A trianoni Magyarország határait a Vörös Hadsereg nyolcvan évvel ezelőtt ezekben a napokban érte el. A jelenleg mérvadó történeti szakirodalom szerint a szovjet csapatok államunk mai területén 1944. szeptember 23-án jelentek meg a dél-alföldi, román határ menti Battonya, illetve Csanádpalota térségében. Ezzel pedig kezdetét vette hazánk szovjet megszállásának időszaka, amely jogilag egészen 1991 júniusáig, az utolsó szovjet katona távozásáig tartott. A gyakorlatban Magyarország 1989 októberében visszanyerte nemzeti önrendelkezését.
A rendszerváltozás idejétől a történetírásunkban több terminológiai javaslat is fölmerült annak kapcsán, hogy minek nevezzük azt a folyamatot, amely során a szovjet haderő végigvonult a trianoni Magyarországon 1944 szeptembere és 1945 áprilisa között. A szocializmusban használt felszabadulás helyett többek között fölmerült a (náci német megszállástól való) megszabadulás elnevezés. Végül azonban a történelemmel foglalkozó szakmai körök jó része elfogadta a tényt, hogy a jelzett időszakban Magyarország szovjet megszállása zajlott, s hazánk 1945 tavaszára a náci németek által megszállt országból a kommunista szovjetek által megszállt országgá vált. A második világháborúban vesztes náci birodalom helyett a győztes kommunista birodalom foglalta el országunkat, s tekintette az államot és az itt élőket, valamint a javainkat hadizsákmánynak.
A szovjet megszállók által 1944 ősze és 1945 tavasza között elkövetett – súlyos gazdasági károkat okozó – mindennapos rablások és fosztogatások mellett a mintegy kétszázezer megerőszakolt magyar nőre és a több mint hétszázezer málenkij robotra hurcolt állampolgárunkra is emlékeznünk kell. Ahogy arra is, hogy hazánk előbb burkoltan, majd nyíltan a szovjet érdekszféra része lett, ahol a megszállók támogatásával szinte pillanatok alatt kiépülhetett a kommunista diktatúra – amely egészen 1989 októberéig tartott, s amelynek fájó sebei egészen napjainkig meghatározzák gondolkodásmódunkat.
A megszállással (1944 szeptemberében) kezdődő és a kommunista pártállami diktatúra nyílt bevezetésével (1949 augusztusában) véget érő periódust a magyar állam története szempontjából az átmenet éveinek tekinthetjük. Megszűnt az úri középosztály társadalmi elitképző funkciója, helyette a népi kollégiumok vették át szerepét; megszűnt a történelmi Magyar Királyság államformája, helyette a köztársaság született meg; megszűnt a nagybirtokalapú mezőgazdaság, helyette – többnyire életképtelen – kis- és törpebirtokos szerkezet jött létre. Az államosításokkal, a meginduló iparosítással a társadalom is fokozatosan átstrukturálódott.