A porcelán szerelmese: interjú Babos Pálma porcelántervezővel

Irigylésre méltó a szenvedély, amellyel Babos Pálma mesél munkájáról. A kifinomultság, az igényesség és a precizitás szellemében készített alkotásai a folyamatos megújulást hordozzák magukban – olvasható a Lakáskultúra interjújában.

- Mikor kezdett el porcelánnal foglalkozni?

- Amikor jelentkeztem az Iparművészeti Főiskolára, a szilikát szakra, még együtt képezték a kerámiával, a porcelánnal és az üveggel dolgozó szakembereket, a második év végén kellett választani. Számomra a döntés egyértelmű volt, hamar rájöttem, hogy ez az én anyagom. Megfogott a porcelán lágysága és keménysége, illetve hogy elmélyült, szisztematikus munkát igényel. A korongozást sosem éreztem magaménak, inkább lassú, meditatív alkotó vagyok. Rengeteget tanulhattam a mesteremtől, Schrammel Imrétől, az iránta érzett tiszteletem is benne van a munkásságomban. Nemcsak művészi indíttatású, hanem használati tárgyakat is tervezel.

Irigylésre méltó a szenvedély, amellyel Babos Pálma mesél munkájáról. A kifinomultság, az igényesség és a precizitás szellemében készített alkotásai a folyamatos megújulást hordozzák magukban.
Fotó: LAKÁSKULTÚRA

- Melyik tevékenység áll közelebb hozzá?

- Nem tennék különbséget, hogy a dizájn vagy a képzőművészet területén hozok létre valami újat, mert a folyamat mindig ugyanaz: van egy alapgondolat, és azt transzformálja anyagba az ember, akkor is, ha egy csészéről van szó, és akkor is, ha egy szoborról. Viszont onnantól, hogy egy alkotás sorozattá válik, már nem izgalmas számomra. Azonban sohasem bánom, mert biztos vagyok benne, hogy hamarosan lesz valami más, ami majd felkelti az érdeklődésemet. Ilyenkor felmegy a pulzusom, és nem is tudok kijönni a műhelyből, amíg formát nem ölt az ötlet. Amikor kinyitom a kemencét, a mai napig érzem, hogy kalapál a szívem.

Fotó: LAKÁSKULTÚRA

- Honnan merít inspirációt?

- Ezt én magam is kutatom. Azt most már látom, hogy vannak időszakok, amikor elkezd foglalkoztatni egy téma vagy egy bizonyos forma, és én mindig végigjárom az előttem megnyíló utakat – amíg új kérdéseket vet fel egy probléma, addig nem engedem el. Ilyen alkat vagyok, szeretem alaposan átgondolni az aktuális feladatot. Így született meg például a Kígyótánc, ami egy nagyobb egység, utána jött a Hullám-sorozat, és pár éve az Épített rendszerekkel foglalkozom.

- Az összeomló épületekre emlékeztető szobrokat az elmúlt évek legnagyobb visszhangot kiváltó alkotásai között tartjuk számon.

- A sorozat kiindulópontja az egyszerű négyzetelem, ami mondhatni unalmas, de attól, hogy az ember elkezdi halmozni, különböző módon rendszerbe szervezni, teljesen megváltozik az eredeti jelentése. Mi magunk is átalakulunk a városi léttől, és az érzékelésünk is.

A teljes interjú ide kattintva olvasható.