Brutális viharok Nyugat-Magyarországon

Aron kirándulni indult 2003-ban egy nemzeti parkban. Miközben egy szűk kanyonban ereszkedett, egy szikla a karjára zuhant, ezzel foglyul ejtve őt. Öt napig várt, de mivel senkinek sem mondta el indulás előtt, hogy hova megy, és a baleset egy félreeső helyen történt, senki sem járt arra.
Miután minden élelme elfogyott, és ráébredt, hogy valószínűleg sosem találják meg, amputálta saját karját zsebkésével, és visszagyalogolt autójához.
Csodák csodájára nem vérzett el, felgyógyult, és ma is előszeretettel kirándul. Az ő történetét dolgozza fel a 127 óra című film. Érdemes megnézni.
A 37 éves halász 13 hónapot töltött a Csendes-Óceánon, pedig eredetileg csak egy 30 órás halásztúrára indult társával. Nem sokkal később olyan viharba keveredtek, ami öt napig tartott, és teljesen elsodorta a hajót.
Ez idő alatt nyers halat, teknőst és madarakat ettek, vérüket és saját vizeletüket itták.
José kollégája sajnálatos módon négy hónap után meghalt, így a halász 9 hónapig egyedül harcolt életéért. Végül észrevett egy szigetet, ahová ki tudott úszni, és mentőt hívtak hozzá. Körülbelül 10 ezer kilométert tett meg a nyílt vízen.
2006-ban épp munkába tartott az ausztrál vidéken, mikor megállt és felvett két stoppost. A következő pont, amit fel tud idézni, hogy egy sekély sírban fekszik, és dingók marcangolják a műanyagot, amibe ő van becsomagolva.
Mivel fogalma sem volt arról, hogy merre is induljon, 71 napig élt a pusztában, kunyhót épített, főként békákat és piócákat evett. Végül egy közeli tehenészet dolgozói találtak rá, 50 kilóval soványabban.
A teljes cikk ITT olvasható.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.