Mondom mindezt azért is, mert nyilvánvaló, hogy a versengő pártok a kampány során elfogultan, a saját erényeiket túlhangsúlyozva, illetve a politikai ellenfeleik és ellenségeik hibáit ezerszeresen felnagyítva tálalják a nyilvánosság előtt (tisztelet a nagyon kevés kivételnek). De hozzá kell tennünk, ezen nincs mit bosszankodni, hiszen ilyen a pártversenyek természete Kanadától Új-Zélandig és vissza. A civil szervezetek viszont nem pártok, s ha rendelkeznek is értékrenddel és világszemlélettel – a CÖF is vállalta nézeteit, politikai, kulturális és társadalmi világképét –, ők mégsem a hatalomra törnek, hanem azt akarják és kívánják, hogy az ország, a nemzet és a közjó, az emberek érdekében tevékenykedő kormánya legyen Magyarországnak. A civilek ugyanis – miként a CÖF is – a civilek, vagyis az állampolgárok szempontjaira figyelnek elsősorban.
A CÖF nagyjából 2012 őszén kezdte el tájékoztató kampányát, lényegében Bajnai Gordon október 23-ai „színre lépését” követően. A CÖF az általa vallott értékrend – nemzeti szuverenitás, demokrácia, szabadság, szolidaritás, közjó, humanitás és jó erkölcs – alapján elfogadhatatlannak tartotta, hogy az országot tönkretevő Gyurcsány-kormányban fontos szerepet játszó, a Hajdú-Bét-ügyben erkölcstelenül viselkedő, majd miniszterelnökként az IMF által diktált, neoliberális, lakosságot szorongató kormánypolitikát folytató Bajnai még egyszer miniszterelnök lehessen az országban.
Ebből fakadóan a CÖF országos felvilágosító plakátkampányba kezdett, s tájékoztatta az embereket arról, hogy ki valójában Bajnai Gordon. Úgy vélem, a CÖF kampányának nagy, sőt vélhetően meghatározó szerepe volt abban, hogy Bajnai képtelen volt a baloldal élére ugrani.
