Mi lehetett volna 1956-ból?

A magyar 1956 lerántotta a leplet az Egyesült Államok és legfőbb hírszerző szolgálatának a Szovjetunióval való tényleges viszonyáról. Washingtonban eleinte fel sem merült a Szovjetunió megdöntése: hosszú távú egyezményeket kötöttek Moszkvával. Mindössze a folyamatos háborús feszültség keltésében vettek részt annak érdekében, hogy az amerikai hadsereg és a CIA szerepét, jelentőségét fönntartsák. A mai nemzeti gyásznapon erre is emlékezünk.

Üzletportál 1956-ban. Forrás: Fortepan / Virány László

Magyar fiatalok felhívása a szovjet katonákhoz 1956-ban. Nem lett foganatja. Fotó: Fortepan

Az Egyesült Államok és a Szovjetunió a második világháború alatt megállapodott már Európa felosztásáról, és Washington elutasított minden olyan kísérletet, amely ezt a status quót felborította volna. Kizárólag azért szították a tüzet, mert tudták, hogy minden ellenretorzió, a budapesti bevonulás – ahogy később az 1968-as csehszlovákiai megszállás is – csak rombolja Moszkva tekintélyét. Az amerikai propaganda szerint létezett egy nagy nemzetközi kommunista összeesküvés a világ meghódítására, és ennek – amíg élt – Sztálin volt a főszervezője. Ám ebből egy szó sem volt igaz, nem volt nemzetközi kommunista összeesküvés, Sztálinnak pedig több esze volt annál, hogy magát képesnek gondolta volna a világuralomra. Éppen elég volt megtartania azt a nem keveset, amit a második világháborúban megszerzett. 

A CIA-n belül 1948-ban létrehozták a politikai koordinációs hivatalt (OPC), amelynek az élére egy fanatikus antikommunistát, Frank Wisnert állítottak. Az OPC volt a CIA kémkedési- és kémelhárítási osztálya. Wisner kiépített egy szervezetet, amelynek feladatkörébe tartozott a propagandától kezdve a gazdasági hadviselésen át a földalatti ellenállócsoportok támogatásáig minden. Ő foglalkozott továbbá az amerikai média befolyásolásával is. Arra utasították, hogy segítsen meggyőzni a nyilvánosságot a kommunizmus veszélyeiről. Viszont maguk a CIA-körök soha nem mondták nyíltan a vasfüggöny túloldalán élőknek, hogy keljenek föl és harcoljanak, mert a Nyugat segíteni fog. Ezzel együtt sok olyan propaganda elhangzott, a Szabad Európában is, ami ezt a hitet táplálta.

Mesterséges feszültség 

Wisner maga is ebben a hitben élt, de a magyar ’56 leverése után keserűen azt is mondta barátainak: az amerikai kormány cserbenhagyta Magyarországot. Rámutatott: rengeteg pénzt költöttek a Szabad Európa Rádióra, hogy „lázadásra bírják ezeket az embereket”. Wisner személyesen is elárulva érezte magát, és 1956 decemberében mentálisan összeomlott, súlyos depresszióba esett, már nem is épült föl soha, 1965-ben a garázsában öngyilkos lett. Wisner összeomlásában azt is kell gyanítanunk, hogy ő megértette: a hidegháború nem keresztes hadjárat, hanem egy hatalmi klikk játszótere. Nem volt valódi szándék a kommunizmus legyőzésére, és ez az 1956-os magyarországi eseményekkel teljesen világos lett. Mert az amerikaiak a „nemzetközi kommunizmus” veszélyének hangoztatásával tudtak háborút igazolni Vietnamban és kormányokat megdönteni szerte a világon. Ennek a mesterséges feszültségpolitikának a fordulópontját John F. Kennedy elnök 1963-as meggyilkolása jelentette. Az amerikai lelkiismeret ekkor eszmélt, ekkor vált fölismerhetővé, hogy a demokrácia félresiklott és bürokratikus háttérhatalommá alakult. 

Dallas, John F. Kennedy amerikai elnök 1963-as meggyilkolásának helyszíne. Fotó: AFP/Archives Snark

Kevésbé ismert, hogy Kennedy elnök és Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár titkos levelezést folytatott, amelyben az enyhülés módját keresték, egyfajta békemisszióba kezdve az atomfegyverek jelentette hidegháborús fenyegetés csökkentésére. Hruscsov nevéhez fűződik a magyar 1956 szégyenteljes leverése, de ő volt az is, aki elítélte Sztálin bűneit, megindítva a desztalinizáció folyamatát. Kennedy gyakorlatilag minden külpolitikai kezdeményezése a béke és a kiegyezés irányába tett lépésnek tekinthető. A két világhatalom vezetői őszintén keresték a megoldást az enyhülésére, de amikor Kennedyt 1963 novemberében Dallasban lelőtték, akkor ez az ajtó bezáródott. A nemzeti gyásznapon, a magyar ’56 leverésének évfordulóján érdemes abba is belegondolnunk: ha Kennedy életben marad és az általa kezdeményezett békülékenység idővel kibontakozhat, akkor talán a kelet-európai vasfüggöny lebontása is hamarabb megindulhat, Európa pedig nem kényszerül egészen 1989-ig tartó megosztottságára.

Borítókép: Üzletportál 1956-ban. (Forrás: Fortepan / Virány László)