A művészek folyton próbálkoznak, újítanak, kísérleteznek

A Forma Boutique tulajdonosa sokadszor szembesül azzal a jelenséggel, hogy egy-egy művészt az általánosan (műtárgy)kereskedelmi forgalomban lévő alkotásairól ismerünk, némileg azt gondolva, mást nem is igazán csinált. Ám a művészek csibészek, szinte sosem csak egyfélét vagy -fajtát alkotnak, folyton próbálkoznak, újítanak, kísérleteznek, nem bírnak magukkal és alkotói energiáikkal, szertelenek, érzékenyek és impulzívak.

Madarász Magdolna jelen tárgy alkotójával kapcsolatban saját bevallása szerint is szégyenletesen kevés információval rendelkezik, túl azon, hogy a 20. századi magyar kerámiaművészetének kiemelkedő kék színét tudta megalkotni.

Ő Bod Éva, a kékek, de legfőképpen a türkiz szín nagymestere.

Bod Éva érdekes élete 1924-ben Budapesten kezdődött. Családjáról, magánéletéről szinte semmit nem tudunk, ám az bizonyos, hogy 1948-ban, abban a jeles évben, amikor a nők számára Magyarországon megnyílt az összes egyetemi képzés lehetősége, az első hölgyek között kezdte meg tanulmányait az ELTE Természettudományi Karán. Itt végzett 1953-ban kémia-fizika szakos tanárként.

Művészeti érdeklődését önképzéssel fejlesztette, majd 1960-ban kezdett kerámiával foglalkozni. Eleinte korongolt edényeket, tálakat, faliképeket készített, egyszerű formáit érdekes felületű és színvilágú mázakkal tette egyedivé. Vegyészként gondolkodott a művészetben, különleges felületkezelését kiapadhatatlan kísérletező kedve tette kiemelkedővé.

Már korai munkáin megjelenik az a klasszikus, erős türkizkék szín, melynek legkülönbözőbb árnyalatai végigkísérik a pályáját. Műhelyében sokan tanultak, dolgoztak, így oktatási ambícióit is kiélhette.

Az évek során a durva felületű mázak elsimultak, inkább a fémes, grafitos csillogásra, a matt és a fényes felszín kontrasztjára terelődött a hangsúly. A leegyszerűsített, aszimmetrikus formák egyre inkább klasszikus íveket kezdtek követni.

Bod Éva, a türkiz szín nagymestere alkotta meg ezt a vázát
Fotó: Madarász Magdolna/Lakáskultúra

A 80-as évek második felére művészete teljesen átalakult, érzelmes irányvonalat vett. Elkezdett figurális alkotásokat készíteni, melyek később meghatározóvá váltak nála. Kecses, gazdagon díszített nőalakjai megjelenítették a történelem, az opera és a balett rendkívüli nőalakjait.

Ő maga is egy páratlan nőalak volt. Autodidakta módon szerzett művészeti tudásával, szorgalmával és megújulni képes szemléletével a 20. század hangsúlyos alkotójává nőtte ki magát.

– Kiteljesedett, kreatív életművet hagyott maga után, és egy olyan felülmúlhatatlan kék színt, ami beégett a retinámba, az agyamba, az ízlésembe, a világomba, ami a kékek kékje lett nálam – állapítja meg a művésznőről Madarász Magdolna, a Forma Boutique tulajdonosa.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Egy tárgy, egy történet: vázák a Meiji periódusból

A Távol-Kelet művészete Madarász Magdolna számára, számunkra maga az egzotikum, egy másik világ, egy másik kultúra, egy másik látásmód megismerésének lehetősége. A 19. század második felétől azonban összefonódni látszik a Távol-Kelet és Európa művészete. Japán ebben az időben, a Meiji periódus idején (1868-1912), Mucuhito császár vezetésével kezdett nyugati mintájú modernizációba, hatalmas társadalmi, közigazgatási és vallási megújulást hozva ezzel Japán számára. A művészetben is megnyíltak a kapuk, japán alkotók tanulták az európai művészetet, Európa pedig egyik ámulatból a másikba esett, ahogy megismerte a japán szemléletet.