Kiderült, hogy a Momentum Terézvárosban, a VI. kerületben egy olyan ellenzéki képviselőjelöltet támogat, akiről az Utólag.com megírta, hogy III/III-as ügynök volt a Kádár-rendszerben.
Ráadásul ez a Gaár Iván egészen „különös anyagból gyúrt” kommunista lehet, hiszen ő 1988-ban, tehát a Kádár-rendszer végóráiban gondolta azt, hogy önként és dalolva jelentkezik ügynöknek. Nem akármilyen elszántság, nem akármilyen elkötelezettség, igaz és hű kommunista szellemiség!
Nem megyek bele a részletekbe, csak annyit érdemes még Gaár jeles pályafutásáról megjegyezni, hogy az SZDSZ-be férkőzött be, s mint a szabad demokraták fotósa vett részt például a Nagy Imre-újratemetésen 1989. június 16-án. Ritka kiemelkedő jellem!
Úgy tűnik, ez a példamutató, ízig-vérig a demokrácia, a többpártrendszer és a jogállam elkötelezett híve meggyőzte Soproni Tamást, a terézvárosi polgármesterjelöltet, hogy ott a helye a mi fiatal demokráciánkban, méghozzá önkormányzati képviselőként: a hírek szerint az ő javaslatára vették fel az ellenzéki jelöltek listájára.
Nem akarom elviccelni a dolgot, mert nem vicces, de mégis: talán az tetszett meg a momentumosoknak Gaárban, hogy mégiscsak az SZDSZ-nek – pontosabban az SZDSZ-en – dolgozott, és hát a Momentum SZDSZ-es kötődése ma már igazán nem kérdés. Így vagy úgy, de Gaár mégiscsak kötődött az SZDSZ-hez…
Eddig tehát rendben van a dolog (dehogy van!).
De most jön a slusszpoén!
Történt ugyanis 2017 februárjában, hogy a Momentum az olimpiai megrendezést megakadályozó (számomra sohasem megbocsátható) népszavazási kezdeményezésük „sikere” utáni sajtótájékoztatón közölte: céljuk, hogy az ügynökakták nyilvánossá váljanak. Fekete-Győr András szavaiból akkor az is kiolvasható volt, hogy esetleg újra egy népszavazási kezdeményezést indítanak a témában.
Ezek után nehéz eldönteni, hogy a Momentum komolytalan-e inkább, vagy hiteltelen.
Az ügynökakták nyilvánosságra hozása, a lusztráció komoly és fontos kérdés, és nem politikai termék, kedves Momentum. El kell dönteni: akarnak- e vele foglalkozni vagy sem.
De 2017-ben „belengetni” egy népszavazási kezdeményezést a témában, majd két évvel később egy nyilvánvalóan politikailag züllött múltú embert indítani jelöltként Terézvárosban – ez tényleg vicc.
És nem mentség a kor: nem lehet annyira fiatalnak lenni, hogy ne tudják: egy olyan rendszert kaptak örökségül, amely a kádári diktatúra megszüntetésével jött létre, és egy fiatal generáció különösen nem engedheti meg magának, hogy a régi korok legkártékonyabb alakzataival szóba álljon. Ennyit minimum elvárhatunk egy generációs párttól.
A politika nem politikai termékek változatos, elvtelen menedzseléséről szól, még ha a felszínen sokszor így is látszik.
Szóval ez így biztosan nem fog menni, gyerekek.
