Ehhez képest az MSZP, bár fogcsikorgatva, de azért jó hírként értékelte a túlzottdeficit-eljárás alól való kikerülésünk lehetőségét, igaz, Szanyi kapitány hozzátette, mindez a szegények rovására történt. (Utóbbi mondás is elképesztő, hiszen amíg az MSZP-kormányok mindig alázatosan követték az EU–IMF–Világbank döntően a lakosságot érintő, megszorításokat előíró követelményeit, addig az Orbán-kormány éppen arra törekedett, hogy a lakosság helyett a nagy cégek és a bankok vállaljanak többet a terhekből.)
De ezen túl a szocialisták esetében sem jobb a helyzet, hiszen ők azok, akik az EU-ban, az Európai Parlamentben többször is kezdeményezői voltak a saját országuk elleni eljárások megindításának és elítélő határozatok elfogadásának, élükön Göncz Kingával és Tabajdi Csabával.
Éppen a napokban írt arról egy hetilapban Navracsics Tibor, hogy az általunk sokszor lesajnált Romániában kormányzat és ellenzék között létezik a nemzeti minimum. Amikor ugyanis az Európa Tanács közgyűlése a Ponta-kormány alkotmányos jogsértéseit vizsgálta, az ottani román kormánypárti és ellenzéki képviselők együttesen adtak ki nyilatkozatot arról, hogy köszönik szépen, de hazájukban nincs semmi baj a demokráciával, s ha van, akkor azt majd ők otthon egymás között megoldják.
Ehhez képest mit ír Orbán Viktor 50. születésnapja alkalmából Braun Róbert szocialista párttag (tudják, ő volt Simor András korábbi MNB-elnök egyik tanácsadója, ráadásul úgy, hogy közben belépett az MSZP-be, megsértve ezzel minden létező etikai szabályt)? A következőket: „mi képviseljük a nemzetet” – és nem Orbán és a jobboldal, teszem hozzá –, „mi képviseljük a haladást”, „mi képviseljük a felemelkedést”, „mi képviseljük az együttműködést ”. S a konklúzió: „Orbánnak és az orbánizmusnak mennie kell, hogy mi maradhassunk itthon és Európában.” Na ja, és nemzetközivé lesz holnapra a világ!
