Nehezen indul az amúgy is megfogyatkozott állományú molnár- és füstifecskék költése idén tavasszal is. Az elhúzódó, hűvös idő miatt vonulásuk legalább két hetet csúszik, ráadásul a jelentős részben aszfalttal, betonnal, térburkoló kővel fedett talajú településeken a mind gyakoribb aszályos tavaszokon, nyárelőkön szinte lehetetlen, hogy sarat találjanak, amivel tatarozhatnák, megépíthetnék fészkeiket.
Így készítsük el!
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) ezért azt javasolja, hogy a meglévő természetes és a kihelyezett mesterséges fészkek, fészektelepek közelében minél több helyen létesüljenek sárgyűjtő helyek. Ezeket április végétől legalább május végéig, folytatódó aszály esetén a másodköltés kezdetekor, június végétől néhány újabb hétig érdemes működtetni.
A legkézenfekvőbb megoldás, ha kis forgalmú utak földes padkáján vagy gyártelepek udvarán asztalnyi területet jól beiszapolunk, addig locsoljuk a vizet, amíg a talaj többet már nem tud beszívni.
Ezt követően már csak annyi a dolgunk, hogy az időjárástól, a csapadékviszonyoktól függően néhány naponta újra locsoljuk a területet, folyamatosan lágy saras állagban tartva azt. Ilyen sárgyűjtőt a kertben is létesíthetünk, de ha nem szeretnénk tönkretenni a gyepet, alkalmazhatunk tálcás sárgyűjtő helyet is, mellyel erkélyen, tornácon is próbálkozhatunk, adnak tanácsot a természetvédők.
Tovább rontunk a madarak helyzetén a túlzott szúnyogirtással – Somoskői Péter
– Hazánkban, de Európában és világviszonylatban is alaposan lecsökkent a fecskék száma az utóbbi évtizedben – jelezte lapunknak Somoskői Péter, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Bükki Helyi Csoportjának alelnöke.
Fotó: unsplash
Hálóval, puskával
– Ennek több oka van, de meglátásom szerint a legelső ezek közül a táplálékhiány. Csökkent az állattartás, ma már falun is városi életmódot folytatnak az emberek, ennek következtében kevesebb a rovar, a fecskék pedig nem találnak eleséget. A másik ok a szélsőséges időjárás. Nyáron is meglephet bennünket egy-két hetes hűvös időszak, amikor nem repülnek a rovarok, így a fecskék nem tudnak táplálkozni, legyengülnek és elpusztulnak.
Az is komoly probléma, hogy Afrika északi partjainál 100 kilométer hosszan hálókat feszítenek ki, amikkel fecskéket fognak, hogy aztán a fazékban vagy a serpenyőben végezzék.
A dél-európai államokban pedig hobbiból lövöldözik a madarakat, Olaszországban, Máltán és Krétán is, mondván, náluk ez évszázados hagyomány. Már Herman Ottó is arról írt a Madarak hasznáról és káráról című könyvében, hogy fel kellene lépni a madarak hobbiból történő lövöldözése ellen. És ha mindezt megúszta szegény fecske, átrepülte a tengert, idejön hozzánk, itt meg nincs mit ennie. Tovább rontunk a helyzeten a túlzott szúnyogirtással.
