Mindannyiunk érdekében remélem, hogy Szél Bernadettnek a napokban tett facebookos felhördülése a veszélyhelyzet négyötödös parlamenti meghosszabbításával kapcsolatban mégsem lesz az utolsó szó az ellenzék oldaláról – ma mindez kiderül.
Úgy tűnik, hogy Szél nem érti a jelenlegi helyzetet, nem fogja fel, hogy a veszélyhelyzetnek éppen az a sajátossága, hogy az ország irányítása, a hatalomgyakorlás és a fékek és ellensúlyok rendszere ilyenkor alapjaiban eltér a megszokott állapotoktól. Vis maior (háború, földrengés, cunami, terrortámadások, emberek tömegeit veszélyeztető járványok stb.) esetén gyors, azonnali döntésekre van szükség, amelyek elhárítják a katasztrófát vagy csökkentik azok következményeit, védik az emberi életet, a vagyontárgyakat és a normális élétmód elemi feltételeit igyekeznek helyreállítani.
Ilyenkor éppen azért van szükség a kormány „szabad kezére”, arra, hogy rendeletekkel akár törvényeket is felfüggeszthessen, mert veszélyhelyzetben a körülmények napról napra, óráról órára változhatnak, romolhatnak, s ez azonnali és gyors beavatkozásokat igényel. Ilyenkor nem lehet bizottságosdit játszani, végtelenül hosszú vitákat lefolytatni és – egyszerűen szólva – tökölni. Cselekedni kell, mégpedig azonnal.
A kormánypártok „felhatalmazási” törvénytervezete márpedig azért nagyon indokolt és aktuális, mert a koronavírus-járvány az egyedi esetekről átment a csoportos megbetegedések szakaszába, és sajnos feltételezhető, hogy most állunk a legveszélyesebb időszak előtt, amikor elkezdődnek a tömeges megbetegedések. Nyilvánvaló, hogy sajnos még nem kifelé megyünk a járványból, hanem befelé, vélhetően most következik a legnehezebb egy-két hónap, s talán utána fokozatosan fellélegezhetünk (ha Isten is úgy akarja).
Vagyis mostantól még gyorsabb, határozottabb és intenzívebb munkát kell folytatnia a kormánynak, az operatív törzsnek és minden állami szervnek, rendőrségnek, katonaságnak, határvédelemnek. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy háborús időkben a mindenkori ellenzék tudomásul veszi a hatalomgyakorlás megváltozását, a parlament szerepének csökkenését vagy felfüggesztését. Bár elég lett volna 14 nap arra, hogy elhárítsuk a magyar emberekre irányuló közvetlen járványveszélyt. De sajnos nem itt tartunk, s ez következményekkel jár.
A magyar kormány eddig kitűnően vizsgázott a veszélyhelyzet kezelésében, lépései gyorsak, mégis átgondoltak, mértéktartók, de ha kell, kemények. Sok európai országban már minket emlegetnek példaként, akiket követni lenne érdemes, például a gazdaságvédelmi lépéseinkben (hiteltartozások felfüggesztése, járulékok elengedése stb.). Természetesen a magyar kormány sem hibátlanul végzi a dolgát, de az az ország vesse rá az első követ, amely egy ilyen, száz éve nem látott és nem tapasztalt helyzetben mindent hibátlanul csinál. Ilyen csak a mesében van. Ezzel együtt a kormány bizonyította, hogy megállja a helyét a vis maior körülmények között, döntései gyorsak, arányosak, s nem kapkodóak és bizonytalanok (lásd utóbbira példának Karácsony Gergely főpolgármestert). Magyarul: a szükséghelyzet meghosszabbításával a parlament egy olyan kormánynak adhat felhatalmazást a cselekvésre, amelyik az elmúlt napokban bizonyította, hogy ura a helyzetnek (már a 2013-as árvíz idején is az volt).
Nézzük meg ezzel szemben az Európai Unió példáját! A brüsszeli gépezet – vagyis inkább gigabürokrácia – még akkor is képtelen volt döntéseket hozni, amikor már látszott, hogy egész Európában elterjed a koronavírus. Az unió, az Európai Bizottság a saját jogszabálydzsungelének a foglya, s amikor gyors döntésekre lenne szükség, akkor nem képes erre, s talán éppen azért, mert nem érzi maga mögött a tagállamok, illetve az európai állampolgárok egyértelmű felhatalmazását és bizalmát.
Ezzel szemben a hazai kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy a magyar emberek döntő többsége egyetért a kormány rendkívüli válságkezelő lépéseivel, a Századvég felmérése pedig azt mutatja, hogy a megkérdezettek 87 százaléka szerint a pártoknak félre kell tenniük az ellentéteiket, és nemzeti összefogásra kell törekedniük. Ezt vallja a baloldali szavazók 81 százaléka is (!), ami önmagáért beszél. Mindebből az is következik, hogy a magyar emberek szerint a jelenlegi veszélyhelyzetben a kormány támadása helyett a kormány támogatása az egyetlen elfogadható és normális magatartás, s ez várható el az ellenzéki pártoktól is.
A baloldali szavazók, a baloldali értékrendű emberek bölcsebbnek bizonyulnak, mint egyes balliberális, ellenzéki politikusok, köztük Szél Bernadett.
Képesek-e tanulni ebből, vagy a politikai haszonszerzés és a politikai gyűlölet mindent felülír náluk?
Először a mai nap, majd a következő napok és hetek megadják erre a választ.
