Balatonföldvári nyaralása alatt készít interjút Bethlen István miniszterelnökkel a Pesti Napló, amelyet augusztus 26-án ad közre. Az üdülőhely strandján, hangulatos helyzetképekkel indított beszélgetésen a kormányfő elmondja: „Néhány nap múlva elutazom Genfbe, ahol a Népszövetség ülésezik és mint Magyarország miniszterelnöke érintkezést keresek úgy a nagy antant, mint a kisantant képviselőivel, hogy beszéljek velük a függőben lévő és megoldásra váró, Magyarországot érintő kérdésekről. Utam elsősorban a fölveendő kölcsönnel van összefüggésben, de szóba kerül más kérdés is, hiszen hogy ne említsek egyebet, a Népszövetség több olyan témát is tárgyal, például a leszerelést, mely bennünket érdekel.” Bethlen István szerint a hazánknak folyósítandó kölcsönnek központi szerepe lesz a tárgyalásokon: „Alaposan tájékozódni kívánok Genfben, hogyan áll a magyar kölcsön ügye, mert a kölcsönre immár égetően sürgős szükségünk van.” Mint kifejti, „rá akar mutatni a Népszövetség tagjai előtt arra, hogy a magyar kölcsön nem csupán magyar ügy, de Közép-Európa konszolidációjának ügye.” Hangsúlyozza: mindent elkövettek a korona esésének megakadályozására, de kérdés, meddig lesznek képesek erre az erőfeszítésre. Úgy érvel: „Az antant előtt ott áll az intő példa: Németország. A német birodalom helyzete mutatja, milyen nyugtalanító, milyen veszedelmes szituáció áll elő, amikor egy országnak labilis és folyton lefelé eső a valutája.” Arra a kérdésre, hogy milyen reményekkel megy Genfbe, a kormányfő úgy válaszol: „Míg az antant képviselőivel nem tárgyaltam, lehetetlennek tartok felállítani minden prognózist.” Utal rá, hogy a kisantant vezetőinek a romániai Sinaiában megtartott konferenciáján a Magyarországnak juttatandó kölcsönnel kapcsolatos közlések inkább csak feltevéseken alapulnak. „Genfben már autentikus értesüléseket kaphatok” – mondja. Hozzáteszi: „Én nem akarok Genfben mint Magyarország delegátusa megjelenni, nem akarok ott ülni a népszövetségi konferencián. Azt hiszem, Berzeviczy Albert lesz Magyarország delegátusa, míg én, mint Magyarország miniszterelnöke, tanácskozni kívánok a nagy- és kisantant egyes képviselőivel.” Ha mód van rá, szeretne Eduard Benes csehszlovák külügyminiszterrel is beszélni. Majd leszögezi: „keresni fogom az érintkezést Benes külügyminiszterrel, hogy vele a magyar kölcsönről és más bennünket érintő kérdésekről tárgyaljak és amennyiben ott lesznek a kisantant többi külügyminiszterei is, velük is konferálok.” Bethlen határozottan cáfolja, hogy Kállay Miklós pénzügyminisztert leváltaná. Úgy fogalmaz: Kállay pénzügyminiszter helyzete semmiben sem változott és a pénzügyminiszteri székből való távozásáról szó sincs.” Belpolitikai kérdésekről szólva a Pesti Napló újságírója felveti: „A szélsőjobboldaliak e héten tudvalevően blokkot alakítottak és megkezdték a harcot a kormány ellen.” A miniszterelnök úgy reagál: „örvendetesnek tartom ezt a csoportosulást. A szélsőjobboldaliaknak a pártunkból történő kivonulása után erősebb és kompaktabb lett az Egységes Párt. Most mi történt? A jobboldali szélsőségek tömörültek, de ez csak formai dolog, lényegileg semmit sem változtatott a helyzeten. A kormánypártok szempontjából ez annyit jelent, hogy az ellenzéki pártok száma megszaporodott, de ez csupán egyénileg lehet kellemetlen, a parlamenti helyzet tisztulása szempontjából üdvös és kívánatos.”
51-es körzet: a titkok bázisa, amelynek letagadták még a létezését is
