A Tonga-árok a Csendes-óceán alábukási zónájában, az úgynevezett Kremadec – Tonga szubdukciós zónában fekvő mélytengeri árok, amelynek legmélyebb pontja, a Horizont-szakadék 10 882 méter mély. Az árok annak az aktív zónának a része, ahol a bezáródási fázisában álló Csendes-óceán pacifikus kőzetlemeze a Tonga-, és az indoausztrál lemez alá bukik.
A tengerbiológusok azt feltételezik, hogy a koboldcápa úgynevezett kozmopolita faj, amely a világóceán bármely területén előfordulhat.
Az elmúlt több mint százhúsz évben számos területen fogtak már ki egy-egy példányt, de az egyedek száma nagyon ritka.
Eddig csak az Atlanti- és az Indiai-óceán szűk régióiban, valamint a Csendes-óceánon az Egyesült Államok nyugati részén, Ausztráliában, Japánban és Tajvanon észleltek koboldcápákat, de itt is csak kis területeken, foltokban bukkantak rájuk.
„ A koboldcápa emblematikus mélytengeri faj, és soha sem gondoltam volna, hogy valaha is látunk egyet élőben” – mondja Alan Jamieson, a tanulmány társszerzője és a Nyugat-Ausztráliai Minderoo Egyetem Mélytengeri Kutatóközpontjának az igazgatója, akit a Live Science tudományos hírportál idéz.
A koboldcápa kifejlett egyedeinek teljes testhossza 3-4 méter közötti. Más cápafajokhoz hasonlóan a koboldcápa is húsevő ragadozó, zsákmányállatai között elsősorban halak és mélytengeri fejlábúak szerepelnek. Rendszertani értelemben legközelebbi rokona a reá cseppet sem hasonlító homoki tigriscápa (Carcharias taurus). Mélytengeri életmódja miatt szinte esélytelen, hogy fürdőzők vagy búvárok találkozzanak vele, így az emberre nem jelent semmilyen potenciális veszélyt.
Jamieson szerint nemcsak az volt lenyűgöző, hogy először sikerült felvételeket készíteni koboldcápákról a természetes élőhelyükön, de a Tonga-árokban élő példányt körülbelül 1997 méteren úszva találták meg, 700 méterrel mélyebben, mint korábban bármely más koboldcápát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!