A magyar feltámadás lelke Apponyi Albert

A rendőrség felhívást tesz közzé, hogy akik hallották Kéri Pálnak, Károlyi Mihály bizalmasának kijelentését, mely szerint Tiszának még másfél órája van, jelentkezzenek. Vázsonyi Vilmos méltatja egykori ellenfelét, Tisza Istvánt. Benedek Elek szerint a 75 éves Apponyi Albert meggyökereztette a magyarok lelkében a feltámadás hitét, ünneplésében az osztályok és felekezetek között leomlanak a válaszfalak.

Nagygyűlést tart a Vérmezőn az Országos Földműves Szövetség, amelyről a Budapesti Hírlap is beszámol május 24-én. „Mintha óriási népvándorlás kezdődött volna a város szíve felé. A budapesti jókedv szárnyán repült szájról-szájra a hír: itt vannak a mezei megszálló csapatok. Nos, nem tagadhatjuk le mi fővárosiak, hogy volt valami imponáló és meglepő ebben a felvonulásban, ahogy az egyes falusi küldöttségek a Vérmezőn hullámzottak rendezett sorokban. Mintha valami titkos parancs, mely elhatott volna a távoli faluba is, vezérelte volna ide a magyarokat, s mintha valami titkos szervezőkéz rendezte, sorakoztatta volna őket, mert hiszen falusi emberek ilyen zászlós, táblás felvonulást nemigen szoktak rendezni.”

Horthy Miklós is ellátogat a gyűlésre, s rövid beszédet mond. „A mai nehéz időkben, amidőn úgyszólván a magyarság léte forog kockán, a legnagyobb, leggyalázatosabb bűnt követi el, aki nem tudja megfékezni az önző pártoskodást, a széthúzás szenvedélyét. Ma olyan időket élünk, amidőn minden becsületes, hazáját szerető magyar embernek egy táborban van a helye. Örömmel látom, hogy a falu dolgozó népe a hazafiasan gondolkodó városi lakossággal keresi a megértést és a kapcsolatot. Ez az útja annak, hogy mindnyájan összefogjunk. A keresztény erkölcs magasztos alapján állva, tegyük félre az egyéni önzést és a nemzeti eszme, a nemzeti gondolat jegyében ne csak lelkesedjünk a hazáért, hanem együttes erővel, odaadóan, áldozatkészen dolgozzunk is érte.”

A lapokban megjelenik egy rendőrségi felhívás május 24-én gróf Tisza István egyik feltételezett gyilkosával, gróf Károlyi Mihály bizalmasával, a belső köréhez tartozó Kéri Pál újságíróval kapcsolatban. „A főkapitányság bűnügyi osztálya felhívást intéz azokhoz, akik október 31-én délután négy és öt óra között az Otthon-körben tartózkodtak és hallották Kérinek ama kijelentését, amikor órával a kezében így szólt: »Tiszának még egy és fél órája van«, jelentkezzenek haladéktalanul a főkapitányság bűnügyi osztályának második emeleti 11. számú szobájában Szrubián dr. rendőrkapitánynál.”

Az 1918. október 31-i Tisza-gyilkosság soron következő tárgyalási napján a kórházban lévő Estefányi Jenő százados felolvasott vallomásában elhangzik, hogy az egyik tettes, Sztanykovszky Tibor azt mondta: Tisza úgy felfordult, mint egy kutya – ad hírt róla a Friss Ujság 25-én. Egy újabb vallomás szerint egy másik elkövető, Horvát-Sánovics Tivadar „egy ízben nagy hangon azt mondta: Én öltem meg Tiszát!” Egy következő tanú elmondja: október 28-án a Károlyi-pártkörben többen, köztük Kunfi Zsigmond, a későbbi népbiztos „arról beszélgettek, hogy Tiszát és más nagyságokat ártalmatlanná kell tenni.” 28-án arról írnak, hogy Bányai Sándor ügyvéd vallomásában szerepel: az Otthon-körben egy szomszéd asztalnál Kéri beszélgetett Herczeg Géza miniszteri tanácsossal, akinek a kérdésére azt válaszolta: „azért küldette ki magát ezekhez a kivégzésekhez, hogy edzze magát. Ha majd most jön a kommunizmus, akkor nyugodt szívvel kell gyilkoltatni.” Hozzátette: „Csak egy embert látott bátran meghalni és ez Tisza István volt.” Egy megint újabb tanú, Schreck Géza pedig arról vall, hogy a volt miniszterelnök másik elítélt gyilkosát, az időközben elhalálozott Dobó István volt tengerészhadnagyot Károlyi Mihály lakásában fogadta. „A miniszterelnöki palota váróterméből át lehetett látni Károlyi magánlakásába és ott láttam, hogy Károlyi és Dobó egy asztalnál ültek, valamiről igen haragosan tárgyalhattak, mert Dobó többször az asztalra csapott. Később tudtam meg, hogy Dobó ki akarta magát neveztetni.” Egy következő vallomás szerint Horváth-Sánovics „elmondotta, hogy olyan nagy dolgot is csinált, hogy Károlyi két napig rejtegette a lakásán”.

Vázsonyi Vilmos volt igazságügy-miniszter a Házban Tisza Istvánt méltatja. Az Ujság május 25-én leírja: miután elhangzik egy közbeszólás, „mintha vele szemben Tiszára lehetne hivatkozni”. Vázsonyi erre idézi Tiszát, aki egy kiadványban azt nyilatkozta róla: „Radikalizmusig menő szabadságszeretete nagyon erős nemzeti érzéssel egyesült. Ezt a nemzeti érzést soha nem tagadta meg egész politikai karrierje alatt.” Felemlíti, hogy amikor feszült volt a viszony közöttük, egy tanácskozás megkezdése előtt „spontán elhatározásból Tiszához fordult és kérte, hogy ha valaha megbántotta őt, tekintse azt hazánk jelenlegi helyzetében olyannak, mintha soha meg nem történt volna. És jellemző: Tisza István olyan nobilis volt, hogy soha, még legbizalmasabb barátainak sem mondta el ezt a jelenetet. Aki megtudta, az tőle, Vázsonyitól tudta meg. És neki megvan az a boldog elégtétele, hogy jóvátette mindazt a bánatot, amit talán Tiszának életében okozott.”

Hatalmas ünnepségsorozatot rendeznek gróf Apponyi Albert 75. születésnapjára. Benedek Elek a 28-i Az Ujságban ír róla. „Május 28-adikát piros betűvel írhatja be könyvecskéjébe minden magyar: ez egy napon osztályok és felekezetek között leomlanak a válaszfalak. A Gyűlölet elnémul e napon, elnémítja a Szeretet. Ami nemes mag még megmaradt a magyar szívekben, e nap reggelére mind kicsírádzik, mind kivirágzik a nemzet legnagyobb fiának tiszteletére. Mindenképpen történeti jelentőségű a holnapi ünnep: ez az ezer sebből vérző ország oly férfiút ünnepel, akinek kezében nincs semmiféle világi hatalom, tisztán emberi nagyságával kényszeríti hódolatra nemzetét. […] És most önkéntelenül is felvetődik a kérdés: hol a magyarázata annak a csodálatos tüneménynek, hogy bár a béketárgyalásokról »kézzel fogható« eredményt nem hozott haza, az egész nemzet azzal az eget-földet rázó lelkesedéssel fogadta, mintha diadalmas csatákból tért volna meg? A magyar lélekben találjuk meg a magyarázatot. Amikor Apponyi elindult a nagy útra, az egész világ elé tárandó a magyar nemzet igazát, minden magyar tisztában volt azzal, hogy egyedül az ő lánglelke, az ő minden próbát kiállott tiszta jelleme, az ő nemes egyéniségének varázsa az, melynek fényével – ha az adott helyzet csodát nem is művelhet, s talán egy talpalatnyi földet sem szerez vissza – napnál világosabbá lesz a magyar nemzet igaza, s egy dolgot föltétlenül épségben, régi fényében hoz haza: a magyar név becsületét. És ezt a szent öreg visszahozta. És újra elültette, s meg is gyökereztette minden magyar lelkében a feltámadás hitét.”

Apponyi Albert Fotó: Wikipédia

A Vigadóban tartott ünnepségen gróf Bethlen István miniszterelnök is köszönti Apponyi Albertet. „Te voltál az, aki a nemzeti öntudatot ebben a nemzetben újból a magasba emelted, te voltál az, aki prófétai szavaddal és egyéni fényes példákkal képessé tetted ezt a szomorú nemzedéket arra, hogy elviselje azokat a terheket, amiket a sors csapása reá mért.” Apponyi Albert válaszában úgy fogalmaz: „Igenis, ezt a letiport, feldarabolt hazát, ha lehet, még forróbban szeretem, mint a régit, a nagyot, az egészet. De ma is az egész hazát szeretem. Szívemben az nincs feldarabolva. Magyarországnak azt az integritását, amely minden magyar szívben él, semmiféle hatalmi kényszer nem szüntetheti meg, az csak szívünk kitépésével érhetne véget. […] Ne csüggedjünk, bízzunk, dolgozzunk. Ma csináljunk mintaországot ebből a kis hazából, amely megmaradt.”