A történelem messzire sodorta ősei földjétől a kónyi Szalai családot, Belgium lett otthonuk. A nagypapa, Szalai Imre 1956-ban emigrált Belgiumba, de megőrizte magyarságát és gyerekeinek is átadta a szülőföld szeretetét. Unokája, a 25 éves Finn Vanhaelen – aki film és televízió szakos hallgató Brüsszelben — a közelmúltban visszatért Kónyba, és filmet forgatott mindarról, ami a Szalaiakról megmaradt a településen. A diplomamunkájához kell dokumentumfilmet készítenie, és úgy döntött, családja magyar ágának történetét örökíti meg kamerájával. Így „hazautazott” édesanyjával és nagynénjével Kónyba. „Annyira lenyűgözött magyar családom sorsa, hogy szerettem volna róluk mesélni. Különösen a 2007-ben elhunyt nagyapámról” – magyarázta Finn.
Belgium és Kóny, családtörténet
A kónyi születésű Szalai Imre 1956-ban úgy döntött, szerencsét próbál és nekivág „a nyugatnak”. Nem volt egyedül, több barátjával indultak útnak, és Belgiumig jutottak. Ott már várta őket falubelijük, az 1944-ben leventeként elhurcolt és Belgiumban új hazát találó Dobai Sándor katolikus pap, aki szállást és munkát is szerzett a huszonéves fiataloknak. Szalai Imre családot alapított odakint, és már csak látogatóba tért vissza ősei földjére. Ő elhunyt, leszármazottjai viszont őrzik gyökereiket, és ma is tudják, merre van Kóny. A közelmúltban jártak a községben, és az unoka filmet forgatott nagyapja szülőfalujáról.
– Rokonaink élnek ma is Kónyban, és ők szeretettel fogadtak bennünket. Laci bátyám, a nagyapám testvére, a gyerekei és unokái. Kisgyerek voltam még, amikor tíz évvel ezelőtt utoljára itt jártunk, nem sok emlékem maradt a faluról. Jó volt most újra látni a családot. Találkoztunk olyan emberekkel is, akik meséltek a településről, a múltjáról, és még a családunkról is, hiszen nagyapámnak fiatalkori szomszédjai voltak a Petőfi utcában – újságolta élményeit Finn Vanhaelen brüsszeli egyetemista, Szalai Imre unokája a Kisalföldnek.hu-nak.
A belga vendégek Enzsöl Imréné nyugdíjas pedagógussal, a község múltjának lelkes kutatójával, a Kóny múltja közösségi oldal szerkesztőjével és férjével találkoztak. Szalaiék megtudták például – Enzsöl Imréné kutatásaiból –, hogy családjuk nyolc generáció óta él Kónyban. Történeteket hallott a fiatalember a nagyapjáról, a dédszüleiről, hiszen rájuk az idősebb kónyiak még jól emlékeznek. „Szalai Imre, noha Belgiumba került, magyarságát megtartotta, gyerekeit is így nevelte. Amikor már lehetett, rendszeresen látogatta szüleit, rokonait” – jegyezte meg Enzsöl Imréné.
Finn számára nagy élmény volt, amikor meglátogatták a Kónyban élő Dobai Sándor atyát, aki annak idején nagyapját támogatta, illetve édesanyját és nagynénjét megkeresztelte.
– Sándor atya ugyan betegeskedik, de nagyon szeretett volna újra látni minket. Nekem nincsenek emlékeim róla, de mindenkitől azt hallottam, hogy sokat segített a nagyapámnak, amikor Belgiumba érkezett. Nagy élmény volt a találkozás vele. De mondhatom, hogy minden itt töltött perc örök emlék marad. A Laci bátyáméknál készült
- magyaros ételek,
- a pálinka, amit életemben először ittam,
- a kónyiak vendégszeretete. Jó volt látni a házat, ahol a nagyapám felnőtt. Mindenki barátságos volt velünk, és tárt karokkal fogadtak bennünket azok is, akikkel még soha nem találkoztunk, és azt sem tudták, kik vagyunk. Úgy éreztük, hogy mi is idetartozunk. Éreztük a szeretetüket – fogalmazott a látogatás napjairól Finn, akinek a falu, a környezete, a táj is elnyerte tetszését. Rokonai elvitték lovas kocsikázni, és megmutatták nekik a falu határában a horgásztavakat is.
– Mindig is szerettem volna látni, és elvarázsolt Kóny. Teljesen más, mint a belga falvak. Nagyon várom, hogy újra eljöhessek, talán két év múlva megvalósulhat ez a tervem. Ígérem, hogy a magyarnyelv-tudásomat is fejleszteni fogom. Azt már látom, hogy nem lesz egyszerű, de igyekszem és nem adom fel. Fantasztikus napokat tölthettünk Kónyban. Otthon, Belgiumban, nálam számos fotó található a nagyszüleimről, így őrzöm az ő emléküket és Kónyt is. A mostani látogatásunkon készült képekből jó néhányat kinyomtatok és a szobámban lesz a helyük. Egy kis pálinkát is kaptunk, ami szintén az itt töltött időre emlékeztet. Nagyon várom már most az újbóli találkozást
– lelkesedett Finn Vanhaelen a kónyi élményekért.
