Hát, Schiff úr, ezt nagyon nem jól látja.
Az európai értelmiség nagy része mára már pontosan tudja, hogy a két totális diktatúra „borzalmas” minőségében teljesen egyforma.
Igen, igen: az európai, sőt amerikai baloldali értelmiség, a kultúra emberei sokáig gondolták ennek az ellenkezőjét, zsolozsmázva a megunt mantrát, hogy a nácik eleve, már céljaikban gonoszok voltak, míg a kommunisták „jót akartak”, csak valahogy menet közben siklott ki a dolog.
Ugyan már! A kommunisták eleve azt akarták, hogy a munkásosztály (értsd: a munkásokat irányító pártvezérek szűk csoportja) forradalomban – tehát erőszakkal – ragadja meg a hatalmat minden, nem kommunistaként gondolkodó „osztály” felett. Ez nem eleve erőszak, nem eleve kódolt tömeggyilkosság? Dehogynem!
Ön szerint van-e különbség aközött, hogy emberek millióit faji alapon végeznek ki, vagy „ellenséges” társadalmi osztályhoz tartozása és/vagy jobboldali, de inkább csak nem kommunista – gondolatai miatt? „Faj”, társadalmi hovatartozás vagy gondolatok miatt embert ölni – mi a különbség, Schiff úr? Szerintem a két tömeggyilkosság közé „különbségjelet” tenni azzal, hogy az egyik mégiscsak gonoszabb dolog, mint a másik – és itt finom leszek – igen nagy „tévedés”.
Persze, tudom: egy bizonyos Lincoln Steffens nevű amerikai újságíró 1921-ben a Szovjetunióban járt, s a Potemkin-látványok hatására iszonyatos naivitással azt írta le otthonában: „láttam a jövőt, és működött”. A végtelenül hiszékeny nyugat-európai baloldali értelmiség pedig hinni akart a nagy ideában.
Azonban először 1956, majd az 1968-as csehszlovákiai bevonulás, utána Szolzsenyicin 1975-ben Párizsban megjelent Gulag-szigetcsoportja, legutóbb pedig az 1997-ben Párizsban megjelent, A kommunizmus fekete könyve című, átfogó mű világosan bizonyította, hogy a bolseviki kommunizmus – és minden kommunizmus – rettenetes.
Ahogy Fábry Sándor mondá: a kommunista eszmék megvalósulása érdekében „pusztán csak” mintegy százmillió embernek kellett elpusztulnia szörnyű körülmények között. Biztos megérte, ugye?
