A klasszikus gulyáshoz hasonló, azonban annál könnyebb, nyárias jellegű és savanykás ízű palócleves a közhiedelemmel ellentétben nem hagyományos palóc étel. A nagy palócnak titulált Mikszáth Kálmán (1847–1910) beemelte földijeit az irodalomba, a neki kreált levest pedig a magyar konyhába – olvasható a Mindmegette cikkében.
Enni igencsak szerető nagy írónk a jelenlegi magyar–szlovák határ túloldalán található Szklabonyán látta meg a napvilágot, és a szűkebb pátriája által ihletett Tót atyafiak, majd A jó palócok című novelláskötetével szerzett magának hírnevet.
Újságíróként, illetve parlamenti tudósítóként közel került a politikához, és naponta együtt vacsorázott Tisza Kálmánnal, Jókai Mórral, Klapka Györggyel.
Ezek a jóízű társasági étkezések a budapesti Akadémia utcában álló hajdani István Főherceg Szállodában zajlottak, amelynek a legendás vendéglős dinasztiát alapító Gundel János volt a bérlője.
KINEK A FEJÉBŐL PATTANT KI?
A fáma szerint Mikszáth egyszer felkérte kedvenc vendéglősét, hogy készítsen neki új ételt, amilyent még soha nem evett – ekkor született a palócleves. Gundel Imre, a Gasztronómiáról és Gundelekről című könyvében valószínűbbnek tartja, hogy nagyapja akkor találta ki a híres ételt, amikor törzsvendége tiszteletére Mikszáth-szobát létesített, „amelyet az író szerénységből később István-szobára keresztelt át. A falakat a Nagy Palóc arcképe és Irkovszky Géza Mikszáth műveiből vett alakokat ábrázoló festményei díszítették... az avatás alkalmára készült menü egyes fogásai is műveit idézték imígyen: Palócleves / Lohinai füves hal / Tót atyafiak haluskája / Brézói ludak Mikszáth módra / Galamb a kalitkába / Ami a lelket megédesíti...” Gundel a levesre feltehetően nem talált megfelelő más nevet, ám az
„ürühúsból, burgonyával és zöldbabbal készült paprikás, tejfölös, kapros levesnovellájával nagy örömet szerzett az írónak. Majdnem olyan sziporkázóan szellemes volt ez az étel, mint Mikszáth írásai...”
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
Borítókép: Pexels
