Fontos kérdés ez, a demokrácia hitelességének és komolyan vehetőségének kérdése. Mert azt mindannyian pontosan tudjuk, hogy a diktatúrák szerves, természetes része a hazugság, az emberek tudatos félrevezetése, a Potemkin-falvak felépítése, az emberek „növekvő jólétéről”, a „kommunizmus állandó és töretlen fejlődéséről” szóló híradások.
A diktatúrák a hazugságok nélkül gyorsan összeomlottak volna. De a demokráciákat vajon nem éppen azért szeretjük, mert ez az egyetlen politikai berendezkedés – jó, a legkevésbé rossz –, amelyik az igazság kimondására, a választópolgárok hiteles tájékoztatására épül, már csak azért is, hogy valóban szabad választásokon döntsenek az emberek saját sorsuk felől?
Persze, persze, Önök is tudják, én is tudom, hogy álnaiv kérdés ez. De ne legyintsünk túl gyorsan mi, az „okosak”, a „realisták”. Ugyanis, bármilyen fájó, ha egy demokratikus rendszerben a politikusok szavai és a tények között nincs semmilyen kapcsolat, sőt, ha a tények és a politikusi szavak élesen ellentmondanak egymásnak, akkor valóban nem beszélhetünk hitelesen működő demokráciáról!
A 2006-os kampány egyébként éppen erről szólt: a választópolgárok a valóságos gazdasági helyzetnek pontosan az ellenkezőjét „tudhatták meg” a kormánypárti politikusoktól, Gyurcsány Feritől, Veres Janitól, Kókától és a többiektől. (Ferenc éppen ezt ismerte be az őszödi akadémiai székfoglalójában.) Vagyis azt, hogy a gazdaság kitűnő állapotban van – miközben katasztrofális állapotban volt. Szerény, de nem elhanyagolható különbség – annyi, ami igazság és hazugság között van. Mellesleg: az akkori Európai Bizottság is, élén Almunia pénzügyi bizonytalannal, asszisztált ehhez az oltári hazugsághoz. Azért – mint később érveltek –, hogy „a tények ne zavarják meg az embereket a választásban”. Bizony, bizony: a tények nemcsak makacs dolgok (Hegel), hanem zavaróak is, pláne ha az EU feltétlenül egy „európai” és „modern” kormányt szeretne továbbra is hatalmon tartani Magyarországon (gyengébbek kedvéért: az európai és modern itt Gyurcsány Ferencet jelenti EU-s nyelven), nem engedve, hogy jöjjenek a nácik és fasiszták – élükön Orbán Viktorral – s kezdődjenek a pogromok.
S íme, 2013 augusztusában Török Zsolt számára is nemcsak makacs dolgok a tények, de zavaróak is. Szerinte a Fidesz és Járai Zsigmond tehet a devizahitelesek eladósodásáért, hiszen az első Orbán-kormány vezette be 2001-ben a devizahiteleket, s Járai tartotta magasan a kamatokat.
Csakhogy a tények sorában vannak lényeges s kevésbé lényeges mozzanatok. A lényeges tény itt az, hogy az első Orbán-kormány olyan kedvezményes otthonteremtési hitelt vezetett be, amelyik ab ovo kizárta, hogy bárki gondoljon a devizahitelre. Aki mégis, az spekulációs célokkal megtehette, de ebből bitang kevés volt. Egészen addig – s itt az újabb lényeges tény!! –, amíg a álszocialista kormány 2003-ban meg nem szüntette az államilag dotált lakáshiteleket. Ennek hatására, kényszerből vették fel az emberek a devizahiteleket, méghozzá minden, ezzel kapcsolatos tapasztalat nélkül. Egy-két év alatt elszabadult a devizahitel-felvételi „pokol”, s itt jön be a második legfontosabb tény: a Gyurcsány-kormány semmit nem tett a láthatóan fenyegető, időzített bombát jelentő folyamatok megállítására! (Miként ezzel szemben például Lengyelországban és Romániában is időben léptek és szabályozták a devizahitelezés gyakorlatát, kifejezetten a lakosság érdekében.)
A lényeges tény tehát itt a következő volt: a rendkívül kedvezményes otthonteremtési hitel kivezetése, majd az emberek magukra hagyása a devizahitelekkel, akiknek érthető okoknál fogva (diktatúrákban szocializálódtak) fogalmuk sem volt a létező veszélyekről. Török Zsolt azonban face to face oltári hazugságokat állít, s abban bízik, hogy hisznek neki és a szociknak az emberek olyan nyolc év után, amelyben valóságosan lenullázták az országot.
Török Zsolt és a szocialisták azonban brutális hazugságaikkal a demokrácia komolyságát veszélyeztetik, pedig van amúgy is elég baja a „legkevésbé rossz” politikai rendszernek. Az eltörökzsoltosodás azzal fenyeget, hogy végül a demokráciából marad a nagyotmondás és a handabandázás, s végül már csak az számít, ki tud hitelesebben vicceket mesélni és esti meséket mondani.
Hitler annak idején azt mondta, hogy a tömeg ostoba és nőies, könnyen irányítható és megvezethető („munkásságával” igyekezett bizonyítani is ezt). Vajon Török Zsolt is ugyanazt gondolja, mint Hitler?
