Innen ered a Márton nap libahagyománya

A Márton nap hagyománya igen régi időkre nyúlik vissza. A népszokás Pannónia Szent Márton nevéhez kötődik, aki feltehetően valamikor 316-317 körül született az ókori Savaria városában, vagyis a mai Szombathelyen. A fiatal Márton a római légió katonájaként szolgált. A legenda szerint Franciaországban portyázott társaival, amikor didergő koldus kérte a segítségét. Az önzetlen katona kettévágta talárját, és felét a szegény embernek adta. Akkoriban sokan úgy gondolták, a koldus maga Jézus Krisztus volt – írja a mindmegette.hu.

KÜLÖNLEGES LEGENDA ÖVEZI MÁRTON NAPJA HAGYOMÁNYÁT

Krisztus felajánlotta Mártonnak a keresztelkedés lehetőségét. Az ifjú jótevő hamarosan kilépett a légióból, és kiváló papként szolgált tovább. Franciaországban később a gyönyörű Tours városának püspökévé választották. Ám Márton egyszerű papként képzelte el az életét. S amikor eljöttek érte, hogy megtartsák az avatási szertartást, inkább a libaólba menekült. Csakhogy a libák hangos gágogásukkal elárulták Márton rejtekhelyét, s innentől nem kerülhette el a neki szánt sorsot.

A szolgalelkű és áldozatkész Mártont 371-ben szentelték a város püspökévé. Nemcsak rendkívül fontos hittérítő munkát végzett, de tevékenységét számtalan csodás gyógyulás kísérte. Istent a 397. november 8-án bekövetkezett haláláig szolgálta. Testét, három nappal később, épp november 11-én helyezték örök nyugalomra. Nem sokkal később szentté avatták, ő a természetgyógyászok védőszentje. No, meg a ludaké is.

A LIBAEVÉS HAGYOMÁNYA ÉS A PÜSPÖKFALAT

A libaevés hagyománya – legalábbis a legenda szerint – szintén visszanyúlik Márton püskökké avatásához. Miután megtalálták őt a libaólban, a szertartást követően, tiszteletére hatalmas lakomát rendeztek, a menü pedig nem más volt, mint libasült és bor.

A Márton-napi dínom-dánom egyben az adventi böjt előtti utolsó nap volt. Nos, meg is tettek, vagy inkább meg is ettek és ittak mindent, hogy ne éhezzenek az elkövetkező időszakban. A liba húsából – leginkább annak hátsó feléből – a papnak is minden évben küldtek, s bizony innen ered a püspökfalat kifejezésünk.

A MÁRTON NAPJA AZ ÚJBOR ÜNNEPE

Márton-nap a borászok ünnepe is, hiszen általában ekkora készül el az év első újbora. A nagyobb borvidékeken Mártont manapság az újbor védőszentjeként tisztelik. A hagyomány szerint november 11-én kezdik meg a hordókat a gazdák, s a libalakoma mellé fogyasztják az év első frissítő nedűjét. Korábban úgy tartották, ha Márton-napján zöld a szőlő levele, enyhe tél lesz. Az esőnek különösen örültek, mert az esős Márton-nap bőséges szőlőtermést és szüretet jelzett a következő évre. A Márton-bornak különleges gyógyító hatást is tulajdonítottak. Nem véletlenül, hiszen ahogy szó esett róla, Szent Márton a gyógyítók védőszentje.

A LAMPIONOS FELVONULÁS HAGYOMÁNYA

A mai napig sok helyütt él még ez a különleges Márton-napi hagyomány és szokás. Ilyenkor nagyon sok településen rendeznek kirakodó vásárokat, este pedig – a libalakomák előtt – lampinos felvonulást. S aki igazán követi a hagyományt, római légiós katonának öltözve, piros talárral a vállán vonul a menetben. Természetesen minden évben megemlékeznek Márton és a koldus találkozásáról is. Nagyon vidám ünnep ez, az utcabálon sokat énekelnek, táncolnak az egybegyűltek.

RÉGI MÁRTON NAPI MONDÁSAI

Néhány vicces és vidám mondás, amely kifejezetten a november 11-i hagyományokhoz, népszokáshoz kapcsolódik:

Aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezik.

Ha Márton fehér lovon érkezik, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.

Márton napján, ha a lúd jégen jár, karácsonykor vízben poroszkál.

Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, ha borús, borongós télre számíthatsz.

Ha Márton-napon borongós az idő, ilyen lesz a március is.

A bornak Márton a bírája

Ateljes cikket elolvashatja a Mindmegette oldalán.

Korábbi cikkünkben összegyűjtöttünk néhány libás finomságot: Ha november, akkor Márton-nap és libasült! Jön Márton napja – Íme hét libaétel-különlegesség.