Gömbös Gyula már korábban is Bethlen István helyére akart ülni

Bethlen István a balatoni nyaralása alatt adott interjúban elmondja: Genfben rá akar mutatni a Népszövetség tagjai előtt arra, hogy az ország számára a kölcsön nem csupán magyar ügy, hanem egész Közép-Európa konszolidációjának ügye. A parlamentben az az álláspont alakul ki, hogy igaz az a hír, mely szerint Gömbös Gyula már akkor miniszterelnök akart lenni külföldi segítséggel, a kormányfő megbuktatásával, amikor az Egységes Párt ügyvezető alelnöke volt. Tovább tart a veszekedés a szociáldemokrata párton belül, ám Peidl Gyula frakcióelnök békülékeny üzeneteket küld a bécsi emigrációnak. Nagy Emil igazságügyi miniszter megerősíti, hogy statáriális jellegű az árdrágítók elleni uzsorabírósági törvény, ám az egyfokú eljárásban jogi biztosítékokról rendelkezik.

Vitorlásversenyt néző közönség a balatonföldvári mólón                                                                 Forrás: Fortepan
 

Gömbös Gyula belpolitikai ambíciói külföldi megtámogatásának a lehetősége változatlanul foglalkoztatja a közéletet. A 8 Órai Ujság augusztus 28-án „A Batthyány–Gömbös-ügy tisztázását követelik” című cikkében azt írja: „Híre járt, hogy a kormány az Ébredő Magyarok Egyesülete ellen konkrét intézkedésekre készül és az egyesület feloszlatását tervezi.” A lapnak úgymond illetékes helyen úgy nyilatkoznak: „Olyan konkrét intézkedésről, amely csupán az Ébredő Magyarok egyesülete ellen irányul, nincs szó. […] a belügyminisztérium az összes alapszabály szerint működő egyesületet felülvizsgálja és vizsgálat tárgyává teszi azt, hogy az illető egyesület az alapszabályokban lefektetett céloknak és kereteknek megfelelően működik-e.” Vagyis az ébredőkkel szemben is éppúgy lefolytatják a vizsgálatot, mint bármely más egyesület esetében, s ha szükséges, a belügyi tárca „kivétel nélkül minden irányban a legteljesebb szigorúsággal fog eljárni és a törvény erejét minden körülmények között érvényesíteni fogja.” 

Gömbös Gyuláék szélsőjobboldali csoportosulásának szervezkedése azonban más hírek miatt is témául szolgál a T. Házban. „A folyosókon egyébként hosszasan pertraktálták Batthyány Tivadar grófnak Gömbös Gyula kabinetalakítási törekvéséről tett nyilatkozatát. Batthyány Tivadar gróf a nyilatkozatában ugyanis leszögezte, hogy néhány hónappal ezelőtt Gömbös Gyulától üzenetet kapott, hogy amennyiben ő rövidesen miniszterelnökké kineveztetnék, azonnal fel fogja keresni. A folyosón kifejlődött purparléban általános volt az a nézet, hogy Batthyány Tivadar nyilatkozata fölött mély hallgatással nem lehet napirendre térni.” A képviselők között az az álláspont alakul ki, hogy két szempontból is tisztázni kell a kérdést, mivel Batthyány két súlyos vádat is megfogalmaz Gömbössel szemben. „Az első annak a régebbi vádnak újból való hangoztatása, hogy Gömbös Gyula ― aki tudvalevően katonai attasé volt a belgrádi fegyverszüneti tárgyalásoknál és így az októberi forradalom vezérei a maguk emberének tekintették ― azóta is bizonyos politikai kapcsolatokat őriz Balla Aladár személyén keresztül az oktobristákkal, akikkel egyébként a nyilvánosság előtt a legélesebben szembehelyezkedett.” A másik súlyos vád az, hogy „Gömbös Gyula az Egységes Párt ügyvezető alelnöki székében a párt vezérének a háta mögött a saját miniszterelnöksége érdekében dolgozott, ami enyhén szólva legalábbis furcsa színben tünteti föl azt a politikai lelkiismeretet, amelyet Gömbös éppen egyik legutóbbi cikkében kért számon másoktól.” A folyosói ítészek úgy látják: a hallgatás nem célravezető Gömbös részéről a vádakra, „mert ezekről a vádakról hallgatni egyet jelent a beismeréssel.” Ismertetik az egyik laptárs információját is, amelynek értelmében „Balla Aladár Gömbös Gyula kormányra jutása ügyében több volt nemzetgyűlési képviselőt is megkeresett, köztük Lipták Pált, Kovács J. Istvánt és Simonyi-Semadam Sándor volt miniszterelnököt is. Ezek a politikusok azonban a hír szerint annyira fantasztikusnak és kalandszerűnek találták ezt a tervet, hogy a meghívásnak nem tettek eleget és nem mentek el a tárgyalásokra.” 

A szélsőjobboldaliak agitációjának lehetőségei igen behatároltak. „A fajvédő blokk változatlanul folytatja a maga kis körében a szervezkedést. A parlament társalgójában szinte állandó tanácskozás folyik a blokk vezérei: Gömbös Gyula, Haller István és Friedrich István között.” Hozzájuk társul Pallavicini György őrgróf is, „akinek a magatartását, tekintettel Andrássy Gyula grófhoz való szoros viszonyára, élénk figyelemmel kísérik politikai körökben.” Az ellentétes előmúltú politikusok    együttműködésén sokan értetlenkednek. „A négy különféle pártállású és a  múltban teljesen divergáló politikai irányt követő politikusnak a tanácskozását a jobboldali folyosón leplezetlen megütközéssel pertraktálták, tekintettel azokra az elkeseredett harcokra, amelyeket még nemrégiben ezek a politikusok egymással szemben folytattak.” 

A szociáldemokrata párt belső helyzetéről, konfliktusairól és törekvéseiről nyilatkozik Az Est augusztus 22-i számában Peidl Gyula, a párt nemzetgyűlési képviselője, frakcióvezetője. A lap emlékeztet: napok óta beszélik politikai körökben, „hogy a szociáldemokrata párt kebelében ellentétek merültek fel, amelyekre az okot a párt vezetőségének a Népszava betiltása körüli eljárása szolgáltatta. Garami Ernő és Buchinger Manó, a szociáldemokrata pártnak Bécsben élő tagjai ez ügyben nyilatkozatot küldtek a Népszavához, amelyet azonban a Népszava nem közölt. Garamiék erre a bécsi Arbeiter Zeitungban adták közre a nyilatkozatot, amely élesen támadja a pártvezetőséget azért, hogy itthon a kormánnyal egyezkedett a Népszava betiltásának ügyében”. Ezután a Népszavában éles hangú hivatalos nyilatkozatban válaszolt a bécsi emigráció vádjaira a pártvezetés. Az Est azt írja: mindezek után „az a hír terjedt el politikai körökben, hogy még élénkebbekké lettek az ellentétek a szociáldemokrata pártban és olyan hírek is voltak, hogy Peidl Gyula, a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának elnöke lemond az elnökségről. Egyben arról is szó volt, hogy Vanczák János, a Népszava szerkesztője, aki a szóban forgó nyilatkozat szerzőségét vállalta, visszavonul a lap szerkesztésétől.” Peidl Gyula a fejleményekkel kapcsolatban Az Estnek tagadja a híreket, a valóság és a fantázia összekeverésének minősíti a párt válságáról szóló értesüléseket. A Szózat című lap cikkét, miszerint a kormánnyal barátkoznak, s ennek következtében kerültek válságba, valótlanságnak tartja. A volt baloldali miniszterelnök feltehetően a vádak elutasításának hitelesebbé tétele céljából élesen támadja a kormányt. Kijelenti: „A szociáldemokrata pártnak igazán semmi oka nem lehet arra, hogy a Bethlen-kormánnyal barátkozzék.” Szerinte ugyanis a jelen kabinet „semmivel sem különbözik elődeitől” és a legtávolabbról sem tett eleget a szocialisták kívánságainak. „Nem történik semmi a drágaság csökkentése, illetőleg ellensúlyozása érdekében, minek következtében a dolgozók összes rétegei már-már tűrhetetlen helyzetbe jutnak.” A párt belső veszekedését úgy magyarázza, hogy a párt tagjai nem egyformán ítélik meg a Népszava ― amúgy pár napig tartó ― betiltása körül történteket. Úgy véli, a párt az igazi demokrácia talaján áll, ahol az ellentétes felfogások összecsapnak, ennek azonban csak addig van jelentősége, míg a többség meghozza a döntését, amelynek a kisebbség demokratikusan alárendeli magát és így az ügy befejezést nyer. Szerinte ez most is így lesz, ezért a túloldalon semmi okuk sincs örülni a szociáldemokrata párt válságának. Békülékeny üzenetet küld a velük éles vitában álló Garamiéknak. „Ami pedig Garami Ernőt, Buchinger Manót, valamint a köréjük csoportosuló emigránsokat illeti, őket a szociáldemokrata párt és a magyar munkásság továbbra is magukénak vallja. E tekintetben a pártban nincs véleményeltérés.” El is vágja a további viták útját: „Minden ezzel ellenkező beállítása a dolgoknak tendenciózus politikai célokat szolgál csupán.” 

Nagy Emil igazságügyi miniszter a jogtalan árdrágítások megakadályozására általa kidolgozott uzsorabírósági törvény kisebb pontosítását jelenti be. Az augusztus 25-i Pesti Napló szerint a tárcavezető megerősíti, hogy a jogszabályt valóban statáriális törvénynek szánták, főként a gyorsaság szempontjából. Kijelenti: „Ezzel az intencióval nem fér össze, hogy jogorvoslat címén különböző cifra megokolású halasztásokkal el lehessen húzni a megtorlást.” Az egyfokú eljárásban azonban ülnök nélkül nem lehet tárgyalást tartani és a terheltnek joga lesz ellenőrző szakértőt alkalmazni.