Osztályharcos aktivisták kísérleteznek Budapesten

Ideológiai alapú kísérletezés zajlik a fővárosban a lakosság nagy többségének kárára. A Város Mindenkié csoport saját játszótereként használja a hajléktalanellátást. A szegényeket megcélzó választási ígéretek nem valósultak meg.

Az AVM ténykedése miatt is újra nő a feszültség az utcán élők és a rendezett életvitelű emberek között Fotó: Bach Máté

A 2019-es önkormányzati választásokon a fővárosban induló ellenzéki erők ígéretekből jelesre vizsgáztak. Kézenfekvő volt számukra, hogy az elszállt albérletpiaci árak közepette és a hajléktalanság városában olyan vállalhatatlan kijelentéseket fogalmazzanak meg, amelyekre tömegesen ugranak az emberek (önkormányzati bérlakások arányának nagyarányú növelése, fővárosi lakástársaság stb.). A fővárosi lakástársaság nem jött létre, az önkormányzati lakáspályázatokat pedig a jelenlegi vezetés sem pörgette fel. Viszont a háttérből előléptek az ötletadók, az AVM (A Város Mindenkié csoport) aktivistái. Udvarhelyi Tessza a választások alatt Pikó András kampányfőnöke volt, a választási győzelmet követően pedig a Polgármesteri Kabinet Közösségi Részvételi Irodáját kapta ajándékba. Misetics Bálint a főváros szociális és lakáspolitikai tanácsadója lett, és azóta a családja is elég jó évet zárt fővárosi megbízások szempontjából.

A szociális ügyek professzionális kezelése helyett tavaly október 13-a után kísérletezésbe kezdett a főváros új vezetése. Budapest VIII. kerületében egy 2016-os önkormányzati rendelet szankcionálta a közösségi együttélés szabályainak megszegését (büntethető volt a társasházak udvarán, lépcsőházában vagy az utcán parkoló autóban alvás). Ez a szabályozás annyira csípte a balliberálisok szemét, hogy az Utcajogász Egyesület Büntető önkormányzatok címmel egy 2019-es tanulmánykötetben több hasonló, szerintünk a szegényeket szankcionáló, a gyakorlatban azonban a többség érdekeit védő szabályozással együtt kilövőlistára tette. Józsefváros új vezetése 2020. februárral hatályon kívül helyezte ezt a rendeletet, a kerületi lakosok véleményét azonban senki nem kérte ki. Senki nem tette fel nekik a kérdést, hogy a saját életterükben szeretnének-e hajlékot nyújtani azon embertársaiknak, akik még a Dankó utcában működő éjjeli menedékhelyre sem férnek be, vagy a Könyves Kálmán körúton működő éjjeli menedékhelyre.

Az AVM ténykedése miatt is újra nő a feszültség az utcán élők és a rendezett életvitelű emberek között
Fotó: Bach Máté

„Lakhatást, ne zaklatást!” – ez az AVM jól hangzó kampányszlogenje. A csoport vezetői meglátták az ingyenreklámot és a leghálásabb politikai tőkét: kampányolj szegényekkel, ígérj nekik mindent, ríkasd meg az embereket a Facebookon és minden megmozdulásodhoz hívd ki a sajtót. A lapunknak nyilatkozó szakemberek szerint, ha a balliberális körhöz tartozó megmondóemberek legalább annyi időt eltöltöttek volna valamelyik hajléktalanellátó intézményben vagy a szociális szektor bármelyik részében, a valós problémákkal szembesülve, mint amennyit az AVM szlogenjét ordítozták, tudnák, hogy a hajléktalanság élethelyzetének megoldását nem a bérlakásokba költöztetés jelenti. A szociális bérlakásprogramok feltöltésének biztonságosabb és sikeresebb módja a gyermekjóléttel, a gyermekvédelemmel, a családok átmeneti otthonaival és az anyaotthonokkal történő együttműködés volna. Az is nyilvánvaló, hogy a budai Várnegyedben nem kezdünk utcáról bérlakásba költöztetni embereket, mert mind az ott élő lakosok, mind pedig a beköltöztetni kívánt emberek között feszültséget gerjeszt.

Az osztályharcos aktivistákból mára a lakosság kontójára ténykedő szakértők lettek, akik a fővárossal együtt személyes játszóterüknek kapták meg az ország legnagyobb hajléktalanellátó intézményét, a BMSZKI-t. Udvarhelyi Tessza évekkel ezelőtt tett kijelentéséből – „Meg kell tanulnunk belakni a demokráciát, hiszen csak ezután fogjuk tudni tágítani a határait, kísérletezni új, radikálisabb formákkal” – kirajzolódik az AVM hitvallása.