Hattyúpár úszkál békésen vasárnap a Tisza szolnoki belvárosi hídja és gyaloghídja között. Mellettük egy csapat réce forgolódik a part menti sekélyesben, miközben a kissé megduzzadt folyó barnán és békésen hömpölyög a maga útján. Élet van a Tiszán. És ez nagy szó. Huszonhat éve ilyenkor megvolt az esélye, hogy a szőke folyó örökké fekete marad, miután a tiszai ciánszennyezés nyomán töméntelen mennyiségű méreg folyt végig rajta, pusztulást és könnyeket hagyva maga után – olvasható a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei hírportálon, a szoljon.hu-n.
Fotó: Mészáros János
Nem feledve a történteket, évente február 1-jén tartják meg a Tisza élővilágának emléknapja nevű megemlékezést. És ennek kapcsán gyülekeztek vasárnap civilek Szolnokon is. Ennek kapcsán, és nem ezért! – hangsúlyozták, mivel nem megemlékezni akarnak a Tiszáról, hiszen, mint mondták, a folyó él. Eltérve ezért az országszerte bevett protokolltól, nem is dobtak koszorút, sem virágot a folyóba. Helyette egy közös sétával gondoltak vissza az ezredfordulós drámára.
Tiszai ciánszennyezés: százezer köbméternyi méreg
A menet a Tiszai hajósok teréről indult, és egy főhajtás erejéig megállt a Tiszavirág hídon. Ott felidézték az akkor Csernobil óta nem látott természeti katasztrófát. Imígy történt:
- A romániai, nagybányai Aurul vállalat ciántározójának töltése a hanyag tervezés miatt 2000. január végén átszakadt. Ennek következményeként több mint százezer köbméternyi méreg folyt a Láposon és a Szamoson át a Tiszába.
- A szennyeződés február 1-jén ért Magyarországra, végigpusztította a folyó szinte egész hazai szakaszát, mire végül február 12-én elhagyta az országot.
- Elképesztő mennyiségű, 1240 tonna hal pusztult el, továbbá vízi madarak és hullámtéri élőlények sokasága.
Ebből arra lehetett következtetni, hogy a Tisza élővilága megsemmisült. Bár a természet páratlan öngyógyító képessége miatt ez szerencsére nem történt meg, a ciánszennyezés ökológiai sebei máig nem gyógyultak be teljesen.
Még ma is vannak káros vegyületek a folyómederben
– Bár a köztudatban leginkább a január-februári szennyezés él, de valójában azt több is követte – mondta a sétát szervező Szolnoki ZöldErő részéről Siklós Viktor. Mint a környezetvédő elmondta, áprilisban és májusban is történt hasonló szerencsétlenség, amelyek során nem csak cián, de egyéb nehézfémek is a Tiszába kerültek. Azok máig az üledékben vannak, és onnan kioldódva szennyezik a környezetet. De hasonló katasztrófának látja az extrém alacsony vízállást és az annak nyomán fellépő vízhiányt.
– A víz az életünk alapja, számos élőlény otthona. A Tisza sem csak az embereknek és a halaknak fontos. Ez egy komplex rendszer, amelyre vigyáznunk kell.
Ezért is nagy baj, hogy a víz körforgása kezd megszűnni, hiszen már nem jut ki a folyó az árterekre, és nem tölti fel a talajt
– fejtette ki Siklós Viktor. Szerinte a szolnokiakba azt nevelték, hogy félni kell az áradástól, és a Tiszát is gátak közé szorították. Holott a folyó kiöntéseire nagy szüksége lenne a természetnek.
A szolnoki környezetbarátok egy másik emléknapra, a vizes élőhelyek világnapjára is gondoltak vasárnap. Ezért a tiszai sétát kiegészítették egy különleges megállóval. Egy korabeli tiszai árteret kerestek fel, ahová a közeli stadion termálvizét engedik ki. Ezt a vizet hódok is felfedezték, és saját kis vízi világot alakítottak ki ott.
Tovbbi képeket IDE kattintva nézegethet.
