Gajdics Ottót tüntették ki az Eötvös József-sajtódíjjal

Ritkaság, hogy valakiről azt lehet mondani: sok helyen volt főnök, de sohasem főnökösködött senkivel sem – hangzott el a laudációban.

Kollégánk (jobbra) valóban a szívünkből szól Fotó: Teknős MIklós

– Sokat emlegetjük mindmáig a pár évig kényszerűségből Magyar Idők néven működő Magyar Nemzet szerkesztőségében Ottó mondását, ha valami nem teljesen úgy sikerült, ahogy akartuk: Nem baj, holnap majd jobb lapot csinálunk. Ezt a töretlenül produktív derűlátást, pozitív hozzáállást kellene kiterjeszteni minden fontos kérdésre a magyarság életében – így köszöntötte csütörötökön laudációjában lapunk munkatársa, Megyeri Dávid Gajdics Ottó szerkesztőt, publicistát, akit másokkal együtt az Eötvös József-sajtódíjjal tüntettek ki.

Kollégánk (jobbra) valóban a szívünkből szól
Fotó: Teknős Miklós

A díjat a Magyar Páneurópai Unió Egyesület alelnöke, W.-Nemessuri Zoltán alapította 1999-ben. A kitüntettek között találjuk többek között Seszták Ágnest, Kristóf Attilát, Lovas Istvánt, Kondor Katalint, Duray Miklóst, ­Chrudinák Alajost és Oplatka Andrást. Ebbe a névsorba illeszkedik most már a Szabad Föld főszerkesztője, Gajdics Ottó is, aki a többiekhez hasonlóan megkapta a díjat megtestesítő plakettet, Melocco Miklós szobrászművész alkotását.

Hogy mennyire ott a helye, annak indoklására idézzük ismét a lau­dációt: „Nála nem válik szét a beszélt és az írott munkásság, koherens egészet alkotnak. Ahogy nincs két Gajdics Ottó sem – egy a közönségnek, egy pedig a színfalak mögött a munkatársaknak, beosztottaknak. Mert ő mindenkit munkatársnak és nem beosztottnak tekint mindegyik munkahelyén. Ritkaság, hogy valakiről azt lehet mondani: sok helyen volt főnök, de sohasem főnökösködött senkivel sem. Bizonyára ez a közvetlenség a legfőbb oka a népszerűségének is: úgy érzik az emberek, nézők, olvasók, hogy a szívükből szól, helyettük is beszél, azokat az ügyeket teszi szóvá, amelyek az ő bögyüket is nyomják.”