A tehéntej vérszegénységet okozhat, ha túl korán kap a gyermek

A világ népességének csaknem negyede szenved vérszegénységben, minden második érintettnél pedig vashiányos vérszegénységről beszélhetünk.

A vashiány az alultápláltság egyik leggyakoribb formája, amely világszerte 841 000 ember életét követelte az elmúlt években, és több mint 35 millió esetben okozott visszamaradást a fejlődésben.

Kialakulásában jelentős szerepet játszik a túl korán, egyéves kor előtt bevezetett tehéntej: a tehéntej vastartalma alacsonyabb, mint a csecsemők és kisgyermekek fejlődéséhez szükséges mennyiség, így az egészséges, kiegyensúlyozott étrenden keresztül történő pótlás nélkül vashiány alakulhat ki (főbb tünetei a fáradékonyság, étvágytalanság vagy a koncentrálóképesség csökkenése).

A tehéntej megterheli a babák emésztőrendszerét
Fotó: PEXELS

A tehéntej magas nátrium- és fehérjetartalma ráadásul megterheli a babák emésztőrendszerét, és haspuffadást, hasmenést vagy véres székletürítést okozhat.

A hazai szakmai ajánlás szerint egyéves korig mindenképpen kerülni kell a tehéntejet, de sokan egészen hároméves korig javasolják a mellőzését a kisgyermekek étrendjében.

A szoptatást követően, a folyékony, tejalapú táplálás folytatásaként a korosztály speciális szükségletei szerint kialakított gyerekitalokat érdemes bevezetni, amelyek megfelelő mennyiségben tartalmazzák a fejlődéshez szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat.

Bár a lisztérzékenység a 8-9 éves gyerekek körében a leggyakoribb, az első tünetek általában már csecsemőkorban, a glutén bevezetésével jelentkeznek. Ha túl későn ismerik fel a betegséget vagy nem kezelik megfelelően, komoly visszamaradást okozhat a fejlődésben: a vas és a B12-vitamin csökkent felszívódása miatt könnyen vashiányos vérszegénység alakulhat ki, a kálium és a magnézium felszívódási zavara izomgyengeséget okozhat, a D-vitamin és a kalcium hiánya pedig csontritkuláshoz vezethet.

A gluténérzékenység intenzitása az életkor előrehaladtával csökkenhet, de később, harminc-, negyvenéves korban nagy valószínűséggel újra jelentkeznek a panaszok, és végigkísérik az érintettek életét (a betegek 20%-a 60 évnél idősebb).

Európa-szerte csaknem 3 millióan küzdenek a betegséggel, a legtöbb esetet Írországban és Finnországban regisztrálták az elmúlt évtizedben.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.