Elkészül a vádirat a baloldali emigráció tagjainak ügyében, akik főként Bécsből folyamatosan Magyarország lejáratásán munkálkodnak. A Friss Ujság augusztus 12-én így ír erről: „A budapesti királyi ügyészség akcióba lépett az emigránsok ellen, akik külföldön, elsősorban Ausztriában fejtenek ki tevékenységet a jelenlegi magyarországi rendszer ellen.” Mint közlik, az ügyészség vádirata alapján „a magyar állam és nemzet megbecsülése ellen elkövetett bűntetteiért vádat emel 1. Garami Ernő, 2. Buchinger Manó., 3. Hatvany-Deutsch Lajos báró, 4. Jászi Oszkár, 5. Hock János, 6. Dr. Lovászy Márton, 7. Gróf Károlyi Mihály, 8. Linder Béla, 9. dr. Szende Pál ellen”, mert „az 1921., 1922. és az 1923. évek folyamán a Bécsben megjelenő Bécsi Magyar Ujság és Jövő című időszaki lapokban közzétett cikkekben abból a célból, hogy valamelyik külföldi állam, vagy szervezet a magyar állam ellen ellenséges cselekményre indíttassék, olyan valótlan tényeket állítottak és terjesztettek, melyek alkalmasak arra, hogy a magyar állam vagy magyar nemzet megbecsülését csorbítsák és hitelét sértsék.”
A vádirat felsorolja a százvalahány ilyen célzatú cikket, s leszögezi: Garaminak és társainak célja volt „Magyarországot mint a legsötétebb Ázsiát mutatni be Európának, ahol nincs közbiztonság, jogrend, konszolidáció.” A Bécsi Magyar Ujságról a vádirat az emigrációról kifejti: „Jászi Oszkár radikális programja alapján az októberi forradalom eszméit hirdeti több dühvel, mint változatossággal. Főleg Horthy kormányzónak és környezetének a külföld előtt való kompromittálására törekszik.” A cikkírók között feltűnik Kunfi Zsigmond, Kéri Pál és Komlós Aladár neve is. Tekintve, hogy a vádlottak külföldön tartózkodnak, az ügyészség indítványozza, hogy a büntető törvényszék „hirdetmény útján idézze meg terhelteket, ha azok nem jelennek meg, a főtárgyalást tartsák meg és részükre hivatalból rendeljenek ki védőket.”
Feltűnést keltő módon azonban Nagy Emil igazságügyi miniszter nem osztja feltétlenül mindenben az ügyészség álláspontját. Az MTI kérdésére úgy nyilatkozik: „a vádirat szövegéről ez idő szerint hivatalos tudomása nincs. Kijelentette továbbá, hogy amennyiben a lapok által közölt szöveg autentikus, annak több részét nem teszi magáévá és máris intézkedett, hogy amennyiben ilyen vádirat elkészült, hozzá azonnal felterjesszék.” Ez a lap szerint azt jelentheti, hogy „az egész vád alá helyezési aktus elmarad.”
Közfigyelmet kelt, hogy a szociáldemokrata párton belül felszínre kerülnek a torzsalkodások, nagyfokú véleménykülönbségek. Vagyis máris van következménye a baloldali emigráció szélsőséges tagjaival szembeni vádemelésnek. A Friss Ujság augusztus 15-én „Ellentét a szocialista pártvezetőség és Garami-Buchingerék között” címmel számol be a fejleményekről. „Politikai körökben élénk feltűnést kelt és sok kósza mendemondára ad okot egy, a Népszava ma reggeli számában megjelent cikk, amely szokatlan éles hangon mond bírálatot a bécsi magyar emigránsok vezéreinek, Garami Ernőnek és Buchinger Manónak a ténykedése fölött.” Kiderül, hogy a konfliktus abból keletkezett a hazai szociáldemokraták és kinti elvtársaik között, hogy „a Népszava betiltása alkalmából a párt engedékenységet mutatott a Bethlen-kormánnyal szemben, amit Garami és Buchinger helytelenítettek, mert ők a radikális ellenállást tartották volna célravezetőnek. Ezen véleményüknek hangot is adtak, de a Népszava ezt a nyilatkozatot nem közölte le. A nyilatkozat most megjelent a bécsi Arbeiterzeitungban és erre felel a Népszava feltűnést keltő cikke.” A Népszavában természetesen körvonalazódik az is, hogy milyen vádakkal illették az emigránsok a hazai szocialistákat. Szerintük „akiket ma felelős helyre állított a közbizalom, azok nem szaladgálhatnak el tanácsokért az önkéntes emigrációban élő elvtársakhoz, mert vannak itt felelős pártszervek, amelyek a viszonyok ismeretében döntenek afölött, hogy mit kell és szabad tenni a mozgalomban.” Mint írják, most is az történt, amit jóváhagyott a párt vezetősége és a pártválasztmány. Ezért szerintük indokolatlan az az eljárás, amire Garami és Buchinger elvtársak ragadtatták magukat nyilatkozataikkal, „olyan színben tüntetvén fel a tájékozatlan külföld előtt a magyar munkásmozgalmat, mintha annak felelős testületei gerinctelen hülyék lennének.” A cikk végén azzal vádolják meg az emigránsokat, „hogy a magyar munkásmozgalmat a legválságosabb időben sorsára hagyták.” A lap hozzáfűzi: „Politikai körökben már régen tudták, hogy az emigránsok és a magyar szociáldemokrata párt között ellentétek vannak, de a szakadás csak a mai cikkel mutatkozott meg teljes valójában.” Szerintük a bécsi emigránsok különösen Peyer Károlyt hibáztatják, aki Peidl Gyula „mellett a parlamenti csoport tulajdonképpeni vezére és aki szerintük mindent elkövet, hogy útjába álljon az emigránsok hazatérésének.”
A parlamentben Gömbös Gyuláék úgynevezett fajvédői az ellenzék baloldali szegmensének egyetértésével meggyanúsítják Rakovszky Iván belügyminisztert, hogy ajándékrészvényeket fogadott el egy pénzintézettől. A Pesti Hírlap augusztus 11-én így számol be a történtekről, illetve a motivációkról: „Minisztert akart buktatni a szélsőjobb” című vezető cikkében: politikai körökben „már napok óta tisztában voltak avval, hogy a nemzetgyűlésnek úgynevezett fajvédő csoportja nem fog egykönnyen belenyugodni abba a kettős kudarcba, amely az elmúlt napokban a kormánnyal szemben érte. Az a tény ugyanis, hogy Gömbös kiválását az Egységes Pártból alig egy-két ember követte, nem kevésbé bántotta a fajvédelmi köröket, mint a mozdonyvezetők és fűtők sztrájkjának gyors befejezése. Amíg azonban az előbbi kudarcért csak az Egységes Párt egyetemét tehették volna felelőssé, a sztrájk letöréséért Rakovszky Iván belügyminiszterre haragudtak.” Megállapítják: a téma felvetője, Friedrich István volt miniszterelnök felszólalásával leplezetlenül a fajvédő csoport szolgálatába állott. Felszólalásának célja az volt, hogy a belügyminiszter megbuktatásával részleges kormányválságot idézzen elő. Jól értesült források a lapot úgy tájékoztatják ironikusan: „sikerült kinyomozniuk, hogy a belügyminiszternek van néhány darab részvénye.” Ez pedig ízletes csemegének ígérkezett a részükre, mivel nemcsak a sztrájkot állította le, hanem „feloszlatott néhány olyan szervezetet, amelyre a szóban forgó politikai köröknek elég jelentős befolyása volt.”
A Budapesti Hírlap egy másik körülményre hívja fel a figyelmet: „A meglepő és egyúttal a mai helyzetre jellemző csak az, hogy a szociáldemokrata képviselők hogyan segédkeztek a fajvédőknek a botrány szításában. Úgy látszik, a politikára is szól az a természeti törvény, hogy a végletek vonzzák egymást.”
Nagy Emil igazságügyi miniszter felszólalásában szóvá teszi, hogy Friedrich István az ő engedélye nélkül olvasta föl az ügyet tisztázó, megvilágító levelét, amit egy másik képviselőnek adott át, mutassa meg a korábbi miniszterelnöknek a sajtómegjelenés előtt, hogy tisztességesen és nyíltan elintézhessék az ügyet. Friedrich azonban szerinte „felszólalását olyan kommentárokkal látta el, amelyeket teljesen téves információból merített.” A dolog érdemi részével kapcsolatban hangsúlyozza: „Meggyőződhettem arról, hogy a Rakovszky család már negyven esztendeje kliense az illető banknak és az kérés nélkül juttatott neki részvényeket. Ebben semmit sem látok.”
Bethlen István miniszterelnök szintén szót kér a kérdés kapcsán. Kijelenti: „Ez semmi egyéb, mint egyszerű részvénybevásárlási ügylet. Privát vagyonával azt teheti a miniszter úr, amit akar, abba fektetheti bele, amibe akarja. Ő elvesztette vagyonának egy jelentékeny részét a megszállott területen, a megmaradót most fruktifikálni akarja. Ezt sem a miniszter úrtól, sem egyetlen egy képviselőtől rossz néven venni nem lehet. És nem lehet tőle azt követelni, hogy pénzét betétkönyvre tartsa benn a bankban.” Rakovszky a leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy a becsületét megkérdőjelezzék. Úgy fogalmaz: „Nem hiszem, hogy a nemzetgyűlésen akadna egyetlen egy ember is, aki elhiszi, hogy engem megvesztegettek, hogy ingyen részvényeket kaptam vagy hogy illegális kapcsolatban állok a bankokkal.”
A drágaság letörésére konkrét intézkedések egész sorát határozta el ma a miniszterközi értekezlet ― adja hírül a Magyarország augusztus 17-én. Mint írják: „Bethlen István gróf miniszterelnök ma délelőtt tizenegy órára hívta egybe azt a miniszterközi értekezletet, amelyen az utóbbi napokban hallatlan mérveket öltött drágaság letörésére immár halaszthatatlanul szükségessé vált intézkedéseket, s azok életbe léptetésének módjait beszélték meg.” A kiadott hivatalos jelentés szerint „különösen behatóan foglalkozott az értekezlet a legszükségesebb élelmezési és ipari cikkeknek, a ruhának és cipőnek, valamint szénellátásnak a kérdésével.” Arról számolnak be, hogy konkrét intézkedések egész sorát javasolták, „amelyeknek sürgős végrehajtásáról az arra illetékes szakminisztériumok haladéktalanul fognak gondoskodni.” Napirenden volt többek között az Árvizsgáló Bizottság működésének hatékonyabbá tétele érdekében a személyzet növelése, „az uzsorabírósági eljárás egyszerűsítése és gyorsítása, azon kívül az élelmiszer-hamisítás megtorlásának gyorsítása és szigorítása. Végül elhatározták, hogy gondoskodás fog történni oly irányban, hogy a nagyközönség a valódi árakról állandóan tájékoztatva legyen a sajtó útján.”
