Cápák tűntek fel a sivatagban

Egyiptom középső vidékén, ahol ma forró és kietlen sivatag terül el, a távoli múltban egészen más arcát mutatta a táj. A mai száraz pusztaság helyén egykor tenger hullámzott, amelyben valósággal virágzott az élet; cápák, színpompás halak és hatalmas ragadozó tengeri hüllők siklottak a kék megannyi árnyalatában játszó trópusi víztömeg felszíne alatt. Egyiptomi kutatók és külföldi kollégáik e távoli múlt különleges nyomaira bukkantak a Nyugati-sivatagban, az Abu Tartur-plató tövében, ahol többek között hét különböző cápafaj fosszíliáit fedezték fel. A feltárt cápafogak némelyike több tíz millió év eltelte után is úgy csillogott, mintha csak tegnap hullott volna alá a rég eltűnt tenger aljzatára.

Szinte hihetetlen, hogy egykor itt cápák úszkáltak Fotó: Elter Tamás

A K-T kihalási eseményt egy nagy aszteroida becsapódása okozta   Fotó: NASA

A kréta időszak derekára kialakult extrém magas globális tengerszint miatt kiterjedt sekély tengerek keletkeztek a ma már a tengerektől távoli és meglehetősen száraz területeken is, mint amilyenek például a mostani egyiptomi sivatagok.

Izgalmas meglepetés volt ennyi cápafajra bukkanni ilyen kis területen

A lelőhely, az Abu-Tartur-fennsík a Duwi-formáció mentén fekszik, ami egy késő kréta időszaki tengeri üledékes rétegsor. A korábbi kutatások már feltártak itt különféle ősmaradványokat, bennük halak, tengeri teknősök és más egyéb tengeri hüllők fosszíliáit, amelyek mind az itteni, egykori, és fajokban gazdag óceáni ökoszisztémára utalnak. 

Egyiptom sivatagjait a múltban gazdag élővilágú trópusi tenger borította   Fotó:  Elter Tamás                               

Az ősmaradványokat bezáró kőzetek gazdagok foszforitban is, egy olyan üledékes kőzettípusban, 

ami gyakran az epusztult tengeri állatok héjából és csontjaiból képződik. 

„Már az expedíciónk előtt is végeztünk itt kutatásokat, és tudtuk, hogy a foszfátlerakódásokban gazdag területeken gerinces tengeri élőlények fosszíliái lehetnek” – mondja Tarek Yassin, a tanulmány első szerzője hozzátéve, hogy a cápafosszíliák megtalálása mégis „izgalmas meglepetés” volt.

Egy kréta időszaki heringcápa, a Squalicorax rekonstrukciója. A sivatgból e nemzetség fogai is előkerültek    Fotó: Dmitry Bogdanov/Wikimedia Commons

 Yassin és kollégái még korábban két makrélacápafaj megkövesedett fogaira bukkantak itt, de a 2020 és 2022 közötti további expedícióik során további 14 fosszilis cápafogat tártak fel a rétegsorból, amelyek legalább öt különböző cápafajhoz tartoznak.

Egy mai recens makréla vagy heringcápa-féle, a nagy fehér   Fotó: Elter Tamás

A modern cápák (Neoselachii) első képviselői a mezozoikum, vagyis a földtörténeti középidő ősi tengereiben alakultak ki. Ezek közül a legősibb csoportot a makréla, vagy heringcápa-alakúak rendjébe (Lamniformes) tartozó taxonok alkotják, amelyek közül számos faj, így például a nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias), a röviduszonyú makócápa (Isurus oxyrinchus) vagy a csoport névadója, a heringcápa (Lamna nasus) recens fajok, és világszerte előfordulnak a jelenkor tengereiben. A legelső makréla- vagy heringcápák 160 millió éve, a késői jura időszakban jelentek meg az akkori világtengerben.

E fajok egyikét, a Scapanorhynchus raphiodont, a mai és mélytengeri életmódot folytató és horrorisztikus kinézetű koboldcápák (Mitsukurina owstoni) ősi rokonát, korábban még soha sem azonosították az afrikai kontinensen. 

A recens koboldcápa (Mitsukurina owstoni) a mélytengerben él   Fotó: Smithsonian Magazine

További két faj, a Serratolamna serrata és a Squalicorax bassanii maradványaira viszont eddig még egyszer sem akadtak rá Egyiptomban.

Rendkívül gazdag tengeri ökoszisztémáról mesélnek a cápafogak

„Különösen figyelemre méltó volt hét különböző cápafaj fogainak megtalálása, elsősorban azért, mert mindegyiket ugyanazon a helyen, az Abu Tartur-fennsík közepén fedezték fel” – mondja Tarek Yassin, a Kairói Egyetem kutatója. „Ez a felfedezés a jelentőségét tekintve azonban jóval több mint egy nagy méretű cápafosszília-leletegyüttes megtalálása” – fűzi hozzá a tanulmány első szerzője.

Kréta időszaki makréla, vagy heringcápák fosszilis fogai (illusztráció)  Fotó: Smithsonian

 Az ugyanis, hogy ennyi cápafaj élt ugyanazon a területen, egyértelműen arra utal, hogy a terület egykor egy tápanyagban igen gazdag, összetett tengeri ökoszisztémának adott otthont, rengeteg kisebb hallal, amelyek e csúcsragadozók zsákmányállatai voltak.

Magyarország területéről is számos cápafaj fosszilis maradványa, elsősorban fogfosszíliája ismert, bár ezek többsége jóval fiatalabb az Egyiptomban feltárt kréta időszaki cápáknál. A magyarországi cápamaradványok túlnyomó többsége az oligocén időszakból ( 34 és 23 millió éve), de még inkább hazánk utolsó tengeri korszakából, a 23 millió éve elkezdődött és 5,5 millió éve véget ért miocén időszakból való. A miocén cápák közül Magyarország több lelőhelyéről is előkerültek a valaha élt legnagyobb húsevő cápafaj, az óriásfogú cápa (Carcharocles vagy Otodus megalodon), népszerű nevén a megalodon fogmaradványai, továbbá egy kihalt tigriscápa, a ma is élő recens trópusi faj legközelebbi rokonának tekinthető Galeocerdo aduncus fosszilis fogai, számos más csoport, pöröly és szirticápák fogmaradványai mellett.

Magyarország területéről is előkerültek a miocén kori megalodon óriási fogai  Fotó: Julius T. Csotonyi/Ancient Earth

A felfedezés még nem feltétlenül azt jelenti, hogy ezek a cápák egykor együtt is éltek; hanem inkább az valószínűsíthető, hogy idővel összekeveredhettek a maradványaik ugyanabban az üledéksorban – jegyezték meg a tanulmány szerzői. 

A tudóscsapat azt tervezi, hogy tovább folytatja a kutatásait az Abu-Tartur-fennsíkon, és részletesen feltérképezi a környező területet. „Hisszük, hogy még sok felfedezni való van itt” – véli a tanulmány első szerzője és a kutatócsoport vezetője, Tárek Yassin, a Kairói Egyetem paleontológusa.

A teljes tanulmányt itt lehet angol nyelven elolvasni.

Egy nemzetközi kutatócsoport:

• az egyiptomi Nyugati-sivatag területén kréta időszaki üledékrétegekben,
• jó állapotban fennmaradt fosszilis cápafogakat fedezett fel,
• amelyekről a tudósok megállapították, hogy hét különböző fajhoz tartoznak,
• a leletgazdagság pedig azt bizonyítja, hogy a mai forró és kietlen sivatagi vidéket,
• a kréta időszakban gazdag élővilággal rendelkező sekély trópusi tenger borította.