Azonban döbbenetes, hogy mennyire egyformán jár az agya Timmermansnak, illetve a hazai „baloldali” ellenzék tagjainak.
Amikor ugyanis az Orbán-kormány 2013-ban rezsicsökkentésre szánta el magát, akkor magukat baloldalinak nevező politikusok keltek ki ez ellen. Többek között Szél Bernadett beszélt arról a parlamentben, hogy a gáz, a villany árának a csökkentése szembe megy a piaci törvényekkel, de hasonlóan nyilatkozott Varga Zoltán, a DK képviselője is. A „pálmát” azonban ezügyben is Gyurcsány vitte el, aki arról értekezett, hogy a haszon – mármint a nagy energiavállalatok haszna, a profit – nagyon fontos dolog, ez mozgatja a gazdaságot, enélkül nincs és nem lehet jólét.
Túl azon, hogy ezek az okfejtések sziklaszilárd neoliberális gazdaságfilozófiai alapvetések és a legkevésbé baloldaliak, még csak nem is igazak.
Az Orbán-kormány immáron nyolc éve kitart a rezsiárak befagyasztása mellett, tehát a „haszon” ellen van, és láss csodát, a magyar gazdaság az elmúlt évtizedek legnagyobb növekedését produkálja, jut végre pénz béremelésekre, a családok támogatására, jóléti programokra.
Azt hiszem, a titok két dologban rejlik: egyfelől abban, hogy a stratégiai energiaszolgáltató cégek jelentős része újra nemzeti tulajdonba került, s így már megvalósulhattak a fogyasztóbarát lépések. Másfelől, amiről a „baloldali” Gyurcsány és társai beszélnek, az nem profit, hanem szuperprofit – amelyet a Gyurcsány- és Bajnai-kormány készséggel átengedett az akkori, külföldi cégeknek az áremelésekkel.
Timmermans e brutálisan fogyasztóellenes, embertelen koncepcióját azzal indokolja, hogy így lehet felgyorsítani az átmenetet a fosszilis energiáról a megújuló energiára.
