A kormány fellép az árdrágítókkal szemben

Az ügyészség elkészül a vádirattal a baloldali emigráció ellen, amelynek tagjai állandóan Magyarország lejáratásán, hiteltelenítésén dolgoznak. Éles belső ellentétek kerülnek felszínre a szocialista párton belül az emigránsok és az itthoniak között. A kintiek szerint a párt túlzottan engedékeny a Bethlen-kormánnyal szemben, a hazaiak viszont úgy látják: a magyar munkásmozgalmat a legválságosabb időben sorsára hagyták a külföldi párttagok. A fajvédők a baloldal segítségével azzal gyanúsítják Rakovszky Iván belügyminisztert, hogy ajándékrészvényeket fogadott el. Az érintett és a miniszterelnök cáfolják a vádat. A drágaság letörésére intézkedések sorát jelenti be a miniszterközi értekezlet, s eldönti, hogy a valódi árakról a sajtó útján folyamatosan tájékoztatják a nagyközönséget.

Közfigyelmet kelt, hogy a szociáldemokrata párton belül felszínre kerülnek a torzsalkodások, nagyfokú véleménykülönbségek. Vagyis máris van következménye a baloldali emigráció szélsőséges tagjaival szembeni vádemelésnek. A Friss Ujság augusztus 15-én „Ellentét a szocialista pártvezetőség és Garami-Buchingerék között” címmel számol be a fejleményekről. „Politikai körökben élénk feltűnést kelt és sok kósza mendemondára ad okot egy, a Népszava ma reggeli számában megjelent cikk, amely szokatlan éles hangon mond bírálatot a bécsi magyar emigránsok vezéreinek, Garami Ernőnek és Buchinger Manónak a ténykedése fölött.” Kiderül, hogy a konfliktus abból keletkezett a hazai szociáldemokraták és kinti elvtársaik között, hogy „a Népszava betiltása alkalmából a párt engedékenységet mutatott a Bethlen-kormánnyal szemben, amit Garami és Buchinger helytelenítettek, mert ők a radikális ellenállást tartották volna célravezetőnek. Ezen véleményüknek hangot is adtak, de a Népszava ezt a nyilatkozatot nem közölte le. A nyilatkozat most megjelent a bécsi Arbeiterzeitungban és erre felel a Népszava feltűnést keltő cikke.” A Népszavában természetesen körvonalazódik az is, hogy milyen vádakkal illették az emigránsok a hazai szocialistákat. Szerintük „akiket ma felelős helyre állított a közbizalom, azok nem szaladgálhatnak el tanácsokért az önkéntes emigrációban élő elvtársakhoz, mert vannak itt felelős pártszervek, amelyek a viszonyok ismeretében döntenek afölött, hogy mit kell és szabad tenni a mozgalomban.” Mint írják, most is az történt, amit jóváhagyott a párt vezetősége és a pártválasztmány. Ezért szerintük indokolatlan az az eljárás, amire Garami és Buchinger elvtársak ragadtatták magukat nyilatkozataikkal, „olyan színben tüntetvén fel a tájékozatlan külföld előtt a magyar munkásmozgalmat, mintha annak felelős testületei gerinctelen hülyék lennének.” A cikk végén azzal vádolják meg az emigránsokat, „hogy a magyar munkásmozgalmat a legválságosabb időben sorsára hagyták.” A lap hozzáfűzi: „Politikai körökben már régen tudták, hogy az emigránsok és a magyar szociáldemokrata párt között ellentétek vannak, de a szakadás csak a mai cikkel mutatkozott meg teljes valójában.” Szerintük a bécsi emigránsok különösen Peyer Károlyt hibáztatják, aki Peidl Gyula „mellett a parlamenti csoport tulajdonképpeni vezére és aki szerintük mindent elkövet, hogy útjába álljon az emigránsok hazatérésének.” 

A parlamentben Gömbös Gyuláék úgynevezett fajvédői az ellenzék baloldali szegmensének egyetértésével meggyanúsítják Rakovszky Iván belügyminisztert, hogy ajándékrészvényeket fogadott el egy pénzintézettől. A Pesti Hírlap augusztus 11-én így számol be a történtekről, illetve a motivációkról: „Minisztert akart buktatni a szélsőjobb” című vezető cikkében: politikai körökben „már napok óta tisztában voltak avval, hogy a nemzetgyűlésnek úgynevezett fajvédő csoportja nem fog egykönnyen belenyugodni abba a kettős kudarcba, amely az elmúlt napokban a kormánnyal szemben érte. Az a tény ugyanis, hogy Gömbös kiválását az Egységes Pártból alig egy-két ember követte, nem kevésbé bántotta a fajvédelmi köröket, mint a mozdonyvezetők és fűtők sztrájkjának gyors befejezése. Amíg azonban az előbbi kudarcért csak az Egységes Párt egyetemét tehették volna felelőssé, a sztrájk letöréséért Rakovszky Iván belügyminiszterre haragudtak.” Megállapítják: a téma felvetője, Friedrich István volt miniszterelnök felszólalásával leplezetlenül a fajvédő csoport szolgálatába állott. Felszólalásának célja az volt, hogy a belügyminiszter megbuktatásával részleges kormányválságot idézzen elő. Jól értesült források a lapot úgy tájékoztatják ironikusan: „sikerült kinyomozniuk, hogy a belügyminiszternek van néhány darab részvénye.” Ez pedig ízletes csemegének ígérkezett a részükre, mivel nemcsak a sztrájkot állította le, hanem „feloszlatott néhány olyan szervezetet, amelyre a szóban forgó politikai köröknek elég jelentős befolyása volt.” 

A Budapesti Hírlap egy másik körülményre hívja fel a figyelmet: „A meglepő és egyúttal a mai helyzetre jellemző csak az, hogy a szociáldemokrata képviselők hogyan segédkeztek a fajvédőknek a botrány szításában. Úgy látszik, a politikára is szól az a természeti törvény, hogy a végletek vonzzák egymást.” 

Nagy Emil                                                            Forrás: Ntf.hu

Nagy Emil igazságügyi miniszter felszólalásában szóvá teszi, hogy Friedrich István az ő engedélye nélkül olvasta föl az ügyet tisztázó, megvilágító levelét, amit egy másik képviselőnek adott át, mutassa meg a korábbi miniszterelnöknek a sajtómegjelenés előtt, hogy tisztességesen és nyíltan elintézhessék az ügyet. Friedrich azonban szerinte „felszólalását olyan kommentárokkal látta el, amelyeket teljesen téves információból merített.” A dolog érdemi részével kapcsolatban hangsúlyozza: „Meggyőződhettem arról, hogy a Rakovszky család már negyven esztendeje kliense az illető banknak és az kérés nélkül juttatott neki részvényeket. Ebben semmit sem látok.” 

Bethlen István miniszterelnök szintén szót kér a kérdés kapcsán. Kijelenti: „Ez semmi egyéb, mint egyszerű részvénybevásárlási ügylet. Privát vagyonával azt teheti a miniszter úr, amit akar, abba fektetheti bele, amibe akarja. Ő elvesztette vagyonának egy jelentékeny részét a megszállott területen, a megmaradót most fruktifikálni akarja. Ezt sem a miniszter úrtól, sem egyetlen egy képviselőtől rossz néven venni nem lehet. És nem lehet tőle azt követelni, hogy pénzét betétkönyvre tartsa benn a bankban.” Rakovszky a leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy a becsületét megkérdőjelezzék. Úgy fogalmaz: „Nem hiszem, hogy a nemzetgyűlésen akadna egyetlen egy ember is, aki elhiszi, hogy engem megvesztegettek, hogy ingyen részvényeket kaptam vagy hogy illegális kapcsolatban állok a bankokkal.” 

A drágaság letörésére konkrét intézkedések egész sorát határozta el ma a miniszterközi értekezlet ― adja hírül a Magyarország augusztus 17-én. Mint írják: „Bethlen István gróf miniszterelnök ma délelőtt tizenegy órára hívta egybe azt a miniszterközi értekezletet, amelyen az utóbbi napokban hallatlan mérveket öltött drágaság letörésére immár halaszthatatlanul szükségessé vált intézkedéseket, s azok életbe léptetésének módjait beszélték meg.” A kiadott hivatalos jelentés szerint „különösen behatóan foglalkozott az értekezlet a legszükségesebb élelmezési és ipari cikkeknek, a ruhának és cipőnek, valamint szénellátásnak a kérdésével.” Arról számolnak be, hogy konkrét intézkedések egész sorát javasolták, „amelyeknek sürgős végrehajtásáról az arra illetékes szakminisztériumok haladéktalanul fognak gondoskodni.” Napirenden volt többek között az Árvizsgáló Bizottság működésének hatékonyabbá tétele érdekében a személyzet növelése, „az uzsorabírósági eljárás egyszerűsítése és gyorsítása, azon kívül az élelmiszer-hamisítás megtorlásának gyorsítása és szigorítása. Végül elhatározták, hogy gondoskodás fog történni oly irányban, hogy a nagyközönség a valódi árakról állandóan tájékoztatva legyen a sajtó útján.”