Charlotte Perriand nevéhez számos híres bútor fűződik. Férfi kortársai mellett némileg elhomályosult a jelentősége, napjainkban fedezik fel újra a munkásságát.
Charlotte Perriand nevéhez számos híres bútor fűződik. Férfi kortársai mellett némileg elhomályosult a jelentősége, napjainkban fedezik fel újra a munkásságát.
A tervező 1903-ban született Párizsban, egy szabó és egy varrónő egyetlen gyermekeként. Meghatározó élményt jelentettek számára a nagyszülők alpesi házában töltött nyarak, és fontos felismeréssel gazdagodott egy kórházi tartózkodás során – a dísztelen, nem túlzsúfolt berendezés és a praktikus térrendezés revelációként hatott rá.
Szülei támogatták a kiválóan rajzoló lányt céljai elérésében, így bútortervezést tanulhatott az iparművészeti főiskolán.
Az 1927-es Őszi Szalonon nagy szenzációt keltett párizsi tetőtéri lakásának egy rekonstruált részlete: a Bár a tető alatt a modernizmus megtestesülése, csillogó nikkelezett bárszékekkel, alumínium bárpulttal, beépített bőrpaddal, krómborítású asztallal és beépített gramofonnal. Le Corbusier-t annyira lenyűgözte, hogy állást ajánlott a fiatal tervezőnek, pedig pár hónappal előbb még azzal utasította el egy állásinterjún, hogy „itt nem párnákat hímzünk”.
Valójában Perriand volt a Le Corbusier neve alatt modern ikonná vált bútorok elsődleges alkotója, és ő dolgozta ki a technológiát, amit az építész elméleti szinten fogalmazott meg. A híres ívelt fémvázas, dönthető pihenőfotelt például Le Corbusier különböző emberi testhelyzeteket ábrázoló rajzai inspirálták. A kocka alakú Grand Confort fotel és az LC7 fém és bőr forgószék is Perriand tehetségét dicséri, utóbbit még korábban, a saját lakásába tervezte. Tíz év után távozott Le Corbusier irodájából, majd Jean Prouvéval dolgozott együtt.
Tárgyaiból sugárzik az alkotás, a szépség szeretete és az életöröm. Fontosnak tartotta, hogy a tömegek számára elérhető lakásokat és bútorokat hozzon létre, mert úgy gondolta, hogy az esztétikus, harmonikus környezet nagyban hozzájárul az emberek boldogságához.
Síelt és túrázott a hegyekben, kavicsokat, izgalmas természeti képződményeket gyűjtött és fényképezett a tengerparton, de a természet és a hagyományos paraszti kézművesség mellett szenvedélyesen érdeklődött a technológiai újítások, a modern anyagok iránt is.
Bútorai az 1930-as években egyre organikusabbá váltak, és már inkább a fát részesítette előnyben a korábban domináns fém helyett. Ezt a tendenciát csak elmélyítette 1940-es ázsiai utazása. A japán kormány megbízta az ország ipari formatervezésének a fellendítésével, de 1942-ben a háború miatt távoznia kellett. Mivel nem tudott visszatérni Európába, Indokínában maradt, ahol hozzáment egy francia állami tisztviselőhöz. Hamarosan megszületett a lánya, Pernette.
Hazatérve újra együtt dolgozott Le Corbusier-vel a marseille-i Unité d’habitation létrehozásán; az általa tervezett konyhák a lakótér részei, ugyanis lényegesnek tartotta, hogy a nők főzés közben se legyen elszigetelve a családtól.
Aktív maradt egészen az 1999-ben bekövetkezett haláláig, folyamatosan írt és alkotott. Leghíresebb háború utáni munkája a Les Arcs sífalu, melynek lépcsőzetes épületei beleolvadnak a tájba; itt előregyártott konyhákat és fürdőszobákat használt.
Az eredeti cikket és sok fotót IDE KATTINTVA talál.
Műteremből családi otthon: vendégségben egy építész-képzőművész párnál
A Lechner Ödön tervezte lakóház cirkalmas díszítésű kéményei alatt igazi kincset rejt: a környező tetőkre néző, napfényes műtermet, amely a szomszédos padlástér beépítése után egy háromtagú „művészcsalád” hangulatos otthona lett.
Eredetileg csupán az alkotást és az itt töltött időt szerettük volna komfortosabbá tenni azzal, hogy a műterem mellett egy kisebb „lakást” alakítunk ki – mesél a kezdetekről Csurka Eszter kortárs képzőművész, majd hozzáteszi: ez az elképzelés már az elején megdőlt, mivel a férjével, Sárközi Csabával és a lányával, Lilivel végül mindnyájan ideköltöztek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.