Gyurcsány „Hazugságbeszéd” Ferenc és a szeretet…

Őszödi Gyurcsány Ferenc azt kérdezte a Facebook-oldalán: Lehet-e a politika nyelve a szeretet?

Budapest, 2020. mrcius 24. Gyurcsny Ferenc, DK elnke a sznhzak finanszrozsrl szl trvny vitjn az Orszggyls plenris lsn 2020. mrcius 24-n. MTI/Koszticsk Szilrd Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Őszödi Gyurcsány Ferenc azt kérdezte a Facebook-oldalán: Lehet-e a politika nyelve a szeretet?

Én meg azt kérdezem – szeretettel természetesen – : lehet-e a politika nyelve a hazugság?

És még azt is kérdezem: lehet-e, illetve szabad-e hülyének nézni az embereket?

Az a véleményem: egy hazug ember nem beszélhet a szeretetről, mert nem hiszi el neki senki, hogy komolyan gondolja. Ha egy hazug ember arról beszél, hogy ő a szeretet nyelvén akar politizálni – hiszen erről fecsegett nemrég a Facebook-oldalán –, akkor az ember rögtön arra gondol, hogy ennek a vége a gyűlölet lesz.

De vajon hazug ember-e Gyurcsány Ferenc?

Kövér László egyszer azt mondta egy egyértelmű témáról: evidens dolgokról nem kell vitatkozni. Valóban, Gyurcsány hazudozó karaktere legkésőbb az őszödi beszéd óta már régóta világos mindenki számára – kivéve azokat a fiatalokat persze, akik ölelgetik őt, az időnként szájmaszk nélküli embert –, tehát nincs itt már mit bizonyítani.

Mégis, néhány elfeledett nyilatkozatát érdemes ideidézni annak további bizonyítására, hogy Gyurcsány valóban – ahogyan mondta is – hazudott reggel, éjjel meg este. És nem „hazudtunk”, ahogy mondta Őszödön, hanem ő hazudott reggel, éjjel meg este.

A 2006-os választás második fordulója (!) előtt mondta: „Nem megszorítás, hanem dinamizálás.” (Népszabadság, 2006. április 21.)

A választás után: „A kiigazítást meg kell csinálni, mert nagy a baj.” (MSZP-választmányi ülés, 2006. május 28.)

Választás előtt: „Kérdés: áfaemelés nem lesz? Miért lenne? Nem készülnek ilyen tervek.” (Világgazdaság, 2006. március 17.)

A választás után: az áfát már szeptember 1-jétől 15-ről 20 százalékra emelték.

A választás előtt: „Nem lesz gázáremelés.” (Lakossági fórum 2004-ben.)

A választás után: lett. Harmincszázalékos.

A választás előtt: „Mit akarunk lefaragni? Az államháztartási hiány köszöni szépen, jól van.” (Világgazdaság, 2006. március 17.) A parlamenti választások április 9-én és 23-án zajlottak.

A választás után: kiderült, hogy a hiány brutálisan nagy volt: GDP-arányosan 11,5 százalék, ami világszinten is elképesztően rossz adat.

És ezzel csak szemezgettem Gyurcsány hírhedt nyilatkozataiból – azért is, hogy ne feledjük ezeket a bődületes hazugságokat. (Forrás: infostart.hu, 2006)

És főleg ne feledje el az ifjúság, az Y és Z generáció, amelyik most lép be a politikai életbe igazából, és csak annyit lát a világból, amit a Momentum főnökei elmondanak neki, a globális liberális elit szája íze szerint.

Ne feledje az a fiatal lány és fiú, aki, mivel fiatal, könnyen enged a szavak csábításának.

Hát persze, hogy a tizen- és huszonéveseknek az a „trendi, szexi és fancy” politikus, aki olyan szavakat használ, hogy „mindenki egyenlő”, „segítsünk a menekülteknek”, „legyünk szabadok”, „tiszteljük a másságot”, „ne hagyd magad irányítani”, „tedd, amit akarsz”, „le a diktatúrával”, „valósítsd meg önmagad”, „élj a mának”, „légy világpolgár”, „tüntess, lázadj” stb., stb.

És ehhez képest milyen nehéz olyan szavakkal „szimpivé” válni a fiatalok előtt, mint „tiszteld a szüleidet”, „a család a legfontosabb”, „szeresd a hazádat” vagy „tartsd meg a keresztény erkölcsi parancsokat és járj templomba” és „őrizd a hagyományokat.”

Gyurcsány pontosan tudja ezt, ezért használ olyan szavakat, amelyekre ugranak a liberalizmusra hajló, főleg budapesti fiatalok, rögtön az ölébe. „Imádják” ezt a melák, öregecskedő faszit, aki olyan laza és olyan jókat mond, olyanokat, amiket nagyon szeretnek hallani.

Gyurcsány abban is bízik, hogy a felejtés egy olyan emberi tulajdonság, ami az ő malmára hajtja a vizet, hiszen egy húszéves fiatalnak 2006 már ködös történelem, ami ugyan kit érdekel már?

A felejtés ellen nagyon nehéz küzdeni, de muszáj. Egyetlen eszközünk van arra, hogy megmutassuk a mai generációknak, ki is valójában Gyurcsány: ez pedig a folyamatos és állandó felidézés. A múlt megidézése. Évfordulókon, és máskor is. Százszor és ezerszer. És akkor valami végre „beeshet” a fiataloknak.

Beeshet, és „leeshet” nekik végre, hogy Gyurcsány nem egy Holdról most ideszállt figura, aki a szeretet politikáját jött hirdetni, mint egy angyalka.

Nem: Gyurcsány a kommunista diktatúrából jött politikai hazudozó.

Ez a legfontosabb jellemzője. A többi csak szó, szó, szó – és dizájn.