A logika tehát éppen fordított, mint ahogyan azt Szanyi megpróbálja elhitetni a közvéleménnyel, bár szerintem ő is pontosan tudja: teljesen világos, hogy amit mond, az nem igaz. (Az áthallás Őszöddel stimmel.) Ugyanis a modern demokráciák – a második világháború után legalábbis, előtte még eszmék versenyeztek egymással – sok tekintetben a pártok és választók közötti piaccá változtak. Akárcsak a „valódi” piacon vevők és eladók: a pártok mint eladók ígérnek, s egymást túllicitálják az ígéreteikkel, míg a választók mint vevők válogatnak és hoznak valamilyen döntést. És természetesen a naiv, megvezethető vagy tapasztalatlan vevők bedőlnek a nagy ígéreteknek a termék csodás minőségéről, megveszik akár drágábban is, otthon viszont nagy csalódás éri őket.
A rutinos választó azonban már nem az ígéretekre figyel, hanem magára a termékre, amelyet az eladó ötször-százszor-ezerszer kínált neki. És ha ötször-százszor-ezerszer megbizonyosodott arról, hogy az eladó nem csapta be őt, akkor mondhat és ígérhet a konkurencia bármit, a választása újra a megbízható és hiteles eladó termékére esik.
Egyszerű ez, mint a pofon, és ezt Szanyi is tudja. Ígérgethet bármit az MSZP; ígérhet áfacsökkentést, minimálbér-emelést, jólétet, szociális juttatásokat, dübörgő gazdaságot – egyszerűen nem hiszünk már nekik. És többek között éppen a szocialisták által működtetett korrupciós rendszer miatt nem hiszünk nekik, amiről most Zuschlag János brutális beszámolót adott, és ma megjelenő könyve ezt még részletezni is fogja.
Bizony, bizony, Szanyi kapitány: éppen Zuschlag vallomása, éppen Simon Gábor százmilliói, éppen Gyurcsány ezer gyanús ügylete, Veres János ügyes trükkjei és adatelhallgatása stb. stb. miatt nem az a fontos, amit ígérnek, hanem az a fontos, hogy nem hiszünk nekik, hiszen az elmúlt időszakban délelőtt és a dél kivételével minden napszakban hazudtak.
Az utóbbi húsz-harminc év – tehát a rendszerváltások utáni – modern demokráciák működése alapjaiban megváltozott. Bár az egydimenzióssá (kapitalizmus, parlamenti demokrácia, emberi jogok) vált világról Fukuyamának először az jutott eszébe, hogy a történelem a végéhez ért, ma már látjuk, hogy másról van szó: a különféle ideológiák – miután egyik sem hozta el a Kánaánt – leértékelődtek, az eszmék és politikai ideák ezáltal egyenrangúvá váltak és a választási küzdelemben játszott kitüntetett szerepük visszaszorult.