Rekordhőség tombol Szibériában is, az északi-sarkkör felmelegedése kezd kicsúszni a kontroll alól

1950 óta nem volt annyire magas az átlaghőmérséklet az oroszországi sarkvidék szárazföldi területein, mint idén. Júliusban a sarkköri tundrán átlagban 32 Celsius fok volt a napi hőmérsékleti maximum, és ez a rekordhőség már nem tekinthető csak egyszeri időjárási szélsőségnek. Az egyre intenzívebb tengeri jégolvadáson kívül a tartós meleg miatt az állandóan fagyott szibériai talaj, a permafroszt is olvadásnak indult, és ezek az egymást erősító folyamatok fokozatosan megváltoztatják az arktikus régió éghajlatát.

Az északi sarkköri vidéken a tartósan meleg nyarak miatt egyre nagyobb arányú a jégolvadás Forrás: Wall-up.net.

Ez a tendencia az Amerikai Meteorológiai Társaság most hétfőn  közzétett éghajlati helyzetjelentésében is jól megmutatkozik, amely szerint 

2025 volt a második legmelegebb arktiszi év a 126 évre visszanyúló meteorológiai adatok szerint, 

és a felszíni levegő hőmérséklet is nagyjából a háromszorosával emelkedik a globális átlaghoz képest ebben a régióban.

Az Arktisz térségében háromszor gyorsabb a felmelegedés üteme a globális átlagnál  Fotó:  Wallpaper Free Downland

 „Az elmúlt évek tanulmányai kimutatták, hogy az Arktisz sokkal gyorsabban melegszik, mint a bolygó többi része a tengeri jég olvadásából eredő visszacsatolás miatt, így nem meglepő, hogy minden idők rekordhőmérsékleteit látjuk most a magas szélességi fokokon” – nyilatkozta Alan Gerard meteorológus a Scientific American tudományos hírportálnak.

A légkör felmelegedése miatt az arktikus régióban egyre több tengeri jég olvad el a nyári hónapokban, a folyamatosan növekvő vízfelület pedig egyre nagyobb mértékben nyeli el a napsugárzást, ami felmelegíti a tengervizet, meggyorsítva ezzel a jég olvadását is. Ezt a két egymást erősító folyamatot nevezzük visszacsatolásnak.

Ezek a közelmúltbeli rekordhőmérsékleti adatok összefüggést mutatnak az Edinburgh-i Egyetem és a Kínai Tudományos Akadémia tudósai által vezetett kutatás, a szibériai permafroszt olvadásából származó metánkibocsátás mérési adataival is.

Az Arktisz átlaghőmérsékletének növekedését szemléltető grafikon  Fotó: Rick Thoman, Alaska Center for Climate Assessment and Preparedness / Ifl Science

A kutatócsoport megállapította, hogy a növekvő erdőtüzek, a vizes élőhelyek aktivitásának változása és a gyors felmelegedés 

a permafroszt olvadásából származó metánkibocsátás szignifikáns növekedését mutatja, 

ami a Szibériában kibocsátott metán mennyiségének a megduplázódását eredményezte a 2010 és 2023 közötti időszakban.

Egyre nagyobb területeken olvad ki a permafroszt  Fotó: Hannes Grobe / Wikimedia Commons

Az arktiszi permafroszt -a talaj egész évben fagyott rétege -a világ egyik legnagyobb természetes széntárolója. Ha a permafroszt kienged, a talajban tárolt szerves anyagot a mikrobák szén-dioxiddá és metánná alakítják. A metán még a szén -dioxidnál is erősebb, bár rövidebb élettartamú üvegházhatású gáz.

A tanulmányt jegyző kutatók szerint a forróbb, szárazabb nyarak – mint amilyen a jelenlegi is –, ideális feltételeket teremtenek a hosszabb ideig tartó tüzek kialakulásához, amelyek  metánt szabadítanak fel a talajból, és felgyorsítják az állandóan fagyott talaj olvadását is.

A visszacsatolás öngerjesztő folyamatot indított el

Noha egyelőre a szibériai permafroszt olvadása miatt a légkörbe jutó üvegházgázok mennyisége globálisan még nem számottevő, de a felmelegedés felgyorsítja ezt a folyamatot – írják a tanulmányt jegyző tudósok. 

Amint azt a legutóbbi éghajlatváltozási jelentés megjegyezte, a csapadék mennyisége is növekszik a sarkköri térségben, ami fokozza a növénytakaró kiterjedését, ez pedig összetett és ellentmondásos hatással van a permafroszt olvadásának a sebességére.

A tengeri jég tendenciózus csökkenését ábrázoló grafikon  Fotó: University of Southampton

A kutatók szerint ezért még nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a folyamat valóban egy éghajlati fordulópontot jelent-e. Mégis, amit most látunk példa nélküli, ami miatt a klímakutatók körében -a felmelegedés hatásait illetően- aggodalommal vegyes bizonytalanság uralkodik. 

„Végre elkezdtük megállítani a fosszilis tüzelőanyagokból származó metánkibocsátás növekedését, de a természetes rendszerek visszacsatolásai váratlanul erősödnek, ami a párizsi klímamegállapodás kudarcához vezet” – mondja Dr. Euan Nisbet, a londoni Royal Holloway Egyetem munkatársa.

Kérdés, hogy a jövőben télen is  ilyen marad-e Szibéria? Fotó: Pinterest

 „Veszélyes időszak ez az éghajlat számára ”-fűzi hozzá a kutató. Noha a globális felmelegedés tendenciáival kapcsolatosan sok még a bizonytalanság, de az éghajlatváltozás ténye ma már aligha kérdőjelezhető meg.

Szibéria sarkköri területein:

• 1950 óta a legmagasabb júliusi hőmérsékleti értékeket mérték,
• és az elmúlt másfél évtizedben volt a térség öt legmelegebb éve,
• az egyre forróbb nyarak miatt intenzívebbé vált a tengeri jégolvadás és a permafroszt kiengedése,
• a visszacsatolás miatt ezért a sarkvidéki területek további felmelegedése várható.