Hogyan segíthetünk a fecskéken?

Ahol nincsenek pocsolyák, ott alakítsunk ki sárgyűjtő helyeket a fészeképítéshez – írja a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei hírportál, a boon.hu.

Füstifecske Forrás: unsplash

Nehezen indul az amúgy is megfogyatkozott állományú molnár- és füstifecskék költése idén tavasszal is. Az elhúzódó, hűvös idő miatt vonulásuk legalább két hetet csúszik, ráadásul a jelentős részben aszfalttal, betonnal, térburkoló kővel fedett talajú településeken a mind gyakoribb aszályos tavaszokon, nyárelőkön szinte lehetetlen, hogy sarat találjanak, amivel tatarozhatnák, megépíthetnék fészkeiket.

Így készítsük el!

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) ezért azt javasolja, hogy a meglévő természetes és a kihelyezett mesterséges fészkek, fészektelepek közelében minél több helyen létesüljenek sárgyűjtő helyek. Ezeket április végétől legalább május végéig, folytatódó aszály esetén a másodköltés kezdetekor, június végétől néhány újabb hétig érdemes működtetni.

A legkézenfekvőbb megoldás, ha kis forgalmú utak földes padkáján vagy gyártelepek udvarán asztalnyi területet jól beiszapolunk, addig locsoljuk a vizet, amíg a talaj többet már nem tud beszívni.

Ezt követően már csak annyi a dolgunk, hogy az időjárástól, a csapadékviszonyoktól függően néhány naponta újra locsoljuk a területet, folyamatosan lágy saras állagban tartva azt. Ilyen sárgyűjtőt a kertben is létesíthetünk, de ha nem szeretnénk tönkretenni a gyepet, alkalmazhatunk tálcás sárgyűjtő helyet is, mellyel erkélyen, tornácon is próbálkozhatunk, adnak tanácsot a természetvédők.

Tovább rontunk a madarak helyzetén a túlzott szúnyogirtással – Somoskői Péter

– Hazánkban, de Európában és világviszonylatban is alaposan lecsökkent a fecskék száma az utóbbi évtizedben – jelezte lapunknak Somoskői Péter, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Bükki Helyi Csoportjának alelnöke.

Nem könnyű a füstifecskék élete – segítsünk nekik, ahogy tudunk!
Fotó: unsplash

Hálóval, puskával

– Ennek több oka van, de meglátásom szerint a legelső ezek közül a táplálékhiány. Csökkent az állattartás, ma már falun is városi életmódot folytatnak az emberek, ennek következtében kevesebb a rovar, a fecskék pedig nem találnak eleséget. A másik ok a szélsőséges időjárás. Nyáron is meglephet bennünket egy-két hetes hűvös időszak, amikor nem repülnek a rovarok, így a fecskék nem tudnak táplálkozni, legyengülnek és elpusztulnak.

Az is komoly probléma, hogy Afrika északi partjainál 100 kilométer hosszan hálókat feszítenek ki, amikkel fecskéket fognak, hogy aztán a fazékban vagy a serpenyőben végezzék.

A dél-európai államokban pedig hobbiból lövöldözik a madarakat, Olaszországban, Máltán és Krétán is, mondván, náluk ez évszázados hagyomány. Már Herman Ottó is arról írt a Madarak hasznáról és káráról című könyvében, hogy fel kellene lépni a madarak hobbiból történő lövöldözése ellen. És ha mindezt megúszta szegény fecske, átrepülte a tengert, idejön hozzánk, itt meg nincs mit ennie. Tovább rontunk a helyzeten a túlzott szúnyogirtással.

Én sem szeretem a szúnyogokat, de ha sterilizáljuk a környezetünket, akkor ne csodálkozzunk, hogy nincsenek fecskék – figyelmeztetett a természetvédő. Hozzátette, a sárgyűjtő helyek kialakítása nagyon hasznos, hiszen nem mindegy, hogy a madár a közelből vagy akár egy kilométerről hordja a sarat a fészkéhez.

Egyszerre ugyanis csak egy borsónyi sárdarab fér el a csőrében. Segíthetünk a műfészkekkel is, de főleg azon falvak lakói tehetnek sokat a fecskékért, amelyek élővizek környékén fekszenek, a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet közelében például. Itt ugyanis vannak nádasok és elég szúnyog a molnár- és füstifecskék számára is.

Éhen is pusztulhat

– A szúnyogirtás jó az embereknek, de mégsem jó, ha kényünk-kedvünk szerint alakítjuk a természetet. A fecske ugyanis repülő rovarokkal táplálkozik, és ha az nincs, akkor éhen pusztul – tette hozzá a Somoskői Péter.

Az eredeti cikk ITT érhető el.