Az 1918. október 31-i Tisza-gyilkosság soron következő tárgyalási napján a kórházban lévő Estefányi Jenő százados felolvasott vallomásában elhangzik, hogy az egyik tettes, Sztanykovszky Tibor azt mondta: Tisza úgy felfordult, mint egy kutya – ad hírt róla a Friss Ujság 25-én. Egy újabb vallomás szerint egy másik elkövető, Horvát-Sánovics Tivadar „egy ízben nagy hangon azt mondta: Én öltem meg Tiszát!” Egy következő tanú elmondja: október 28-án a Károlyi-pártkörben többen, köztük Kunfi Zsigmond, a későbbi népbiztos „arról beszélgettek, hogy Tiszát és más nagyságokat ártalmatlanná kell tenni.” 28-án arról írnak, hogy Bányai Sándor ügyvéd vallomásában szerepel: az Otthon-körben egy szomszéd asztalnál Kéri beszélgetett Herczeg Géza miniszteri tanácsossal, akinek a kérdésére azt válaszolta: „azért küldette ki magát ezekhez a kivégzésekhez, hogy edzze magát. Ha majd most jön a kommunizmus, akkor nyugodt szívvel kell gyilkoltatni.” Hozzátette: „Csak egy embert látott bátran meghalni és ez Tisza István volt.” Egy megint újabb tanú, Schreck Géza pedig arról vall, hogy a volt miniszterelnök másik elítélt gyilkosát, az időközben elhalálozott Dobó István volt tengerészhadnagyot Károlyi Mihály lakásában fogadta. „A miniszterelnöki palota váróterméből át lehetett látni Károlyi magánlakásába és ott láttam, hogy Károlyi és Dobó egy asztalnál ültek, valamiről igen haragosan tárgyalhattak, mert Dobó többször az asztalra csapott. Később tudtam meg, hogy Dobó ki akarta magát neveztetni.” Egy következő vallomás szerint Horváth-Sánovics „elmondotta, hogy olyan nagy dolgot is csinált, hogy Károlyi két napig rejtegette a lakásán”.
Vázsonyi Vilmos volt igazságügy-miniszter a Házban Tisza Istvánt méltatja. Az Ujság május 25-én leírja: miután elhangzik egy közbeszólás, „mintha vele szemben Tiszára lehetne hivatkozni”. Vázsonyi erre idézi Tiszát, aki egy kiadványban azt nyilatkozta róla: „Radikalizmusig menő szabadságszeretete nagyon erős nemzeti érzéssel egyesült. Ezt a nemzeti érzést soha nem tagadta meg egész politikai karrierje alatt.” Felemlíti, hogy amikor feszült volt a viszony közöttük, egy tanácskozás megkezdése előtt „spontán elhatározásból Tiszához fordult és kérte, hogy ha valaha megbántotta őt, tekintse azt hazánk jelenlegi helyzetében olyannak, mintha soha meg nem történt volna. És jellemző: Tisza István olyan nobilis volt, hogy soha, még legbizalmasabb barátainak sem mondta el ezt a jelenetet. Aki megtudta, az tőle, Vázsonyitól tudta meg. És neki megvan az a boldog elégtétele, hogy jóvátette mindazt a bánatot, amit talán Tiszának életében okozott.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!