsatolási fórum és közösségi rítus. Éppen ez különböztette meg egy hagyományos pártrendezvénytől.

A 2009-es Kötcsén Orbán Viktor egy újonnan tervezett politikai korszakról beszélt, a következő másfél évtizedben a találkozók jelentős része már ennek a korszaknak az építéséről, stabilizálásáról és ideológiai meghatározásáról szólt. Kötcse valódi jelentősége az időtáv. Orbán Viktor itt újra és újra megpróbálta meghatározni, mi következik, de nem a jövő héten, nem is feltétlenül a következő költségvetésben. Sokszor még csak nem is a következő választáson, hanem öt, tíz, húsz év múlva. 

Ez köti össze a 2009-es centrális politikai erőteret a 2015-ös ideológiai fordulattal, a 2016-os hosszú kormányzás gondolatával, a 2022-es geopolitikai vízióval, a 2023-as 2034-es horizonttal és a 2024-es gazdasági semlegességgel. Az egyes jóslatok és várakozások természetesen nem egyformán igazolódtak. De nem is ez Kötcse politikai jelentőségének a lényege. Sokkal inkább az, hogy itt lehetett az egyik legtisztábban látni, hogyan gondolkodik Orbán Viktor a kormányzásról, a politikai hatalomról, Magyarországról és a világról. Ezért lett egy néhány száz lelkes somogyi település neve politikai fogalom és ezért figyeli a magyar nyilvánosság több mint húsz éve minden szeptemberben a Dobozy-kúria kapuját. Kötcsén nem csak azt érdemes keresni, mi történik aznap. Azt is, hogy mi történhet utána.  

Erős mondatok Orbán Viktortól

• 2009: „Annyi azonban bizonyos: megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz évét ne a duális erőtér határozza meg […] Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér.”
• 2013: „Nekünk azonban egyszer és mindenkorra le kell zárnunk azt a korszakot, amelyben nyerészkedni tudtak az energiaszolgáltatók az embereken.”
• 2014: „A gazdaságban galambok leszünk, a védelemben sasok. Galambokként hirdetjük a gazdasági békét a konfliktusban, mert a szembenállás senkinek nem érdeke. […] A magyar határnál nem engedünk át senkit, erős védelmi vonala leszünk a NATO-nak.”
• 2015: „Az egész menekültügy, az egész népvándorlás […] megfelelő látószögből nem más, mint a liberalizmus identitásválsága. Ez az első jó identitásválság, amit átélek.”
• 2016: „Amit ma az ellenfeleink képviselnek, annak semmi köze a nagy liberális elődök gondolataihoz, az puszta nihilizmus.”
• 2021: „Még akkor is, hogy ha az EU szétesik, mi ott leszünk az utolsók között, tartjuk az utolsó gerendát, és azon fogunk dolgozni, hogy a szétesést megállítsuk és visszafordítsuk.”
• 2024: „Mi sose ígértük az embereknek azt, hogy minden problémájukat megoldjuk. Sose ígértük, hogy megváltjuk őket. Egy dolgot ígértünk, hogy mi itt leszünk velük. Ha fúj, ha esik, mi itt leszünk velük.”

Ismét zárt kapuk mögött

A 25. kötcsei találkozót szeptember 12-re hívták össze, az idei esemény jelmondata: Az idő igaz, s eldönti, ami nem az. A Polgári Magyarországért Alapítvány (PMA) szombati rendezvényén ismét Orbán Viktor lesz a fő szónok, és a régi rend szerint zárt kapuk mögött osztja meg gondolatait a meghívottakkal. 

Az elmúlt évekhez képest most egészen más politikai klímában érkeznek Kötcsére a vendégek, ismét ellenzéki szerepben lép a hallgatóság elé a Fidesz elnöke. Ezért minden bizonnyal szó esik majd a Dobozy-kúriában az elmúlt 16 év politikai korszakának értékeléséről, amely április 12-én lezárult. Orbán Viktor a saját szerepéről és a jobboldali közösség újjáépítéséről is megoszthatja elképzeléseit az egybegyűltekkel. 

A PMA főigazgatója lapunk múlt heti számában azt nyilatkozta, hogy nem nosztalgiatalálkozót szerveznek, pedig a 25. jubileumi alkalom erre is lehetőséget adna. Beszélni fognak a szabadság és az alkotmányosság helyzetéről, arról, mi történik azokkal az intézményi és társadalmi eredményekkel, amelyeket az elmúlt tizenhat évben felépítettek, és természetesen arról is, hogyan tovább. Lesz jogi-alkotmányossági megközelítés, szóba kerül az országépítés öröksége, a polgári közösség, értelmiség helyzete, végül pedig szükségsze­rűen a jövő. Kötcse igazi kérdése idén az lesz: 

hogyan tovább?

– fogalmazott Kavecsánszki Ádám. 

Évek és mottók

• 2004. 09. 03. – Nemzetstratégia 2004 
• 2005. 09. 03. – Hajrá, Kötcse! 
• 2006. 09. 09. – 1956 jövője 
• 2007. 09. 08. – A szabadságok és magunk védelméről 
• 2008. 09. 06–07. – Hol a hatalom? 
• 2009. 09. 05. – Kultúr (a) válságban 
• 2010. 05. 30. – Új kezdet 
• 2010. 09. 04. – Nemzeti kormányzás 
• 2011. 06. 05. – A nemzeti kormányzás első éve 
• 2011. 09. 10. – Ki tartozik kinek?
• 2012. 09. 08. – Félidőben 
• 2013. 09. 15. – Amit elvégeztünk, és amit nem…
• 2014. 09. 06. – Új ciklus kapujában 
• 2015. 09. 05. – Polgári Magyarország 2015 – esélyek és veszélyek 
• 2016. 09. 10. – Quo vadis, Európa – avagy Európa az európaiaké? 
• 2017. 09. 02. – Választások előtt 
• 2018. 06. 03. – Új kormány 
• 2018. 09. 08. – A kereszténydemokrácia megújulása Európában 
• 2019. 09. 07. – Kormányzás és önkormányzás 
• 2021. 09. 04. – Cum Deo pro Patria et Libertate 
• 2022. 09. 10. – Legyen béke, szabadság és egyetértés! 
• 2023. 09. 09. – Ahol a haza, ott a szabadság! 
• 2024. 09. 07. – Legyen béke már! 
• 2025. 09. 07. – Hajrá, Magyarország! 
• 2026. 09. 12. – Az idő igaz, s eldönti, ami nem az. 

Fides reformanda  

Különös rendje van az időnek. Az idei, huszonötödik Kötcsei Találkozó napján, szeptember 12-én lesz napra pontosan tíz esztendeje annak, hogy meghalt Csoóri Sándor. Ott volt az első Kötcsén, a felszólalók között. Arról beszélt, hogy egy nemzetet nem pusztán az állama tart fenn, hanem az élő kultúrája, a hagyomány pedig csak akkor maradhat eleven, ha nem konzerváljuk, hanem újra és újra továbbteremtjük. Már évek óta nélküle, de mindig ennek a szellemi örökségnek a birtokában találkozik a polgári oldal. 
A történelem minden egybeesésének jelentése van. Van rendelt idő és rendelt tér. Kötcse ilyen.  

Közel negyedszázad alatt voltak győzelmek és vereségek, átalakult a nyilvánosság és a kultúra, felnőtt egy egész nemzedék. De Kötcse maradt. Mert kezdettől annak a felismerésnek adott helyet, hogy a politikacsinálás a legnagyobb közösségi ügy. Nem kizárólag politikusok dolga, hanem íróké, tudósoké, művészeké, mindazoké, akik felelősséget éreznek a hazájukért. 
Az idei Kötcse mégis más. Tizenhat év kormányzás után a polgári oldal ismét ellenzékben találkozik. A vereség arra kényszerít, hogy a kényelmes válaszok helyett feltegyük a nehéz kérdéseket. Mit kell megőrizni? Min kell változtatni? Mi az, ami valóban a polgári Magyarország lényegéhez tartozik, és mi az, ami csak az évek során rakódott rá? 
És ezekre a kérdésekre már az én nemzedékemnek is választ kell adnia. Mi, akik a rendszerváltoztatás után nőttünk fel, örökségül kaptuk mindazt, amiért az előttünk járóknak még meg kellett küzdeniük. Ideje felnőnünk ahhoz a feladathoz, hogy eldöntsük: mit őrzünk meg ebből az örökségből, és mit teremtünk tovább. 
Fides reformanda.  

A reformáció szellemiségét jól kifejezi az Ecclesia semper reformanda est elve: az egyháznak mindig reformra van szüksége. Mert nincs olyan intézmény, közösség vagy eszme, amely egyszer s mindenkorra elkészül. A megőrzéshez időnként változni kell. A valódi reform pedig nem a múlt megtagadása, hanem a legjobb hagyományok újrafelfedezése: visszatérés a forráshoz. 
A fides forrásához is.  

Mert a latin szó nemcsak hitet jelent. Jelent bizalmat, hűséget, adott szót és erkölcsi hitelességet is. Éppen azokat a dolgokat, amelyek nélkül politikai közösség hosszú távon nem létezhet. Erre van most szükség: hitre, hűségre, őszinteségre, becsületességre. És bizalomra – arra a bizalomra, amelyet újra ki kell érdemelni és újra meg kell szolgálni. 
„Az idő igaz, s eldönti, ami nem az.”  

Ez a 25. kötcsei találkozó jelmondata. 

Kavecsánszki Ádám

a Polgári Magyarországért Alapítvány főigazgatója