Vendégségben egy művészházban

Keskeny lépcső vezet le a kerten át a házhoz. A bejárat előtt kedves terasz várja a látogatókat, melyet levendula- és cseresznyemintás kerámiák, a régi időkből megmaradt fotelek és fonott kosárkák díszítenek.

– Ezt megelőzően innen nem messze, egy másik hegyen laktunk – kezdi Anna. – Volt a környékünkön egy ház, s mindig azt mondtuk: ha egyszer építkezni kezdünk, ahhoz nagyon hasonlót szeretnénk. Amikor kilenc évvel ezelőtt ennek is eljött az ideje, kiderült, hogy az általunk annyira csodált lak egy neves építészé. Ő ajánlotta nekünk Kokas Lászlót, aki végül segített megtervezni a házunkat, és akivel azóta baráti viszonyba kerültünk.

A ház egyik jellegzetes helyisége a terasza
Fotó: F. Tóth Gábor, Eszenyi Zoltán / LAKASKULTURA.HU

Annáék kezdettől határozottak voltak, hiszen pontosan tudták, hogy mit szeretnének: egy egyszintes otthont, sok nyitott résszel. Az elvárásaikkal egybevágott az a tény, hogy a nappali és az étkező egyetlen nagy, összefüggő teret alkotott, ugyanakkor azt szerették volna, hogy a házon belül mindenkinek meglegyen a maga külön zuga.

– A régi otthonunkban a tetőtérben voltak a gyerekszobák, amit az állandó lépcsőzés miatt egyáltalán nem tartottam jó megoldásnak. Igaz, most meg a műhelybe menet van szükség ugyanerre, hiszen ez egy szinttel lejjebb kapott helyett, de ennyi még belefér, és így legalább nem hordom be a házba a koszt, a port. Régen egy gyümölcsöskert volt itt, és egy terménytároló. Ez utóbbit meghagytuk alapnak, a többi részt pedig hozzá-, illetve ráépítettük.

A házaspár sokat tanult az építésztől, például azt, hogy nem a drága anyagoktól és tárgyaktól lesz meghitt egy ház, hanem a megfelelő arányoktól. Mondjuk az ablakok méretétől, ami központi szerepet játszik abban, hogy az épület ne „kitárulkozó” legyen, hanem olyan, mint egy menedék. Azt is neki köszönhetik, hogy a viszonylag szűk költségvetés ellenére sikerült megépíteni a házat: a tetőhöz bontott cserepet, a falakhoz bontott téglát használtak.

A házat Kokas László építész tervezte
Fotó: F. Tóth Gábor, Eszenyi Zoltán / LAKASKULTURA.HU

– Az is sokat számított, hogy a férjem mindennap itt tudott lenni az építkezésnél, és sok bútort ő maga készített el. Mindenképpen olyan házat akartunk, amiben nagy hangsúlyt kap a fa, mint alapanyag. A fürdőszobába a legegyszerűbb, legolcsóbb csempét vettük meg, amit aztán egy kicsit kidíszítettem, a vaskályhára pedig az Ecserin bukkantunk rá. Talán egyedül arra figyeltünk, hogy lehetőleg minden természetes anyagból legyen.

– A férjem egykor nagy „lomtalanító” volt, egy barátjával együtt éveken át gyűjtögették a tárgyakat. Volt, hogy akkor menekített meg egy asztalt, amikor épp fel akarták tenni a platóra, mondván, viszik a szeméttelepre… A nappaliban van egy kis polcos szekrény, azt egy orvosi rendelőből szereztük meg, és a férjem újította fel. De volt olyan is, hogy egy barátnőm felhívott, és megkérdezte, nem kell-e egy szép előszobafal, mert a házukban lakók megválnának tőle. Egyedül a nappaliban lévő bőr ülőgarnitúrát vásároltuk újonnan. Bevallom, jó ideig tiltakoztam ellene, de idővel rájöttem, hogy nincs kényelmesebb egy ilyen bútordarabnál – mesél tovább Anna.

A konyhabútort titokban készítette el a férj, az egyes részeket egyik barátjával szerelték össze a feleség születésnapján
Fotó: F. Tóth Gábor, Eszenyi Zoltán / LAKASKULTURA.HU

Akadt néhány dolog, amit csak jóval a ház megépítése után alakítottak ki, például két évig nem volt konyhabútoruk. A férj titokban készítette el az egyes részeket, aztán, miközben Anna épp a biopiacon árult, elhívta az egyik barátját, és gyorsan összeszerelték, hogy mire a keramikus hazaér, kész legyen. A kedves gesztus természetesen nem maradt viszonzatlan… Két évvel ezelőtt Anna is megajándékozta a férjét: amikor a férfi három hétig Skóciában dolgozott, megcsináltatta a felső terasz burkolatát.

– Sokan mondják, hogy a mai eszükkel már másképpen építkeznének, mint egykor tették. Mi szerencsére most is azt gondoljuk, hogy mindent ugyanúgy csinálnánk. És ami a legjobb, hogy itt nem érzem bezárva magam, pedig van, hogy egy hétig ki sem mozdulok itthonról. Szeretünk itt élni, ez az otthonunk!

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Gépgyárból loftlakás

Az egykori csonka gépgyár területén álló régi ipari épület új funkciót kapott azáltal, hogy a mai igényeknek megfelelő, de az egykori indusztriális hangulatot megőrző loftlakást alakítottak ki benne – írja a lakaskultura.hu.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.