Általánosan leszögezhető, hogy válsághelyzetben a balliberális pártok nem képesek hatékony, a magyar választók többségének akaratával találkozó koncepcióval előállni – jelenti ki Erdős Gergely. Emlékeztetett: a 2008–2009-es gazdasági válság baloldali kezelése kimerült különböző – átgondolatlan, a társadalmi párbeszédet nélkülöző – lakossági megszorítócsomagok sorozatos végrehajtásában, majd 2015-ben, a migrációs válság kirobbanásakor a saját szavazóik tekintélyes részének álláspontjával is szembehelyezkedve bevándorláspárti retorikát követtek, valamint támadták a biztonsági határzár felépítését.
E séma folytatásaként a koronavírus-járvány kezdete óta a Gyurcsány-lista politikai-hatalmi játszmaként tekint a kialakult helyzetre, másodlagos szempontként kezelve az emberéletek és munkahelyek védelmét.
Erdős Gergely szerint nem szabad elfelejteni, hogy a 2018-as országgyűlési választások előtt hasonló „fordulatot” láthattunk a balliberális tömb részéről, mint napjainkban a vakcinák kapcsán. A baloldali pártok ebben az időszakban – látva bevándorláspárti politikájuk magas társadalmi elutasítottságát – a korábbi migrációs álláspontjuk elkendőzésére törekedtek, azt a látszatot keltve, hogy mindig is prioritásként kezelték az ország biztonságának garantálását. Az elemző hangsúlyozta:
a Gyurcsány vezette baloldal kizárólag a politikai haszonszerzés dimenziójában képes értelmezni a Magyarországot érő kihívásokat.
A Gyurcsány-lista politikai-hatalmi játszmaként tekint a járványhelyzetre, emberéleteket figyelmen kívül hagyva Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Meghatározó közéleti kérdésekben a balliberálisok „átlopakodása” a nemzeti oldal térfelére azonban már 2018-ban sem volt kifizetődő, a magyar választók éppen a hitelesség és következetesség hiányát róhatták fel e pártoknak.
Szintén fenntartásokkal célszerű értelmezni a Gyurcsány-koalíció szerves részévé vált Jobbik vakcinákkal kapcsolatos politikáját – mutatott rá Erdős Gergely. Míg a baloldali politikusok tekintélyes része hónapokon keresztül nyíltan támadta a keleti eredetű oltóanyagokat – amelyek hiányában hazánk átoltottsági mutatója meg sem közelítené a jelenlegi szintet –, addig Jakab Péter pártja kevésbé markáns, inkább a választók elbizonytalanítására épülő kommunikációt folytatott. Ennek magyarázata egyrészt az, hogy Jakab Péter január óta a saját médiakampányával, miniszterelnök-jelölti karakterének felépítésével van elfoglalva, így pártja erőforrásait is e célok szolgálatába állította a koronavírussal összefüggő kérdések helyett.
Másfelől Gyurcsány Ferenc valamennyi szövetségesének leosztotta a lapokat.
Míg például a Momentumnak a fiatalok, addig a Jobbiknak a vidéken élő kormánykritikus szavazók baloldali együttműködésbe való becsatornázása a célja. Feltételezhető, hogy a Jobbik kevésbé heves, ám mégis az oltásellenesség irányába mutató járványügyi politikája újabb szimpatizánsokat hozhat a közös listának. Erdős Gergely úgy véli, a Gyurcsány-színház újabb akcióját láthatjuk működés közben, az egyes baloldali pártok közötti árnyalatnyi különbségek pusztán az eltérő szereposztás számlájára írhatók, így aki az exradikális erőt támogatja, ugyanúgy a 2010 előtti világ visszatérésére voksol.
