A Békemenet a saját létmódunkat védi

Azért van szükség a Békemenetre, hogy megvédjük évezredes létformánkat, magánéletünket, családi és szexuális normáinkat.

A Békemenet résztvevői vonulnak az Andrássy úton az 1956-os forradalom és szabadságharc 57. évfordulóján 2013. október 23-án. MTI Fotó: Soós Lajos Fotó: Soós Lajos

A Békemenet soha nem valami ellen irányult, hanem mindig valaminek a védelmét szolgálta, soha nem ellenségeket keresett, hanem a bennünk ellenséget látókkal szemben lépett fel. Mindig értékeket védett és nem értékeket támadott.

Most is így van ez: azért kell október 23-án ismét elindulnunk, mert immáron a saját létmódunkat, életformánkat éri támadás. Támadás, méghozzá összehangolt támadás ez a globalista, liberális elitkörök, a brüsszeli bürokraták, a Soros-féle hálózatok részéről, akik nem mást akarnak, mint a jelenleg ismert világunk felforgatását, egy világtársadalmat, amelyet az általuk irányított globális intézmények irányítanak.

Támadás éri a nemzettudatunkat, mert ők nem akarnak honpolgárokat látni, akik érzelmi és értékalapú közösséget alkotnak; mert a nemzeti identitás olyan összetartó erő, amely képes szembe szállni a globális akarattal és célkitűzésekkel, képes arra, hogy önmaga döntsön a saját sorsa felől, a szubszidiaritás elvei alapján.

Támadás éri a demokráciát, mert a globalisták már régen nem hisznek a népszuverenitás eszméjében, sőt, akadálynak tekintik azt, mert hiszen a nép ostoba és tudatlan, és képes olyan embereket kormányra juttatni, mint Kaczinszky, Orbán, Donald Trump vagy Janet Jansa, akik azután nem a nemzetek fölötti erők utasításaikat követik, hanem az őket megválasztó polgárok érdekeit, a nemzeti érdekeket. A demokráciát tehát el akarják söpörni az útból, mint azt tették látványos módon tavaly, az amerikai elnökválasztásokon, s ezt még csak nem is igazán tagadták (lásd Molly Ball félig „beismerő elemzését a Time Magazinban). És most arra készülnek, hogy minden áron beavatkozzanak a 2022-es magyar választásokba is, elég csak arra utalnunk, hogy néhány héttel ezelőtt egy interjúban Vera Jourova bizottsági biztos azt mondta, hogy szándékukban áll politikai eszközökkel beavatkozni a magyar választások kimenetelébe, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy segítsék a magyar népet. Köszönjük szépen, nem kérünk belőle.

Támadás éri a keresztény erkölcsi hitünket és a keresztény értékrendünket, ami Európa szakrális alapját jelenti. Félnek a keresztény erkölcstől és hittől, mert ez is olyan összetartó erőt jelent, amely akadályozza a globalisták és liberálisok, vagyis helyesebben a neokommunisták elképzeléseit. Akadályozza, hogy a gender-őrületüket ráerőltessék az európai népekre és nemzetekre, ezért helyette vagy teljes ateizmust akarnak elérni, egy olyan Európát, ahol a keresztény templomokat lerombolják vagy bezárják, vagy pedig egy olyan szinkretista vallást képzelnek el, ahol elmosódnak a határok a kereszténység és az Európába ismét betelepülő iszlám és más vallások között, s ahol a vallási tanok kicserélhetők és reletivizálhatóak.

És támadják a magánéletünket, évezredes családi és szexuális normáinkat, s meg akarják nekünk mondani, hogy hogyan éljünk, hogyan neveljük vagy ne neveljük gyermekeinket, hogyan beszéljünk, hogyan gondolkodjunk.

Ezért kell tehát a Békemenet: hogy megvédjük évezredes létformánkat.

Másodszor azért kell a Békemenet, a globális elit és magyarországi ügynökségeik, balliberális csatlósaik a végső harcra készülnek. Ez idáig, az elmúlt egy-két évtizedben még csak odáig jutottak el, hogy dominanciát, vezető szerepet akartak elérni a társadalom összes szegletében, országokon belül és a nemzetközi közvéleményben, belpolitikában és külpolitikában. Azonban most láthatóan lépést váltottak, gyűjtik a seregeiket a végső csatához az „ez a harc lesz a végső, csak összefogni már, és nemzetközivé lesz holnapra a világ” Internacionalista szellemében. Látható és már nem is tagadják, hogy a nemzeti, szuverenista, konzervatív és keresztény politikusokat, kormányokat és közéleti szereplőket el akarják söpörni az útból, tehát ez már nem dominanciáról szól, hanem totális uralomról az intézmények és az emberek lelke felett.

Lásd erre példaként Klaus Schwab-ot, a Világgazdasági Fórum elnökét, aki a tavalyi évben meghirdette a Great Reset-et, tehát a Nagy Újrakezdést, ami tartalmát illetően nem más, mint egy Neokommunista Kiáltvány Marx és Engels nyomában.

A másik példa a stratégiaváltásra az EU, ahol vita kezdődött az unió jövőjéről. Rögtön meg is alakult a Spinelli-csoport, élén az Orbán-kormány-gyűlölő Guy Verhofstadt-tal, s egy pillanatig sem rejtik véka alá, hogy a céljuk nem más, mint az Európai Egyesült Államok megvalósítása, egy olyan birodalmi Európa, amelyben az ellenálló nemzetállamoknak, mint Magyarország és Lengyelország, nem osztanak lapot.

Velünk, magyarokkal szemben pedig látványos és összehangolt támadás indult meg, nem véletlenül, hiszen közelednek a 2022-es választások és ők biztosra akarnak menni.

Ezért is kell tehát a Békemenet, mert globalisták és szuverenisták küzdelme a csúcspontjára érkezett ezekben a hónapokban és években. Meg kell mutatnunk nekünk civileknek, hogy nemcsak a politikusaink küzdenek hagyományos értékeinkért, nem csak Orbán, Szijjártó, Varga Judit, Menczer Tamás és a többiek állnak a vártán, hanem a magyar nemzeti civil társadalom is, hiszen nélkülünk nem lehet a küzdelmet győzelemre vinni.

Végül annyit még: azt hiszem, Churchill politikai-katonai vasfüggönye a múlté, ám ezekben az években immáron kulturális vasfüggöny hullott le Európa közepén, Varsótól Budapesten át Ljubjanáig. Akkor, a hidegháború idején mi álltunk a rossz oldalon. Ma viszont mi vagyunk a jó oldalon, s ennek biztos tudatában kell harcolnunk értékeink és létformánk védelméért.

Persze sokan gondolhatják, gondolják is közép- és kelet-európában: miért nem állunk be a sorba, miért nem engedünk a fősodornak, a neokommunista liberálisoknak, hiszen ők ellenállhatatlan erővel rendelkeznek és úgyis hiába minden, végül ők győznek felettünk?

Nos, erre mondom azt, hogy a kishitűek tévednek.

Mert nincsenek ellenállhatatlan és legyőzhetetlen erők, csak olyan erők vannak, amelyekkel szemben nem áll ellen senki.

Nos, a Békemenet ellenáll a legyőzhetetlennek látszó fősodorral szemben.

A borítóképen: a Békemenet résztvevői vonulnak az Andrássy úton az 1956-os forradalom és szabadságharc 57. évfordulóján 2013. október 23-án.

Fotó: MTI Fotó: Soós Lajos