A faj hazánkban kisszámú telelőnek, illetve őszi és tavaszi átvonulónak számít, ám a Fejes Éva ökoturisztikai munkatárs által jegyzett cikk szerint a 18. századig fészkelt is nálunk, a Tiszántúl mocsaraiban.
A faj hazánkban kisszámú telelőnek, illetve őszi és tavaszi átvonulónak számít, ám a Fejes Éva ökoturisztikai munkatárs által jegyzett cikk szerint a 18. századig fészkelt is nálunk, a Tiszántúl mocsaraiban.
A madár megjelenésében, termetében is erősen hasonlít a nála jóval gyakoribb bütykös hattyúra, a legszembetűnőbb különbség hozzá képest a hosszú, ék alakú, sárga csőr. Finnország nemzeti madaráról van szó, mely az északi országban az 1950-es évekre csaknem kipusztult, ma azonban fészkelő állományát 10 ezer párra teszik. Hazánkban is az emberi zavarás, a vadászat és az élőhelyek szűkülése okozta korábban a faj eltűnését.
Elterjedési területe újabban növekszik dél felé, ennek jegyében az Ipoly mellett már két fészkelő párról is tudnak a madarászok. A Kis-Balatonon télen eddig egy-egy példány bukkant fel, ez a szám ugrott meg idén hirtelen.
Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.