A Citroën 1951-ben vetette el a kockát a Kacsa dobozos változatának piacra dobásával, majd folyamatosan gondozva azt az 1984-es C15-ösön és az 1996-os Berlingón keresztül jutottunk el oda, hogy a kínálat fontos része az egyterű divathullámot is túlélő, praktikus családi autó. A vezetőülésben helyet foglalva a meredek oldalfalak és a magas tető miatt tágasnak érezni a környezetet, szerencsére a méret még épp parkolóház-kompatibilis – ha esetleg nincs hely kinyitni az ajtókat, akár a két első ülés között hátramászva a tolóajtón át is lehet távozni. A tesztautó üvegteteje a második sorban ülők életét tette kellemessé, hiszen nekik jut a rengeteg napfény, és ők férnek hozzá könnyen a fenti tárolókhoz – a hátsó elhúzható ajtókhoz hátra kell fordulni, menet közben bekapcsolt övvel ez nehezen kivitelezhető mutatvány.