Hozzá kell ehhez tennem: a szocialisták – pontosabban: posztkommunisták – néhány éves „vajúdás” után fedezték fel magukban azt, hogy a marxista osztálytudatnál egyre fontosabb számukra a magáncégekből feléjük áradó pénzmennyiség, s így váltak kapitalizmus-ellenesekből „Fotex-tudatú”, neo-neoliberális kapitalizmusimádókká.
S bár ez is teljesen hiteltelen fordulat volt – Torgyán erre helyesen mutatott rá –, mégis, ehhez képest Jávor Benedek, Karácsony Gergely és a többi Párbeszéd Magyarországért-os politikus röpke egy év alatt tett meg egy 180 fokos fordulatot, ami mindent növelhet politikusok és politikai párt esetében, csak éppen az érintettek hitelességét nem. Jávorék nem tettek kevesebbet, mint hogy a „lehet más a politika” gondolatától elfordultak és immáron „a magyar politika csak ugyanolyan lehet” elvét hirdetik fennen és bőszen.
És ezért kár.
Schiffer Andrással az élen – aki továbbra is kitart a kezdeti elvek mellett – abból indultak ki az LMP megalakulásakor, hogy szakítani kell a magyar politikai élet hiábavaló és lejáratott törésvonalaival, amelyek mentén csakis a megosztottság és a széthúzás uralkodhat el a politikában, ami nem vezet sehová, csak ahhoz, hogy az ország tönkreteszi önmagát. Emellett kiemelten hirdették, hogy a hatalom mindenáron való megszerzése nem lehet a politikai élet öncélja, illetőleg egyetlen valóságos célja: helyette az ország sorsát felemelni hivatott közös értékek és érdekek mentén kell politizálni, ezek közül is gyakran hangoztatták a szabadság, a környezetvédelem, a demokrácia, a politikai tisztesség, a korrupció elleni közös és határozott fellépés s a többi értékeit és fontosságát. A politika morális tartalmát helyezték előtérbe, a jogszerűséget, a hatalommal való visszaélés elleni határozott fellépést.
Azt hangsúlyozták a kezdeti időszakban, hogy nem tudnak közösséget vállalni az általuk lejáratottnak mondott, bal- és jobboldali politikai elittel. Nem fogadják el az általuk hatalomkoncentrációval vádolt Orbán-kormányt, de ugyanúgy nem kívánnak közösködni a szocialistákkal, s különösen nem a „Ferenc testvér” (tudják, a hetente bérmálkozó) által irányított Demokratikus Koalícióval. Utóbbival kiemelten nem, hiszen Gyurcsány miniszterelnöksége és irányítása alatt történtek a 2006. őszi rendőri brutalitások, az emberi jogok lábbal tiprása. S miközben a baloldali Európa hallgatott, Schiffer András és jogvédő társai mindent megtettek a jogsérelmet szenvedett, ártatlan emberek védelme érdekében. (Európa akkor bizony „csendes” volt, nem úgy, mint most, az ukrán felkelők elleni brutális rendőri fellépés esetén )
