Hiszen Magyarországon, mint látjuk, a konzervativizmus, a liberalizmus és a szociáldemokrácia után megteremtődött a negyedik nagy ideológia, mely már nemzetközileg is terjed (lásd Charles Gátit, Cohn-Benditet, Reding asszonyt és ne soroljuk tovább), neve: antiorbánizmus. Az új ideológia általános lényege: Orbánt el kell zavarni a csudába (francba, fenébe – à la Mesterházy). Konkrétan az ideológia részleteiről: Orbánt nagyon el kell zavarni!
Szóval ne essünk a nyeretlen kétévesség semmire nem jó szerepébe. Nem kell egy pillanatnyi megállapodásról negyvenoldalas tanulmányokat írni, órákat beszélni, mert aztán másnap kezdheti az ember az egészet elölről.
Sokkal hasznosabb, ha megértjük a magyar politika immáron 22-23 éves természetrajzát. S ha ezt tesszük, belátjuk: összenő, ami összetartozik. Vagyis: az MSZP és az Együtt 2014–PM végül mégis szövetségben fog indulni, s – ne legyen kétségünk – a Párbeszéd Magyarországért, Jávor, Karácsony és a többiek végül, „nehéz megfontolások” után „bölcs döntést” fognak hozni, azaz beolvadnak a Bajnai-pártba (reménykedve, hogy a 10 százalékkal szemben az 5 százalékos parlamenti küszöb talán mégiscsak elérhető). Utóbbiak ezzel „fényesen bizonyítják” majd korábbi fogadkozásukat, hogy ők teljesen „szuverének” és egyáltalán nem eszközök Bajnai és a mögötte álló körök kezeiben, őket „nem lehet megvenni”
Aki látta előző hét péntek reggel az M1 Ma reggel című műsorában azt a jelenetet, amikor a színfalak mögött Gyurcsány és Mesterházy szót váltott egymással, sokat megérthetett a „nagy ellentétek” természetéből. Suttogó, de roppant bizalmas egyeztetés zajlott a volt főnök és a volt beosztott között arról, hogy mit hogyan kell tálalni a nyilvánosság felé. Íme, a nagy és félelmes ellentétek a baloldal egyes szereplői között. (Itt jegyzem meg zárójelben, hogy ettől függetlenül Gyurcsány kettős játékot játszik: valójában ez az érdekes ember még semmit nem adott fel, bármennyire is megdöbbentő ez már önmagában is. De minderről egy későbbi jegyzetben.)
