Huszonhárom éve volt augusztusban, hogy a Szentkirályszabadja és Balatonalmádi közötti útszakaszon a szlovák gyártmányú, danubit nevű plasztik robbanóanyagból készített, távirányításos pokolgéppel felrobbantották Molnár Péter veszprémi vállalkozót a Nissan Patrol terepjárója sofőrülésével együtt.
A pokolgép mintegy 30 dekányi plasztikot tartalmazott, a merénylő nyilvánvalóan kiképzett robbantási szakértő volt, mivel a detonáció a terepjáró vezetőjére irányult, le is szakította mindkét lábát. Molnár a helyszínen elvérzett, a mellette ülő fiatal férfi súlyosan megsérült, de túlélte a robbantást.
Molnár az ugyancsak 1997-ben megölt Szlávy Bulcsú László észak-balatoni helytartója volt annak spanyolországi letartóztatása idején, ám 1997-re összevesztek. Egyes hírek szerint Molnár ekkor már a később szintén felrobbantott Boros Tamással ápolt üzleti kapcsolatokat, és éppen Boros vette át Szlávy eltűnése után annak üzleteit.
A pokolgép 1997. augusztus 14-én felismerhetetlenné tette a terepjárót
Fotó: MTI Fotó: Penovác Károly
Még olyan bűnbánó maffiózó is akadt, aki arról tanúskodott 2012-ben, az újraindult nyílt nyomozás során, hogy Molnár megölését Boros figyelmeztetéséül szánták. Közelebb lehet azonban az igazsághoz, hogy titkosszolgálati szálakat kell keresni az ügyben, egy, a nyomozásra rálátó szakember szerint nem véletlenül minősítették titkosnak az ügy részleteit és magát a nyomozást is már a merénylet másnapján.
A titkosítás még legalább 62 évig érvényes, hacsak közben nem találnak a háttérben ma is zajló adatgyűjtés során konkrét, a bíróság előtt is megálló bizonyítékokat arra, hogy Molnár merénylője a Csallóközből érkezett.
Barak Dávid felvidéki oknyomozó újságíró Elásott igazság című, most megjelent könyvében a dunaszerdahelyi maffia felemelkedéséről és bukásáról rántja le a leplet. Az 1999-es dunaszerdahelyi mészárlást, amikor a Pápay klán tíz tagját lőtte le az ellenlábas Sátor klán két bérgyilkosa, másfél éves vérengzés előzte meg a város és térségének birtoklása miatt.
Barak leírja azt is, hogy Pápayék a közép-szlovákiai maffiafőnök, Cernák segítségével menekülésre kényszerítették Sátorékat, akiket 1997 nyarán Molnár Péter bújtatott egy Ajka közeli tanyán. Sátornak még SIS-es (a szlovák titkosszolgálat) igazolványa is volt, Pápayékat pedig Cernák és a besztercebányai maffia, valamint korrupt detektívek is segítették a háborúban.
Egyes források szerint Pápayék azt jól bemérték, hogy a Sátor klán vezetői Veszprém környékén bujkálnak, és hogy Molnár a kulcs hozzájuk, de nem találták meg az Ajka melletti tanyát, így azzal késztették az ellenségüket mozdulásra, hogy felrobbantatták Molnár Pétert. Sátorék még aznap Győr környékére menekültek, és ott vertek tanyát.
A dunaszerdahelyi bandaháború résztvevői közül már csak hárman élnek, mindhárman Sátor Lajos csoportjába tartoztak, két szlovákiai és egy hazai magyar maffiózó. Úgy tudni, mindhárman visszavonultak az alvilágból, és törvényes vállalkozásokból élnek – a hatóságok fokozott figyelme mellett.
Azt azonban egyelőre nem lehet tudni, hogy találnak-e az együttműködő szlovák és magyar hatóságok olyan adatokat, bizonyítékokat, amelyekkel megszorongathatják a három egykori bandatagot, akik esetleg a Molnár Péter elleni merénylet felderítéséhez is hozzájárulhatnak. Szlovákiai forrásaink szerint egyébként a robbantás kivitelezése leginkább Jozef Rohác kézjegyét viseli magán, ám ennél konkrétabb bizonyíték állítólag nincs ellene.
