– A napokban elfogadta a parlament az egyetemek modellváltásáról szóló törvényjavaslatot. Nehéz menet volt?
– Heroikus munkát végeztek kollégáink a több mint egy tucat törvény előkészítésével, amelyeket nagy többséggel fogadott el az Országgyűlés. Ahhoz képest, hogy februárban még csak arról beszélgettünk, hogy csupán néhány egyetem fejezte ki a nyitottságát, végül tíz újabb intézmény csatlakozott a modellváltók táborához. Nagyon összetett struktúra jött létre, amelyben vannak állami fenntartású egyetemek, magánegyetemek, egyházi fenntartásúak és a közfeladatot ellátó, közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartottak; utóbbi körbe már 21 intézmény tartozik. Az egyetemek leszakadtak az állami köldökzsinórról, nagyobb autonómiát kaptak a gazdálkodásban, a szervezeti működésben, a bérrendszerben, a külső környezettel való kapcsolattartásban és kicsit a közbeszerzésben is. Történelmi pillanat jött el a magyar felsőoktatás életében, és fontos nemzetstratégiai kérdésben döntött a kormány: megadta a lökést és lehetőséget az egyetemeknek arra, hogy a minőségi tudástermelés révén Magyarország belépjen abba a nemzetközi világba, ahol kitüntetett harc folyik a hallgatókért és a magas hozzáadott értéket jelentő intellektuális tőkéért.
– A modellváltó egyetemek között van olyan, amelyiknek különösen nagy kiugrási lehetőséget jelent az átállás?
– A jelentős üzleti kapcsolatokkal rendelkező egyetemeknek (Győr, Debrecen, Veszprém, Kecskemét, Miskolc) egyfajta gyorsítópálya. Voltam nemrég a Dunaújvárosi Egyetemen, nekik a Pakssal való kapcsolat jelenti a kiugrási lehetőséget. Olyan gyakorlati képzést tudnak indítani, amit sehol máshol nem képesek megcsinálni az országban, csak ott. A Szegedi és a Pécsi Tudományegyetem előtt is új lehetőségek nyílnak meg.
– Minden érintett intézménynél adottak vállalati kapcsolatok?
– A nagy tudományegyetemeknél az a nehézség, hogy számos szak – például a pedagógusképzés – nem piacosítható, ebben az állam továbbra is jelentős szerepet kell hogy vállaljon. És a klinikák sorsa is sokáig vitatott volt, de végül egyértelművé vált, hogy az egyetemeknél kell maradniuk. Sikerült megoldani, hogy összehangoljuk a központi kórházi irányítási rendszert és az egyetemek autonómiájának a rendszerét. E két terület átalakításába szinte minden kormánynak beletört a bicskája.